154080. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibiotikum előállítására

3 kutatására irányuló munkánk során három gomfoafajtából nagy mennyiségiben állítottunk elő egy új antibiotikumot, amelyet „Antiamoebin''-nek neveztünk el. Ezek a gombafájok az Emericellopsis sálmosynnemata Mathur és Thiruimaladbar, az Emericellopsis poonensis Thiruimaliaiahar és a Cephalosporium pimprine Thirumalachar. Megállapítoíttuk, hogy ennek az ahtibiotikummalk Ms mennyiségeit termelik az Emericellopsis hiumiicoia (Gain) Oain (=íE. humieola (Cain) Gilman) ós az E. minima Stolk törzsek is. Jól ismert, hogy az Emericellopsis a kifejletlen Cephalosporium törzs kifejlett fejlődési fokozata. Az E. synnematicola Mathur és Thiruixiialiadhar gombáról a Myoologialban [52, 694—697 (I960)] számoltunk be. Az E. poonensis abban különlbözik az E. synnemá'ticola-tól, hogy konddiumai sziámiára Oepihalosportum fejlődési fokozatot fejleszt, eltérően a konidiumhordozólk Stilbum-típusától az E. synnématicola-ban.. A spóráik mérete szintén némi eltérést mutat. A Cephalosporium. pimprina Thirum, a Sukapure és Thirumalachar által leírt (Mycologla, megjelenés alatt) Cephalosporium Curtipes-csoportjába tartozik. Nem fejleszt periteciális fokozatot, és a tenyészeteik fehérek; és szétszórtak. A .konidiumhordózók 20—30 mikron méretűek, és a konidiumok 8—10 x 4—6 mikron méretűek, tojás-alakúak, üvegszerűen átlátszók és simák. A találmány szerinti eljárás révén a fentebb említett hanoim gombafaj egyikét, valamint az E. humioola és az E. minima szelektált törzseit fermentációs úton lelhet tenyészteni olyan táptalajban, amely asszimilálható szénhidrát-, nitrogén- és szervetlen só-forrást tartalmaz. A gazdaságos termelés, az antibiotikum maximális hozama és az Antiaimoebin könnyű elkülomthétősége érdlakéiben bizonyos táptalajok kedvezőbbek, így pl. legjobbnak találtuk a táptalajban szénhidrát-forrásként a szőlőcukrot, a répacukrot és a keményítőt. Egyéb, szintén felhasználható források a dextrin, a melasz, a lalktóz sitb. Felhasználható nitrogén-források a kulkoricalekivár, a szójabab és a földimogyoróliszt, különböző hüvelyesek, oldható desztillációs maradékolk, kazein és aminosav-keverékek, peptomok (mind a hús^, mind a szója-peptonok). Szervetlen nitrögénnforrást képezhetnek a nitrát-sók és az ammóniumi-sók. A táptalajba adagolható tápláló szervetlen sók közül megmelítjüfc imég ja nátriumot, káliumot, kalciumot, foszfátot, kloridot, szulfátot és hasonlókat szolgáltatni képes szokásos sókat. A táptalajhoz azokat .a lényeges nyomelemeket is hozzáadjuk, amelyek serkentik a gomba növekedésiét., és így magasabb kitermeléseket eriedimlényeznék. ,Az ilyen nyomelemek szennyezésekként gyakran részét képezik a nyersanyagoknak. Az Antiamodbin termelésélhez szükséges eljárások ismertetésére az Emericellopsis poonensis kezelését írjuk le, de azonos eredményeket kaphatunk a koraibban említett többi fajjal és 4 törzzsel is. Az E. poonensis SLA-I törzset különböző tápanyagokat tartalmazó agáron .lehet tenyészteni 24 C° és 3i7 C° közötti hőmérsékleteken; az optimális .hőmérséklet 2.8 C°. Bur-5 gonya-dextróz agar, Sabouraud-agar, glukóz-pepton agar, Cziapelk-agar egyaránt alkalmazható. A gomba fehér .tenyészetként növekszik, légmicéliumoit fejleszt, valaminlt nagyszámú görnlbalakú konidiumos tömeget konidium-hor-10 dozökon, amelyek jellemzők a ,Cephalospo>riurnra. Mintegy 10—15 napig tartó inkulbálás után elszórtan fekete pöttyök jelentkeznek a tenyészeten. Ezek a kifejlett gomba aseiger állapotának, .felelnék meg, amelyek az. Emericellopsis 15 állapottal azonosak. Az antibiotikum termeléséhez a 6—8 napos, számos konidiumos tömeget viselő tenyészetek alkalmasak. Korlátozott mennyiségű antibiotikum előállításához rázóio'mbikok', valamint lombikokban 20 felületi kultúrák használható. Nagyüzemi ter^ meléshez rozsdiamentes acélból készült, levegőztetéshez, keveréshez és hőmérsíélklet-szabályozáshoz, Valamint steril feltételek tartásához szükséges eszközökkel ellátott fermentorokat 25 alkalmazhatunk. Egy előnyös termelési mód abban áll, hogy a gomba vegetatív inokulumját olyan, tenyésztő edényben növesztjük, amelyet tiszta kultúrával oltottunk; be, konidiumokat, aszkospórákiat, mioéliumokat vagy ezek kombií0 nációját használva. Amikor a vegetatív növekedés fiatal és aktivan növekedő miééliumimal megtörtént, az inokulumot aszeptikus körülmények között nagy tartályokiba visszük át. A közeg, amelyben a vegetatív inokulumot te-35 nyéBztjü'k:, azonos vagy eltérő lehet azzal, ill. attól, amelyet az antibiötikuim termelésére használtunk. Miként a bemerített kultúrákkal történő an-40 tibiotikum-termelés esetén szokásos, a kultúra táptalaján steril levegőt fúvatunk át, miközben a közeget keveréssel diszpergáljuk. Az átfújt levegő térfogata 0,1—1 tért*, per perc per térfogat kultúra-táptalaj. A közeg kezdeti p'H-45 -ja 4 és 7,5 között változik, célszerűen 6,5-24 C° és 28 C° közötti hőmérsékletet alkalmazunk. A fermentálást 72—120 órán át folytatjuk. A fermentálás végén a pH lúgosra változik. Az: antibiotikum termelését követően, időn-50 ként ismert .mennyiségű táptalajt különítünk el, hozzáadunk felényi tértfogatú n-butanolt, extrahálás céljaiból alaposan keverjük, a butanolt eentrifugálással elkülönítjük, .majd vákuumban bepakoljuk. A maradékot metanollal 55 újra extrahaljuk:, majd szűrjük. Az oldatot szárazra pároljuk, .és a visszamaradó antibiotikum mennyiségét 'meghatározzuk. Ez a gravimetriai eljárás kielégítő eredményeket ad, és a táptalajban levő antibiotikum 85—'90'%~nyi 60 mennyiségeit mutatja, ki. Általában a maximális antibiotiikum-tertmelés a kultúra táptalajának beoltása után kfb. 3—5 nap alatt megy végbe, ha bemierített növesztést alkalmazunk, és 8—15 nap alatt, amikor felületi kultúrát al-65 kalmazunk. 2