153960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzodikloheptatrién-származékok előállítására

153960 6 nátriumhidrogénkarbonátot vagy nátriumkar­bonátot vagy egy tercier szerves bázist alkal­mazva. 4. Azok az I általános képletű vegyületek, amelyekben az X jelek egyike hidrogénatomot, a másik pedig alkánszulfinil- vagy alkánszul­fonilcsoportot jelent, előállíthatók még olyan megfelelő I általános képletű vegyületek oxi­dációja útján is, amelyek képletében az egyik X jel hidrogénatomot, a másik pedig alkiltio­csoportot jelent. Ezt az oxidációt hidrogén­peroxiddal végezhetjük ecetsavas közegben. Az I általános képletű új termékek adott esetben megtisztíthatók fizikai módszerekkel (mint pl. desztilláció, kristályosítás, kromatog­rafálás) vagy kémiai eljárásokkal (pl. sóvá való átalakításukkal, annak kristályosításával, majd lúgos közegben való elbontásával). Ezek­ben a műveletekben a só anionjának termé­szete közömbös, egyetlen feltétel az, hogy a só jól legyen definiálva, és könnyen kristályo­sodjék. A találmány szerinti eljárással készült új termékek átalakíthatók savakkal addíciós sóikká, valamint kvaterner ammóniumsóikká. Az addíciós sókhoz úgy juthatunk, hogy az új vegyületeket alkalmas oldószerekben savak­kal reagáltatjuk, szerves oldószerekként pl. al­koholokat, étereket, ketonokat vagy klórozott oldószereket alkalmazva; a képződött só eset­leg bepárlás után kicsapódik az oldatából, és szűréssel vagy dekantálással elválasztható. A kvaterner ammóniumsók előállíthatók az új vegyületeknek reakcióképes észterekkel való reagáltatásával, adott esetben egy szerves oldó­szerben, közönséges hőmérsékleten vagy gyor­sabban enyhe hevítés közben. A találmány szerinti eljárással készült új termékek, valamint addíciós sóik és kvaterner ammóniumsóik értékes farmakodinamikai tu­lajdonságokkal rendelkeznek; nagyon hatáso­sak különösen a központi idegrendszerre, mint neuroleptikumok, csillapítószerek, nappali nyugtatószerek és antidepresszívumok; ha­sonlóképpen számbajöhetnek mint antihiszta­minikumok, antiszerotonikumok, érzéstelenítők, görcsoldók és hányáscsillapítók. Gyógyszerként való alkalmazásra az új ve­gyületek akár bázis, akár addíciós vagy kva­terner ammóniumsóik alakjában felhasználha­tók, feltéve, hogy ezek gyógyászatilag elfogad­hatók, azaz nem toxikusak az alkalmazott ada­gokban. Gyógyászatilag elfogadható addíciós sókként megemlíthetők szervetlen savak sói, pl. hidro­kloridok, szulfátok, nitrátok, foszfátok, vagy szerves savak sói, pl. acetátok, propionátok, szukcinátok, benzoátok, fumarátok, maleátok, teofillinacetátok, szalicilátok, fenolftalinátok, metilén-bisz-^-oxinaftoátok, vagy e savak he­lyettesített származékai. Gyógyászatilag elfogadható kvaterner ammó­niumsókként megemlíthetők a szervetlen vagy szerves észterszármazékok, mint pl. a klór-, bróm- vagy jódmetilátok, -etilátok, allilátok vagy benzilátok, a metil- vagy etilszulfátok, a benzolszulfonátok vagy e vegyületek helyette­sített származékai. Az I általános képletű vegyületek csoport-5 jából külön kiemeljük a XVIII általános kép­letű vegyületeket — ebben a képletben X" hidrogénatomot vagy klóratomot vagy metil­tiocsoportot, R" pedig 1—5 szénatomos alkil­csoportot, elsősorban metilcsoportot, vagy 10 olyan fenilalkilcsoportot jelent, amelynek az alkilrészlege 1—5 szénatomot tartalmaz, első­sorban benzilcsoportot, amikor is a fenilgyűrű adott esetben helyettesítve lehet —. Az alábbi példák a találmány szerinti eljá-15 rás gyakorlati alkalmazását szemlélteti, anél­kül, hogy az eljárás terjedelmét korlátoznák. A példákban a hőmérsékletet Celsius-fokok­ban adjuk meg. A példánkban említett termé­kek nomenklatúrája az alábbi számozáson ala-20 pul. 25 30 35 40 amikor X hidrogén­atomott vagy helyet­tesítőt képvisel amikor X helyette­sítőt képvisel 1. példa: 12,3 g 10-hidroxi-10-(l-metü-4-piperidil)-di­benzo[a,d]cikloheptadiénnek 40 ml 2 n vizes metánszulfonsav és 120 ml desztillált víz ele­gyével készült oldatát visszafolyató hűtő alatt 45 75 percig forraljuk. Lehűlés után az oldatot 30 ml 10 n nátronlúggal meglugosítjuk, és a kiváló olajat háromszor összesen 420 ml éter­rel, majd 100 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves oldatokat vízmentes nát-50 riumszulfát fölött megszárítjuk, és bepároljuk. A kapott 11,2 g kristályos maradványt felold­juk 80 ml forrásban levő acetonitrilben. A reakciókeveréket 16 óra hosszat 3°-on tartjuk, a kivált kristályokat kicentrifugáljuk, kétszer 55 összesen 20 ml jéghideg acetonitrillel mossuk, és 2 torr nyomás alatt megszárítjuk. 9,7 g 10--(l-metil-4-piperidil)-dibenzo[a,d]ciklohepta­triént kapunk 119—120° olvadásponttal. A kiindulási anyagként használt 10-hidroxi-60 -10-J(l-metil-4-piperidil)-dibenzo[a,d]ciklohepta­dién (op. 198°) a következőképpen állítható elő: 10-Qxo-dibenzoTa,d]eikloheptadiént állítunk elő N. J. Leonard és munkatársai szerint (J-65 Am. Chem. Soc. 77, 5081 [1955]). 3

Next

/
Thumbnails
Contents