154037. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 10-piperazino-dibenzocikloheptatrién-származékok előállítására
7 154037 8 tillált vizet és 3000 g ammóniumkloridot. A dekantált vizes oldatot kétszer összesen 3000 ml éternél extraíháijuk. Az egyesített éteres oldatokat tízszer összesen 10 liter vízzel mossuk, káliumkarbonát fölött megszárítjuk, és bepároljuk. A kapott 210 g kristályos maradványt 525 ml vízmentes etanolban oldjuk. A kapott oldatot fölös gáznemű vízmentes hidrogénkloriddal kezeljük. 5°-on való két órai állás után a. kivált kristályokat kicentrifugáljuk, háromszor összesen 150 ml vízmentes etanollal mossuk, és 20 torr nyomás alatt megszárítjuk. A kapott 169 g nyers hidrokloridot 2000 ml n nátronlúggal és 2500 ml éterrel kezeljük. A dekantált vizes oldatot 750 ml vízzel mossuk. Az egyesített éteres oldatokat ötször összesen 1250 ml desztillált vízzel mossuk, vízmentes káliumkarbonát fölött megszárítjuk, és bepároljuk. A kapott 150 g maradványt 630 ml forró acetonitrilben oldjuk, 3 g aktív szénnel kezeljük, és melegen szűrjük. 3°-on való 3 órai állás után a kivált kristályokat kicentrifugáljuk, háromszor összesen 150 ml jéghideg acetonitrillel mossuk, és 20 torr nyomás alatt megszárítjuk. A kapott 109 g lO-(l-metil-piperazino)-dibenzo[a,d]cikloheptatrién 133—135°-on olvad. 5. példa: 5,6 g magnéziumból, 95 ml vízmentes éterből és 33,5 g metiljodidból készült metilmagnéziumjodid-oldathoz 50 g hexametilfoszfortriamidot, majd 20 perc alatt 50 g hexametilfoszfortriamidban oldott 53,3 g 1-tformil-piperazint adunk. A kapott szuszpenzióhoz 75 g hexametilfoszfortriamidban oldott 12,7 g 10-bróm-dibenzo[a,d]cikloheptatriént adunk. Az étert desztillálással eltávolítjuk, és a reakciókeveréket 10 óra hosszat 120°-on tartjuk. Lehűlés után 300 ml éterrel, 1000 ml desztillált vízzel és 200 g ammóniumkloriddal kezeljük. A vizes oldatot kétszer összesen 600 ml éter.rel extraháljuk. Az egyesített éteres oldatokat tízszer összesen 1000 ml desztillált vízzel mossuk, vízmentes káliumkarbonát fölött megszárítjuk, és bepároljuk. A kapott 12,2 g olajos maradványt 10-4(4 J formil-piperazino)-dibenzo([a, d] cikloheptatriént. A terméket 230 ml etanollal és 100 ml 2 n nátronlúggal kezeljük. A reakciókeveréket vissza folyató hűtő alatt 2 óra hosszat melegítjük. Ezután az etanolt elpárologtatjuk, és a maradványt 500 ml éterben felvesszük. A dekantált vizes oldatot kétszer összesen 300 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres oldatokat tízszer összesen 750 ml desztillált vízzel mossuk, és vízmentes káliumkarbonát fölött megszárítjuk. A kapott 10,7 g maradványt 15 ml forró etanolban oldjuk, és 4,5 g fumársavnak 30 ml forró etanollal készült oldatával kezeljük. 20°-ra való hűtés után hozzáadunk 5 ml vízmentes étert. A kapott oldatot 5 óra hosszat 3°-on tartjuk. A kivált kristályokat kicentrifugáljuk, háromszor összesen 9 ml jéghideg etanollal mossuk, és 20 torr nyomás alatt megszárítjuk. A kapott 8,8 g 10-piperazino-dibenzo[a,d]cikloheptatrién 260° körül olvad. Nátronlúggal való kezelés és éteres extrakció után 10-piperazino-dibenzo[a,d]cikloheptatriént kapunk, ez izopropiloxidból átkristályosítva 118—119°-on olvad. 6. példa: 1,00 g 10-piperazmo-dibenzo[a,d]cikloheptatrién, 0,45 g n-propilbrömid, 0,61 g nátriumhidrogénkarbonát és 30 ml dimetilformamid keverékét visszafolyató hűtő alatt 5 óra hoszszat melegítjük. Lehűtés után a reakciótermékeket 250 ml desztillált vízzel, 25 ml 2 n nátronlúggal és 150 ml éterrel kezeljük. A dekantált vizes oldatot kétszer összesen 200 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres oldatokat tízszer összesen 250 ml desztillált vízzel mossuk, vízmentes 'káliumkarbonát fölött megszárítjuk, és bepároljuk. A kapott 1,08 g maradványt 3,0 ml forró etanolban oldjuk, és 0,29 g fumársavnak 5,0 ml forró etanollal készült oldatával kezeljük. 3°-on való 4 órai állás után a kivált kristályokat kicentrifugáljuk, 1,5 ml jéghideg etanollal mossuk, és 20 torr nyomás alatt megszárítjuk. A kapott 0,80 g 10j (4-n-propil-piperazino)-dibenzo[a,d]cikloheptatrién-fumarát 193—197°-on olvad. 7. példa: 1,00 g 10-piperazino-dibenzo[a,d]cikloheptatrién, 0,29 g glikolklórhidrin, 0,61 g nátriumhidrogénkarbonát és 30 ml dimetilformamid keverékét vissza folyató hűtő alatt 5 óra hoszszat melegítjük. Lehűtés után a reakciókeveréket 250 ml desztillált vízzel, 25 ml nátronlúggal (2 n) és 150 ml éterrel kezeljük. A dekantált vizes oldatokat kétszer összesen 200 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres oldatokat kétszer összesen 250 ml desztillált vízzel mossuk, káliumkarbonát fölött megszárítjuk, és bepároljuk. A kapott 1,00 g maradványt feloldjuk 6,0 ml forró izopropiloxidban. Az oldathoz ezután 1,0 ml acetonitrilt adunk. 3°-on való 17 órai állás után a kivált kristályokat kicentrifugáljuk, 1,0 ml jéghideg izopropiloxiddal mossuk, és 20 torr nyomás alatt megszárítjuk. A kapott 0,45 g 10-[4H(2-thidroxi-etil)-piperazino]-dibenzo[a,d]eikloheptatrién 99—101°-on olvad. 8. példa: 1 g 10-piperazino-dibenzo[a,d]cikloheptatrién, 0,45 g 2-[2]-i(klór-etoxi)-etanol, 0,61 g nátriumhidrogénkafbonát és 30 ml dimetilformamid keverékét visszafolyató hűtő alatt 5 óra hoszszat melegítjük. Lehűtés után a reakciókeveréket 250 ml desztillált vízzel, 25 ml 2 n nátronlúggal és 150 ml éterrel kezeljük. A dekantált vizes oldatot kétszer összesen 200 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres oldatokat tízszer összesen 300 ml desztillált vízzel mossuk, vízmentes nátriumkarbonát fölött megszá-10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 4
