153887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új bisz-kromonil-vegyületek előállítására
17 5. példa: (a) 1,4-bisz-(2-acetil-3-hidroxif enoxi)-bután Az 1 (a) példa szerinti eljárással 2,6-dihidroxi-acetofenont 1,4-dibrómbutánnal reagáltatunk. 1,4-bisz-(2-acetil-3-hidroxif enoxi)-butánt kapunk, amelynek olvadáspontja benzolból való átkristályosítás után 219—221 C°. Analízis (C20 H 22 O 6 ). Talált: C: 66,0%, H: 6,0%. Számított: C: 67,0%, H: 6,2%. (b) 1,4-bisz-(2-karboxikromon-5-iloxi)-bután dietilésztere Az 1 (b) példa szerinti eljárással l,4-bisz-(2--acetil-3-hidroxifenoxi)-butánt dietiloxaláttal kondenzálunk. l,4-bisz-(2-karboxikromon-5-üoxi)-bután dietilészterét nyerjük, amelynek olvadáspontja etilacetát-izopropanol elegyből való átkristályosítás után 195—199 C°. Analízis (C28 H 26 O 10 H 2 O). Talált: C: 62,4%, H: 5,1%. Számított: C: 62,3%, H: 5,2%,. (c) l,4-bisz-(2-karboxikromon-5-iloxi)-bután Az l,4-bisz-(2-karboxikromon-5-iloxi)-bután dietilészterét vizes nátriumhidrogénkarbonát oldattal való melegítés után hidrolizáljuk, amíg oldatba megy, majd az oldatot leszűrjük és megsavanyítjuk. A kivált csapadékot metanolból átkristályosítjuk, amikoris tiszta l,4-bisz-(2-karboxikromon-5-iloxi)-bután-monohidrátot nyerünk, amelynek olvadáspontja 228—230 C°. Analízis (C2 4H 18 O 10 H 2 O). Talált: C: 58,6%, H: 3,95%. Számított: C: 59,5%, H: 4,2 %. Az így kapott savat ekvivalens mennyiségű nátriumhidrogénkarbonátos oldatban feloldjuk és kifagyasztó szárításnak vetjük alá, amikoris a megfelelő dinátriumsót kapjuk. 6. példa: l,5-bisz-(2-karboxikromon~5-iloxi)-pentán Az 1 (a) példa szerint 2,6-dihidroxiacetofenont 1,5-dibrómpentánnal reakcióba viszünk, amikoris l,5-biszH(2-acetil-3-hidroxifenoxi)-pentánt nyerünk, amelynek olvadáspontja benzolból való átkristályosítás után 131—133 C°. Analízis (C2 iH 24 0 6 ). Talált: C: 67,4%, H: 6,3%. Számított: C: 67,7%, H: 6,5%. A fenti diketont az 1 (b) példa szerinti módon dietiloxaláttal kondenzáljuk. l,5-bisz-(2--karboxikromon-5-iloxi)-pentán dietilészterét 18 kapjuk, amelynek olvadáspontja etanolból való átkristályosítás után 150—152 C°. Analízis (C2 gH 28 O 10 )-5 Talált: C: 64,6%, H: 5,3%,. Számított: C: 64,8%, H: 5,3%. Az észtert az 5 (c) példa szerint hidrolizáljuk, amikoris a savmonohidrátot nyerjük, amelynek 10 olvadáspontja etanolból való átkristályosítás után 226—228 C°. Analízis (C25 H 20 O 10 H 2 O). Talált: C: 60,3%,, H: 4,7%,. 15 Számított: C: 60,2%, H: 4,4%. A savat ezután az 5 (c) példa szerint dinátriumsójává alakítjuk át. 20 7. példa: l,6-bisz-(2-karboxikromon-5-iloxi)-hexán Az 1 (a) példa szerint 2,6-dihidroxiacetofe-25 nont 1,6-dibrómhexánnal reagáltatunk, amikoris l,6-bisz-(2-acetil-3-hidroxifenoxi)-hexánt kapunk, amelynek olvadáspontja etanolból való átkristályosítás után 147,5—148,5 C°. 30 Analízis (C22 H 26 0 6 ). Talált: C: 68,1%,, H: 6,7%. Számított: C: 68,4%, H: 6,8%. A kapott diketont az 1 (b) példa szerint di-35 etiloxaláttal kondenzáljuk. Ekkor l,6-bisz-(2--karboxikromon-5-iloxi)4iexán dietilészterét nyerjük ki, amelynek olvadáspontja etanolos átkristályosítás után 154,5—155 C°. 40 Analízis (C3 oH3 0 0 10 ). Talált: C: 65,0%, H: 5,4%. Számított: C: 65,4%, H: 5,5%,. Az észtert az 5 (c) példa szerinti módszerrel 45 a savmonohidráttá hidrolizáljuk, ennek olvadáspontja dioxánból való átkristályosítás után 228— 230 C°. Analízis ,(C26 H 22 O 10 H 2 O). 50 Talált: C: 60,2%, H: 4,9%. Számított: C: 60,9%, H: 4,7%. A sav dinátriumsóját ezután az 5 (c) példa szerint készítjük el. 55 8. példa: l,10-bisz-(2-karboxikromon-5-iloxi)-dekán 60 Az 1 (a) példa szerinti módszerrel 2,6-dihidroxiacetofenont 1,10-dibrómdekánnal kondenzálunk. l,10-bisz-(2-acetil-3-hidroxifenoxi)-dekánt állíthatunk ily módon elő, amelynek olvadáspontja etilacetátos átkristályosítás után 102.5—• 65 104 C°. 9
