154014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás laurinlaktám előállítására
3 154014 4 pontjuk nem megfelelő. Különösen előnyösen használhatjuk oldószerként a ciklododekanont. Előnyösen használhatunk olyan oldószereket, amelyeknek forráspontja 100 C° és 200 C° közé esik. Az eljárást egy- vagy többlépcsős megoldással foganatosíthatjuk. Amikor pl. ciklododekánt használunk oldószerként, célszerű többlépcsős eljárást alkalmazni. Ekkor általában az alábbi módon célszerű dolgozni: Az első lépésben keverőedényben ciklododekanonból, oldószerből, pl. ciklododekánból vagy egy másik fentebbi szénhidrogénből és egy vizes hidroxil-amin-só-oldatból, előnyösen hidroxil-amin^szulfát-oldatból álló elegyet 70—100 C°, előnyösen 90—100 C° hőmérsékleten reagáltatunk lúgos anyag, mint pl. nátronlúg, célszerűen ammónium4iidroxid hozzáadása mellett 1 és 10 közötti, célszerűen azonban 4 és 5 közötti pH-értéken. A hidroxil-amin mennyisége a beadagolt ciklododekanonra vonatkoztatva ne legyen feleslegben. Általában ebben a lépésben célszerűen a sztöchiometriailag szükséges mennyiség 70—90%-át használjuk. A vizes hidroxil-amin só, pl. hidroxil-amin^szulfát oldata általában 5—25 súly%, célszerűen- 15—25 súly% koncentrációjú. Az oldószert és a ciklododekanont olyan súlyarányban alkalmazzuk, amely mellett az elegy a reakció hőmérsékletén folyékony marad. Például 90 C° fölötti hőmérsékleten, a vizes oximképző oldat jelenlétében a ciklododekán és a ciklododekanonoxim 70 :30 arányú elegye folyékony. Az első lépésben kapott folyékony elegyet, amely ciklododekanonból, ciklododekanonoximból és ciklododekánból áll, könnyen el lehet választani az alatta elhelyezkedő vizes oldattól, és forró vízzel mosni lehet. Ezután a szerves fázist egy második keverőedényben kezeljük azonos reakciófeltételek mellett egy hidroxil-amin-só oldatával, a ciklododekanon teljes átalakulásáig, miközben annak érdekében, hogy ne vigyünk be túl nagy vízmennyiségeket a reakcióelegybe, célszerű tömény, előnyösen 15— 25%-os oldattal dolgozni. Egy csatlakozó, fűtött ülepítőedényben a reakcióelegy fázisait elkülönítjük, és a felesleges hidroxil-amin-só-oldatot visszavezetjük az" első keverőedénybe. A ciklododekanonoximból és ciklododekánból álló folyékony elegyet ezután lassan legalább 90 C°-ra előmelegített kénsavba visszük be. Az átrendeződést ekkor 90 C° és 140 C°, előnyösen 90 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten játszatjuk le egy reakcióedényben. Előnyösen 100%ros kénsavat használunk, hogy kompenzáljuk a rendszerbe bevitt vizet, azonban használhatunk oleumot is, amelynek S03 -tartalma megfelel a rendszerben levő víznek. Ezután az elegyet azonos hőmérsékleten annyi vízzel hígítjuk, hogy célszerűen 20%-os kénsavat kapjunk. Adott esetben a savat semlegesíthetjük is. Ezután az elkülönített szerves réteget kevés hígított lúggal, pl. nátronlúggal vagy vizes ammónium-hidroxid oldattal savmentesre mossuk. A laktam és az oldószer így nyert elegyét kolonnában dolgozzuk fel, célszerűen csökkentett nyomáson. Az oximképzést természetesen egyetlen lépcsőben is tökéletesen le játszathatjuk. 5 Különösen előnyös az átalakítás fölöslegben levő ciklododekanonnal, mint oldószerrel. E munkamód esetén a ciklododekanonból való különálló oximképzés és az oxim átrendezése során az átalakulás pl. olyan módon mehet vég-10 be, hogy az oximképzést ciklododekanon-felesleggel, vagyis 40—65% ciklododekanon-felhasználással játszatjuk le. Ilyen körülmények között 90—95 C°-on dolgozunk, állandóan folyékony fázisban, minthogy a tiszta ciklododekanon 15 már 60 C°-on olvad, és kb. 35% ciklododekanon és 65%, ciklododekanonoxim elegye a vizes oximképző-oldatban 95 C° fölötti hőmérsékleten folyékony. Az oximképzés célszerűen 95 C°-on és 1—7, 20 célszerűen azonban kb. 4-es pH-értéken játszódik le hidroxil-amín-szulfát vagy egyéb hidroxil-aminnsó felhasználásakor. Az oximképződés intenzív keverés esetén rövid időn belül végbemegy. Az oximképződés közben felszabaduló 25 savat a szokásos módon bázikus anyagok, célszerűen vizes ammónium-Jhidroxid-oldat megfelelő hozzáadása útján semlegesítjük. Az említett összetételű oximképzési termékek, amelyek melegen folyékonyak, könnyen elválasztíO hatók az alsó vizes oldattól, forró vízzel moshatók, és 50—60 C°-ra előmelegített tömény kénsavban, előnyösen 100%-os kénsavban vagy az átrendeződési reakció elegyében oldódnak. Ezt a kénsavból, ciklododekanonból és ciklo-35 dodekanonoximból álló elegyet azután reakciócsőben, amelyet kívülről fűtünk, és amelyben az oldat vékony hártya alakjában fut le a cső falán, 90—140 C°, célszerűen azonban 110—120 C° hőmérsékleten vetjük alá a Beckmann-féle 40 átrendezésnek. Ennek a munkamódnak az előnye abban áll, hogy az átrendeződési reakcióban résztvevő elegy csak mintegy 15—60 mp-en keresztül van kitéve a reakció hőmérsékletének, aminek következtében elkerülhetők a fe-45 leslegben levő ciklododekanon másodlagos reakciói. Az oximképzés és az átrendezés egy különösen előnyös kiviteli módja esetében egylépcsős reakcióban elvileg azonos módon dolgozunk. 50 40 C° alatti hőmérsékleteken ciklododekanont és hidroxil-amint pl. szulfát vagy más megfelelő só alakjában oldunk 80—100%-os kénsavban. Teljesen mindegy, hogy a reakció komponenseit milyen sorrendben adagoljuk. A ciklo-55 dodekanon és a hidroxil-amin-só mólaránya a találmány szerinti eljárásnak megfelelően 1 : 0,3—-0,7, célszerűen 1 : 0,4—0,65. A reakcióelegy kénsavas oldatát beadagoljuk a reakciócsőbe, és az oldat a cső belsejében hártyaként 60 fut le, miközben végbemegy mind az oximképződés, mind a keletkezett ciklododekanonoxim Beckmann-féle átrendeződése omega-dodekalaktámmá. A reakciócsőben a hőmérséklet ebben az 65 esetben 100—145 C°, célszerűen azonban 125— 2
