153973. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőre keményedő műgyantának papír, textil stb. vázanyagra történő folyamatos felvitelére
153973 segítségével próbálkoztak a műgyantának a vázanyag rostjaiba történő beszivatására, mivel a megoldásnál az impregnálási idő és nyomás kis értékű volt. A 151 044. sz. szabadalom lehetővé1 tett egy teljesen új, eddig nem alkalmazott megoldás bevezetését. Az eljárás kiküszöböli a korábban alkalmazott ún. „száraz" kenési eljárások: hátrányait. Ezen szabadalom, lehetőséget biztosít arra, hogy oldószer nélkül vázianyagot impregnáljunk hőre keményedő műgyantával. Hátránya ezen eljárásnak az, hogy a meleg préselő hengerpár a műgyanta ömledékeit rövid ideig préseli, a papírton a rostok csak olyan mértékig telítődnek: műgyantával, amint a hengerek öszszenyomásával el tudunk érni. A hatást a henger nyomás növelésével fokozni lehet, azonban akkor a gyantatfelvitel a vázanyag súlyára vonatkoztatva csöktoen, az előfcondenzálás kismértékű, az illóanyagtartalom növekszik. Mindezek csak csekély elektromos szilárdságot és elég magas vízíelvevőtoé'pességet eredményeznek a rétegelt lemezeknek. Jelen találmány ezen szabadalom tökéletesítését, javítását célozza, az alább ismertetett eljárás, illetve gépi berendezések alkalmazásával. A gyanta olvasztáshoz szilárd hőátadó felület nem szükséges, a hőátadás sugárzással nagyfrekvenciás térben, vagy forró levegővel történik. Az olvasztás folyamatosságát a megolvadt gyantaréteg lejtőn, való iecsurgaiásával biztosítjuk, feltárva ezzel az alatta levő olvasztásra váró réteget. Mivel az olvasztásra kerülő gyanta tálcán szakaszosan kerül a berendezésbe, két egymással szemben álló, állítható lejtőszögű tálca tartót alkalmazunk. A két tálcában a gyanta időben egymástól eltolva kerül olvasztásra, így csere idején a gyanta ellátás biztosítva van. A gyanta hőntartási időjét, valamint homogenitását növelni lehetett azzal, hogy kevés oldószert (a hagyományos eljárás 5—10%-á.t) keverünk hozzá, a főzés utolsó- fázisában. A gyantának fűtött fémifelületfoez1 való tapadása és beégés rneggátlásáría a kivitelnél olyan megoldást alkalmazunk, hogy a megömlesztett műgyanta fémmel seihol sem érintkezik, sőt ezt a hibalehetőséget még vázanyagszakadás esetén is kiküszöböltük a " vázanyagoknak a hengerrendszereken történő többszörös átvezetésével. Ilyen esetbem tehát nem szükséges a berendezést leállítani, hengereket lehűteni és megtisztítani, hanem az elszakadt: vázanyag az alatta levő vázanyagra ráragasztható és a berendezés ezt újra beviszi a folyamatba. A többszörös átvezetés további előnye, hogy a gyanitázatlan papírt a berendezés előmelegíti, rostjaiból a nedvességet eltávolítja, ezáltal impregnáilóképességét növeli. E többszörös átvezetés egész vékony kis szakítószilárdságú vázanyagok impregnálását is lehetővé teszi. A jelen találmányt az 1. és 2. ábrák alapján ismertetjük. Az 1. ábra szerint két a és b vázanyag tekercsek vannak egyszerre a gépbe fűzve, mégpedig úgy, hogy az: a vázanyag az 5 5 tereiőhengeíien át az 1 fűtött hengerre vaíi közvetlenül rávezetve. Az 1. és 2. hengerek hengerpárt képeznek. Az 1. és 2. hengerpár között most már mint a1 előimpregnált vázanyag tovább halad a 3 fűtött előikoindenzáló 10 hengerhez és azon mint a legkülső majd 4 előkondenzáió hengeren mint a legbelső felfekvő vázanyag a 7 terelő henger útján van visszavezetve, az a anyaghenger és 5 tereló'henger útján, mint másodszori felfekvő vázianyag az 1 15 hengerre, illetőleg az 1—2 hengerpár közé. Ezután együtt vezetve az előző a1 anyagréteggel, mint a2 vázanyag újból felvezetésre kerül 3—4 kondenzáló hengerekre és a 7 terelőhenger útján a c felesélvélőre. A b anyag hasonló-20 an az előbbiekhez 6 terelőhenger útján a 2 hengerre elsődleges felfekvéssel, majd a 3 előkondenzáló-hengeren belső és a 4 hengeren mint külső felfekvő vázanyag szerepel és a 8 terelőhenger útján visszatereljük a b anyag-25 hengeren és a 6 terelőheíigeren át a 2 préselő hengerre, mint másodszori felfekvő anyagot. Ezután együtt vezetve újból rákerül a 3 majd 4 kondenzáló hengerekre és 8 terelő útiján eltereljük a d felcsévélőre. SO Fenti megoldással biztosítjuk a vázanyag előmelegítését és előimpregnáMsát, A szerkezeti megoldás biztosítja továbbá különböző nagyságú, szükség szerinti nyomás alkalmazását pl. a 11 orsó segítségével. Eközben a 10 tálcán 35 lévő 9 műgyantát a 1—2 hengerek közé adagoljuk, és a műgyanta impregnálási szélességét két állítható terelő lemezzel szabályozzuk. A nagy nyomás, a hosszabb ideig tartó hőmérséklethatás és ebből eredően a vázanyag min-40 den eddiginél nagyobb szívókéipességének hatására a kettő legbelső a2—b 2 vázanyag teljesen látimpregnálődik, olyannyira, hogy a műgyanta az a2 —b 2 vázianyagök on át az a1 és b 1 vázanyagokra is átnyornődifc és azt kisrnéríék-45 ben a felületén előimpregnálja. Azzal, hogy a a2 és b 2 vázanyag együtt van vezetve az a 1 és b1 - előimpregnált vázanyago-k'kal és ezen utóbbiak mivel ráfeszülnek együtthaladnak az a2 — b2 impregnált vázanyaggal, melyek a 3 és 4 50 hengerek palástfelületén való érintkezésekor jelentős utónyomást, illetőleg utókezelést kapnak és ugyanakkor közöttük megkezdődik az eiőkondenzálás folyamata. A a1 —b 1 —a 2 —b 2 vázanyagokat tehát több 55 rétegben vezetjük a 3—4 hengerekre, ahol azok nagy nyomással fekszenek fel. A 3-—4 hengerek magas, 120—160 C° hőmérséklete kellő előkondenziálást biztosít. Az előkondenzálás alatt a2 —b 2 vázianyagök között gázképződés 60 lép fel. Ezen gázok a a1 —b 1 vázianyagök záró, illetve nyomó hatása miatt eltávozni nem tudnak és így a2 —b 2 vázanyagok között olyan belső túlnyomás keletkezik, amely a 'műgyantának a a2 —b 2 vázanyagba történő beimpreg'-65 nálását, illetve a a1 —a 2 vázanyagba való imp-3
