154038. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenotiazinszármazékok előállítására

154038 8 juk, a maradványt 750 ml vízzel kezeljük, 14 ml 4 n ammóniával, majd 100 ml telített vizes nátriumhiáfrogénkaríboraát oldattal meglúgosítjuk, végül 650 ml etilacetáttal extraháljuk. A szerves oldatot 350 ml vízzel mossuk, a szerves kivonatokat vízmentes nátriumszulfát fölött megszárítjuk, 3 g aktív szénnel kezeljük, szűrjük, és 20 torr nyomás alatt bepároljuk. Ily módon 51 g 2^(10-metil-3-íenotiazinil)-propionsavas 2-benziloxikarbonilamino-etilésztert kapunk, amelyet nyersen olaj alakjában használunk fel. 51 g 2H(10-metil-3^fenotiazinil)-propionsavas 2-benziloxikarbonilamino-etilészternek 640 metanollal készült oldatához hozzáadunk 51 g palládium-katalizátort (2,91% palládium szénen). Ezután a reakciókeverékhez hozzáadunk 27,8 g 3,77 n metanolos hidrogénkloridot, és a 40°-ra (a széndioxidfejlődés megszűntéig) melegített keveréken 1 óra 40 percen át hidrogént büborékoltatunk keresztül. A katalizátort szűrőn elválasztjuk, a szüredékhez 5 g aktív szenet adunk, ismét leszűrjük, és 20 torr nyomás alatt bepároljuk. A kapott maradványt 350 ml etilacetáttal keverve 40°-ra melegítjük. 25°-ra hűtve lassan kikristályosodó lakk válik ki. A kristályokat szűréssel elkülönítjük, 110 ml etilacetáttal, majd 40 ml petroléterrel mossuk. 24 g 1312° körül olvadó terméket kapunk. Ezt a terméket benzolból kétszer kikristályosítva 16,5 g 144°-on olvadó terméket kapunk. Ebből a termékből 15 g-ot kétszer átkristályosítva izopropanolból, végül 9,2 g 2-t(10-metil-3-fenotiazinil)-propionsavas 2-amino-etilésztert kapunk 149° olvadásponttal. A kiindulási anyagként használt N-.(2-hidroxi-etil)-karbaminsavas benzilésztert W. Gordon Rose szerint {J. Am. Ohem. Soc. 69, 1384 (1947)] állíthatjuk elő. 4. példa: 28,5 g i(10-metil^3-fenotiazinil)-ecetsavas metilészternek 1 liter ciklohexánnal készült oldatát visszafolyató hűtő alatt melegítjük, és az oldatból 100 ml-t ledesztillálunk. Ezután hozzáadjuk 0,1 g nátrium és 4 g dietilaminoetanol keverékét, és 3 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt hevítjük. Ezt a kezelést még háromszor megismételjük, majd a reakciókeveréket lehűtjük, hozzáadunk 300 ml vizet, megsavanyítjuk 40 ml ecetsavval, és a képződött gyantás anyagot feloldjuk 150 ml etilacetátban. Dekantálunk, a vizes oldathoz újabb 35 ml ecetsavat adunk, és 225 ml etilacetáttal mossuk. A szerves oldatokat egyesítjük (A oldat). A savanyú vizes oldatot 70 ml ammóniával (d = 0,92) meglugosítjuk, mire olaj válik ki. Ezt 300 ml metilénkloriddal extraháljuk, 100 ml vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát fölött megszárítjuk, és 20 torr nyomás alatt szárazra pároljuk. 13,6 g olajos terméket kapunk. Az A oldatot 300 ml n sósavval extraháljuk. A vizes oldatot 55 ml ammóniával (d = 0,92) meglügosítva: olaj válk ki. Ezt 300 ml metilénkloriddal extraháljuk, 200 ml vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát fölött megszárítjuk, és 20 torr nyomás alatt bepároljuk. Ily módon 14 g olajos terméket kapunk. A kapott két 5 olajos terméket egyesítjük, ebből a termékből 24,-8 g-ot 310 ml acetonban oldunk, és hozzáadjuk 6,04 g vízmentes oxálsavnak 75 ml acetonnal készült oldatát. Az oxalát kikristályosodik. A kristályokat kiszűrjük, 45 ml ace-10 tonnái, majd 75 ml éterrel mossuk, és így 22 g terméket kapunk, amely 50° körül gyantává alakul át. Ebből a termékből 21 g-ot 230 ml acetonból átkristályosítva 19 g (10-metil^3--fenotiazinil)-ecetsavas 2-dietilamino-etílészter 15 savanyú oxalátot kapunk kb. 80° olvadásponttal. 5. példa: 20 46,4 g (10-metil-3-fenotiazínil)-ecetsavas nátriumnak 720 ml vízmentes benzollal készült oldatához 15 perc alatt nitrogénatmoszférában hozzáadjuk 13,44 g foszforoxikloridnak 80 ml benzollal készült oldatát. Ezután a reakció-25 keveréket 1 óra 15 percig 55°-on tartjuk, lehűtjük, hozzáadjuk 31,2 N^(2-hidroxi-etil)-karbaminsavas benzilészternek 320 ml benzollal készült oldatát, és visszafolyató hűtő alatt nitrogénatmoszférában 7 óra hosszat melegítjük. 30 A reakciókeveréket 20 torr nyomás alatt szárazra parolijuk, a maradványt 1 liter vízben felkeverjük, 420 ml telített vizes nátriumhidrogéntoarfoaniát oldattal meglugosítjuk, és 1,8 1 etilacetáttal extraháljuk. A szerves oldatot 1,61 35 vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát fölött megszárítjuk, és 20 torr nyomás alatt bepároljuk. Így 63 g (10-metil-3-ienotiazinil)-ecetsavas 2-benzil-oxi-karbonilamino-etilésztert kapunk, és ezt olaj alakjában nyersen használjuk fel. 40 59 g (10-metil-3-fenotiazinil)-ecetsavas 2-benziloxikarbonilamino-etilészterhez 740 ml metanollal készült oldatban 59 g palládium-katalizátort (2,91% palládium szénen) adunk. Ezután hozzáadunk 39,5 ml 3,18 n metanolos hidro-45 génkloridot, és a 40°-ra melegített keveréken (a széndioxidfejlődés megszűntéig) egy óra hosszat hidrogént buborékoltatunk át. A katalizátort kiszűrjük, a szüredékhez 30 g aktív szenet adunk, ismét szűrjük, és 20 torr nyomás 50 alatt bepároljuk. A maradványt 440 ml acetonnal felkeverjük; a termék kristályosodik. A kristályokat szűréssel elkülönítjük, 200 ml acetonnal és 100 ml éterrel mossuk, és így 24,8 g 148°-on olvadó terméket kapunk. Etanolból két-55 szer átkristályosítva 15,5 g (10-metil-3-fenotiazinil) -ecetsavas 2-amino-etilészter-hidrokloridot kapunk 158° olvadásponttal. 60 6. példa: 12,5 g 2-(10-metil-7-metoxi-3-fenotiazinil)-propionsavas metilészternek 600 ml ciklohexánnal készült oldatát visszafolyató hűtő alatt melegítjük, és az oldószerből 100 ml-t legs desztillálunk. Ezután 0,2 g nátriumot és 6,7 g 4