153982. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenilalkánszármazékok előállítására

153982 2^(2-bróm-4-bifenilil)-propionsav 2-i(2,2'-dibróm-4-bifenilil)-propionsav A találmány szerinti eljárással készült ve­gyületeknek értékes gyulladásgátló, fájdalom­csillapító és/vagy lázcsillapító tulajdonságaik vannak. Ezek a tulajdonságok változnak a cso­porton belül is az egyes helyettesítők helyze­te és jellege szerint, és egyes előnyös vegyüle­tekben százszorosan vagy még nagyobb mér­tékben meghaladják az acetilszalicilsav hatá­sosságát. Ezenfelül egyes ilyen vegyületek gá­tolják a bradikinin keltette bronchuszgörcsöt a tengeri malacoknál. Azt találtuk, hogy a leg­hatásosabbak a II általános képletű vegyüle­tek — ebben a képletben R, R1 és R 3 jelen­tése azonos a fent megadottal —. Különlegesen előnyösek azok a vegyületek, amelyek képle-R5 télben R jelentése —CIH-X' R5 pedig hidrogén vagy metilcsoport. A szóbanforgó vegyületek a találmány ér­telmében bifehilből vagy annak származékai­ból önmagukban ismert módszerek szerint ál­líthatók elő. Például az ecetsavszármazékok a találmány értelmében a benzolgyűrűn helyet­tesítőket viselő 4-acetilbifenilekből a Willge­rodt-reakció szerint morfolinnal és kénnel, majd a közbülső tiomorfolidok hidrolizálásával készíthetők. A találmány értelmében az előállítást az Arndt-Eistert-reakcióval, 4-klórkarbonilbifenil­nak diazometánnal való reagáltatásával is vé­gezhetjük. A kapott diazoketont ezüstoxiddal és metanollal kezeljük, mire a megfelelő me­til-4-bifenililacetáthoz jutunk, amelyet savvá hidroliaálihatank. Hosszabb szénláncú homolog a-bifenililalkán­savak előállíthatók a 4-bifenililecetsav egyik észterének dietilkarbonáttal való reagáltatása és a képződött malonészter-nátriumszármazék­nak halogénezett szénhidrogénnel való reakció­ja, ezt követő hidrolízis és dekarboxilozás út­ján az A reakció szerint. Ezekben a vegyüle­tekben R8 metilcsoportot képvisel. Az I általános képletű vegyületek közül azok, CH2 amelyekben A—X jelentése —C—COOH' elő­állíthatók maionsavnak formaldehiddal és di­metilaminnal való reakciójában (B reakciók). Megjegyzendő, hogy a találmány szerint elő­állítható vegyületek közül azok, amelyekben R —CH(CH3)X-csoport, előfordulhatnak opti­kailag aktív izomerekként. Ezek elválaszthatók hagyományos módszerekkel, és ugyancsak tár­gyai a találmánynak. A gyógyászatban előnyben részesülnek a fen­ti II általános képletű savak, de az egyéb X helyettesítésű vegyületek ugyancsak jól hasz­nálhatók. Ezek a vegyületek általában az állati testben az anyagcsere során a megfelelő sa­vakká alakulnak át. Felismertük, hogy a. találmány szerinti ve­gyületek különbek az aeetilszalicilsavnál, mert a) kevésbé toxikusak, b) nagyobb a terápiás szélességük, c) állandóbbak vízgőz jelenlétében és d) jobban oldódnak vízben. 5 A vegyületek gyógyhatását kipróbáltuk kü­lönféle állatfajokon. Például a gyulladásgátló hatást meghatároztuk az Adams és Cobb által a Nature-ben (181. kötet 773 lap, 1958) leírt 10 próbával. A vizsgált vegyületek hatásosságát össziéhasianlítioittuk az acetilszalieüLsav hatásossá­gával tengeri malacok szőrtelenített bőrén ult­raibolya fény okozta eritéma ellen. A vegyü­letek fájdalomcsillapító hatását patkányon ha-15 tároztuk meg a Randall és Selitto által az Arch. int. Pharmacodyn. folyóiratban (111. kö­tet 409. oldal, 1957) leírt módszer módosításá­nak alkalmazásával. Ebben a módszerben a . készítmények analgetikus hatását az acetilsza-20 licilsavéhoz hasonlítjuk, meghatározva a fáj­dalomküszöb növekedését, amikor nyomást al­kalmazunk a gyulladt lábra. A lázcsillapító hatást patkányokon határoz­tuk meg, amelyek testhőmérsékletét élesztő-25 szuszpenzió szubkután befecskendezésével fo­koztuk. A vjzsgalt vegyületeket növekvő ace­tilszalicilsav-adagokkal hasonlítottuk össze. A találmány szerinti eljárással előállított ve­gyületek akut toxicitását egéren és egyes ese-S0 tekben patkányon vizsgáltuk. A vegyületek terápiás szélessége az acetilszalicilsavval össze­hasonlítva általában rendkívül kedvező. Pél­dául a 2'-fluor-4-bifenililecetsav gyulladásgátló hatása 128-szorosa az acetilszalieilsavénak a 35 tengeri malacos eritéma-próbában. A vegyület akut orális LD50 -je egéren hasonló az acetil­szalicilsavéhoz. A savak alkálifémsói különösen jól oldhatók vízben, és jól használhatók orális alkalmazásra 40 szolgáló készítmények előállítására. Egyes ese­tekben az észterek is értékesek, minthogy ke­vésbé izgatják a gyomorfalat, mint a savak. Nevezetestem a diéölamiinoetainollal alkotott bá­zikus észterek teljesen oldhatók a gyomorban 45 való útjuk során, és nagymértékben csökken a fizikai izgatás okozta fekélyesedés veszélye. A találmány szerinti eljárással készült haté­kony vegyülethez kevert gyógyászatilag elfo­gadható ihigítószerek és hordozók jól ismertek, 50 és megválasztásuk többek között a készítmé­nyek alkalmazásának módjától függ. A talál­mány szerint készült készítménytík orálisain, helyileg vagy parenterálisan alkalmazhatók, de az alkalmazás előnyösebb módja az orális. Eb-55 ben az esetben az orális készítmény kapszula, tabletta, porok vagy pezsgő szemcsék, továbbá folyékony készítmények, mint például szirupok vagy szuszpenzió alakjában lehet, ezek az em­lített általános képletű vegyületek közül egyet 60 vagy többet tartalmazhatnak; az ilyen készít­mények önmagukban ismert módokon állítha­tók elő. Ezeknek a készítményeknek az egységnyi adagja 1 és 500 mg között változhat, az illető 65 hatásos alkotórésztől függően. 2

Next

/
Thumbnails
Contents