154016. lajstromszámú szabadalom • Átmeneti kapcsoló sínjárművek számára, egy hagyományos és egy középütközős kapcsoló összekötésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1964. XII. 07. (IO—110) Franciaországi elsőbbsége: 1963. XII. 10. és 1964. VIII. 12. Közzététel napja: 1967. IV. 22. Megjelent: 1968. II. 15. 154016 Szabadalmi osztály: 20 e 1—22 Nemzetközi osztály: B 61 g Decimái osztályozás: Feltaláló: Jean-Baptiste Bouvat-Martin, mérnök, Párizs, Franciaország Tulajdonos: Société Generale Isothermos, Párizs, Franciaország Átmeneti kapcsoló sínjárművek számára, egy hagyományos és egy középütközős kapcsoló összekötésére A jelen találmány sín járművek kapcsolóira vonatkozik, főleg pedig úgynevezett átmeneti vagy vegyes kapcsolóra, amely alkalmas arra, hogy automatikusan működjön, mint középütközős kapcsoló, egy másik ilyen kapcsolóval való összeköttetés létesítésére, de alkalmas arra is, hogy a hagyományos kéziműködtetésű kapcsolóval kapcsolódjék össze. Ezek a hagyományos vasúti kapcsolók, mint ismeretes egy horgot tartalmaznak és ez a vonórúd végén van kialakítva) a vonórúd maga pedig rugalmasan csatlakozik az alvázhoz, de emellett a kanyarodás lehetővé tételére vízszintes síkban el is fordítható. A horog hátsó részén furattal van ellátva, amelyet szemnek is szoktak nevezni és amelyben vízszintesen fekvő csap van, amelyen két kar csuklósan helyezkedik el. E karok csavaranyához csatlakoznak, amelyben egymással ellentétes menetek vannak és ezzel az ellenanyával lehet ismert módon a kapcsolót megfeszíteni vagy lazítani. Van továbbá az ilyen hagyományos kapcsolóban egy U-alakú rész is, amely magában véve jól ismert módon vesz részt a két jármű öszszekapcsolásában. Összekapcsolás után szokták a bal-jobb menetű anya forgatásával vagy a csavaranyában levő orsó forgatásával a kívánt feszítést létrehozni. Ismeretesek továbbá sínjárműveknél az önműködő kapcsolók, melyeknél kapcsolófejet és megfelelő üreget alkalmaznak és az ilyen kapcsolók az ütődéseket csillapító rugókkal működnek. Az egymással kapcsolódó részek kívül és belül mégfelelő kialakítással rendelkeznek 5 olyképp, hogy az egyik kapcsoló fejrésze a másik kapcsoló üregébe illik és a kapcsolódás a két jármű találkozásánál Önműködően jöri létre. Kapcsolás létrehozása végett tehát csak az szükséges, hogy a két jármű viszonylag Í0 kicsi erővel egymáshoz ütközzön. Jelenleg az európai vasutak azzal foglalkoznak, hogy ilyen önműködő kapcsolókkal lássák el sínjárműveiket és ezzel kapcsolatosan az a probléma merül fel, hogy a járművek át-15 alakítása, ill. az önműködő kapcsolók felszerélése csak több év leforgása alatt lehetséges, így mindkét kapcsolótípust egyidejűleg kell alkalmazni. Gyakori tehát az olyan eset, amikor önműködő középütközős járművet a hagyomá-20 nyos kapcsolójú járművel kell összekapcsolni, mely utóbbi az említett feszítőcsavarral van ellátva. Ezért van szükség arra, hogy átmeneti kapcsolókat alkalmazzunk, amelyekre a jelen találmány is vonatkozik. 25 Javasoltak már efféle szerkezeteket, amelyeknél a szokásos, jobb-bal menetes feszítőorsó olyan toldalékkal van ellátva, amelynek külső alakja megfelel a középütközős kapcsolófej belső kialakításának. Az ilyen szerkezetek 30 főleg a Willison-féle kapcsolóval működnek 154016