154190. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 2-amino-benzofenonok előállítására
3 154190 4 halogénatomot vagy valamilyen helyettesítő csoportot, R2 és R 3 hidrogén- vagy halogénatomot vagy valamilyen helyettesítő csoportot jelenthet, mimellett a két benzolgyűrű több egyenlő vagy különböző ilyen R2 és R3 helyettesítőt is hordozhat, de az acilamino csoport mellett legalább az egyik orto-helyzetben hidrogénatom áll, — amely szerint valamely (II) általános képletű acilezett anilin származékot —• ahol Rí, R2 és R 3 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — valamely (III) általános képletű sav — ahol R3 jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — reakcióképes származékának, célszerűen halogenidjének vagy anhidridjenek és valamely Lewis-sav, célszerűen cinkklorid legalább ekvivalens mennyiségének jelenlétében 120 és 200° közötti hőmérsékleten tartunk, majd a keletkezett terméket ismert módon hidrolizáljuk. A találmány szerinti eljárás különösen előnyösen alkalmazható 2-amino-5-klór-benzofenon előállítására, amikor N-benzoil-p-klór-anilint benzoilklorid, illetőleg benzoesavanhidrid és cinkklorid jelenlétében hevítünk. A találmány szerinti eljárás lényeges előnye az eddig ismert eljárásokkal szemben, hogy az acilezett p-szubsztituált anilin cinkklorid és a megfelelő sav aktivált származékának jelenlétében — az eddig ismert megoldások alapján nem várható módon — már 150 C°-on is kielégítő reakciósebességgel szolgáltatja a megfelelő dihidrokonazolin származékot, miközben a rendkívül korrozív sósavgázfejlődés is elmarad. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitele oly módon történhet, hogy a benzoesavval, ill. megfelelően helyettesített benzoesavval acilezett p-szubsztituált anilinszármazékot, a benzoesav, ill. megfelelően helyettesített benzoesav legalább ekvivalens mennyiségben vett aktivált származékával, célszerűen a sav anhidridjével vagy kloridjával 120—140 C°-ra melegítjük, amikör az általában alacsony olvadáspontú benzoesavszármazék az általában magas olvadáspontú acilanilin-származék oldószeréül is szolgál, majd a homogén ömledékhez legalább ekvivalens mennyiségű vízmentes cinkkloridot adunk és a reakcióelegyet 10—20 órán keresztül 120—2i00°-on tartjuk. Ezután a jelenlevő cinksókat és a savszármazék feleslegét célszerűen a' reakcióelegy többszöri vizes kifőzésével távolítjuk el, majd a nyers dihidrokinazolin-származékot izolálás nélkül — ismert módon — kénsav-ecetsav-víz eleggyel főzve hidrolizáljuk. A 4-helyettesített 2-amino-benzofenon-származékot a hidrolíziselegy jégreöntése után, vízzel nem elegyedő oldószerrel, célszerűen metilénkloriddal vagy benzollal extraháljuk és az oldószer ledesztillálása után visszamaradó nyers terméket átkristályosítással tisztítjuk. A találmány szerinti eljárás szemléltetésére az alábbi példákat közöljük. A találmány azonban nincs e példákra korlátozva és lényegbevágó módosítás nélkül felhasználható más 4--helyettesített 2-aminobenzofenon származékok előállítására is. 1. példa: 5 23,2 g N-benzoil-p-klóranilint és 23,2 ml benzoil-kloridot egy keverővel, hőmérővel és kalciumkloridos csővel ellátott háromnyakú lombikban 140°-ra melegítünk, 42 g vízmentes cink-10 klorid hozzáadása után az ömledéket 16 'órán keresztül 150°-on keverjük. Ezután & 110—120°ra lehűlt ömledékhez óvatosan 200 ml vizet adunk és 10 percig keverés közben forraljuk, majd a vizes részt elöntjük. Miután a vizes ext- , 15 rakciót még háromszor megismételtük, a nyers reakciótermékhez 25 ml víz, 55 ml ecetsav és 70 ml tömény kénsav elegyét öntjük és az elegyet 5 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A forró savas oldatot 250 g jég és 300 20 ml víz keverékébe öntjük és a keletkező szuszpenziót 500 ml benzollal 3 részletben kirázzuk. A benzolos oldatot 500 ml 10%-os nátriumhidroxid oldattal, utána kétszer 200 ml vízzel kirázzuk, vízmentes nátriumszulfáton megszá-25 rítjuk és derítő földön átszűrve szárazra pároljuk. Termelés 10,8 g (93%). Op.: 93—96°. Elemzésre a nyers terméket etanolból átkristályosítjuk. A termék 6,5 g 2-amino-5-klór-benzofenon, sárga tűk. Op.: 97—99 C°. :o 2. példa: 5,32' g N-p-klórbenzoil-p-klóranilint és 5,1 g p-klórbenzoilkloridot keverés mellett 18ű°-ra 35 melegítünk, majd 8,4 g vízmentes cinkklorid hozzáadása után 2 órán át 180°-on keverjük. Ezután a 100—120°-ra lehűlt ömledékhez 40 ml vizet adunk és keverés közben 10 percig forraljuk, majd a vizes részt elöntjük. A forró vizes 40 extrakciót még négyszer megismételjük, majd a visszamaradt anyaghoz 5 ml víz, 11 ml ecetsav és 14 ml tömény kénsav elegyét öntjük és 5 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A lehűlt savas oldatot 200 ml víz és 20 g jég 45 keverékébe öntjük. A kivált sárga benzofenonszármazékot összesen 180 ml éterrel 6 részletben kirázzuk. Az éteres oldatot négyszer 30 ml 10%os nátriumhidroxid oldattal és kétszer 30 ml vízzel kirázzuk, vízmentes nátriumszulfáton 50 megszárítjuk és szárazra pároljuk. Termelés 2,6 g i(97,6%) kromatográfiásan gyakorlatilag tiszta nyers termék, amit 45 ml etanolból kristályosítunk át. A kivált 2-amino-5,4'-diklór-benzofenon súlya 1,7 g (a számított hozam 55 64%-a). Op.: 117—Uí8 C°. 3. példa: 250 l-es olajjal fűthető és hűthető zománco-60 zott duplikátorban, amely hűtőre szerelt gázelvezetővel, keverővel, hőmérővel és adagolóval van ellátva, bemérünk 64 kg (2,78 Kmól) N-benzoil-p-klóranilint és 78 kg '(5,55 Kmól) benzoilkloridot, majd keveréket 160—170 C°-ra 65 fűtjük fel. Ezen a hőmérsékleten elkezdjük a 2
