153852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-aralkil-4-(tiazolil-2)-piperazinok előállítására
153852 9 N'-(5~metil-tiazolil-2)-piperazino-acetonitril, N'-(5-klóir-iti:azohl-; 2)-i pipe:raziLno-a l ceto,nit:ri]. N'-(benztiazolil-2)-piperazino-acetonitril, alía~(N'-tiazoIil-2-piperazino)-propionitril, alfa-[N;-(4-metil-tiazolil-2)-piperazino]-propionitril. A (VIII) ill. (XI) általános képletű nitrileknek a (IX) ill. (X) általános képletű szerves fémvegyületekkel való reagáltatása általában olymódon történhet, hogy a nitrilt oldatban vagy szilárd alakban, lassan, adott esetben hűtés közben hozzáadjuk a szerves fémvegyület oldatához, majd ezt követően a kapott elegyet a reakció teljessététele érdekében melegítjük ill. forraljuk. Oldószerként elsősorban dietiléter, diizopropiléter vagy tetrahidrofurán, továbbá anizol, dibenziléter, dioxán, benzol, toluol vagy metilénklorid, valamint hosszabbláncú éterek vagy szénhidrogének vagy adott esetben az említett oldószerek elegyei használhatók. Egyes esetekben ajánlatos szervetlen sók, mint magnéziumbromid vagy réz(I)-klorid hozzáadása a reakcióelegyhez. A reakcióidő és a reakcióhőmérséklet nem döntő jelentőségű; általában azonban 0 C° és az alkalmazott oldószer forrpont ja közötti hőmérsékleten dolgozhatunk és a reakció 1/2—48 óra alatt, előnyösen forralás esetén 4—6 óra alatt befejeződik. A reakcióelegy feldolgozása ismert módon, a reakcióelegy pl. vízzel, híg savval vagy ammóniumkloridoidattal történő hidrolízise, majd a bázisnak ill. sójának az elkülönítése útján folytatható le. Az (I) általános képletű vegyületek előállítása során olymódon is eljárhatunk, hogy valamely olyan közbenső termékből indulunk ki, amely még, pl. a hidrogénatomok helyett egy vagy több hidrogénatomra kicserélhető csoportot és/vagy C=C kettőskötést és/vagy C:r::C hármaskötést is tartalmaz és e közbenső terméket hidrogént leadó szerekkel kezeljük. így pl. az aromás gyűrűkön vagy a láncbeli szénatomokon jelenlevő klór- vagy brómatomokat katalitikus hidrogenolizis vagy kémiai redukálószerekkel való kezelés útján cserélhetjük ki hidrogénatomokra. Eljárhatunk továbbá pl. olymódon is, hogy (III) általános képletű tiazolil-2--piperazinokat íehéjsavkloriddal reagáltatva a megfelelő amidokká alakítunk, majd ezek karbonil-funkcióját valamely komplex hidrid pl. litiumaluminiumhidrid segítségével, kettőskötését pedig katalitikus hidrogénezéssel redukálhatjuk. A litiumaluminiumhidriddel való reagáltatást előnyösen éter, tetrahidrofurán vagy di-n-butiléter reakcióközegként való alkalmazásával, célszerűen a reakcióelegy forralása útján folytathatjuk le. Ennek során olykor előnyös lehet a nehezen oldódó kiinduióanyagokat folyamatosan extrahálni a forrásban levő oldószerrel. Általában az irodalomban ilyen célokra leírt módszerek szerint dolgozhatunk. A katalitikus hidrogénezéshez és/vagy hidrogenolizishez katalizátorként pl. nemesfém-, nikkel- vagy kobalt- katalizátorok alkalmazhatók. 10 10 15 25 cü £5 40 CO 85 A nemesfémkatalizátorok hordozókra (pl. palládium esetében aktívszénre, kalciumkarbonátra, vagy stronciumkarbonátra) felvitt alakban, vagy oxid-katalizátor (pl. platinaoxid) alakjában, vagy pedig finoman elosztott fémkatalizátor alakjában alkalmazhatók. A nikkel- és kobalt-katalizátorokat előnyösen Raney-fémkatalizátor alakjában, vagy kovaföld- vagy horzsakő-hordozó'ra felvitt niikkEl-katalizátor alakjában alkalmazhatjuk. A hidrogénezés szobahőfokon és közönséges nyomás alatt, vagy esetleg felemelt hőmérsékleten és/vagy a légkörinél nagyobb nyomás alatt folytatható le. Előnyösen 1 és 100 atm közötti nyomáson, —30° és +150° közötti, elsősorban pedig a szobahőfok és +100° közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. A reakció előnyösen valamely oldószer, mint víz, metanol, etanol, izopropanol, n-butanol, etilacetát, dioxán, ecetsav vagy tetrahidrofurán jelenlétében folytatható le; az említett oldószerek elegyeit is alkalmazhatjuk. A hidrogénezéshez a szabad bázisok vagy a megfelelő sók, pl. a hidrokloridok egyaránt alkalmazhatók. A hidrogénezés reakciókörülményeit olymódon kell megválasztani, hogy a fenil- és a tiazol-gyűrűt a hidrogén ne támadja meg. Telítetlen kötések hidrogénezése esetén ezért előnyösen légköri nyomáson dolgozunk, olymódon, hogy a hidrogénezést a számított mennyiségű hidrogén felvétele után megszakítjuk. A (XII) általános képletű tiokarbami dóknak a (XIII) általános képletű karbonilvegyületekkel, előnyösen alfa-halogénketonokkal való reagáltatása az irodalomból ismert módszerekkel történhet. A (XII) általános képletű tiokarbamidokat pl. a (IV) általános képletnek megfelelő arai .kil-piperazinok nitrokarbamiddal való reagáltatása, majd a kapott piperazin-karboxamidok íoszforpentaszulíiddal való kezelése útján állíthatjuk elő. A (XIII) általános képletnek megfelelő karbonilvegyületek általában ismeretesek. {XII) általános képletű kiindulóanyagokként előnyösen az alábbi vegyületeket alkalmazhatjuk: l-[2-(3,4-metiléndioxifenil)-etil]-4-(tio--karboxamido)-piperazin, 141-'(3,4-'metiléndioxifenil)-propil-2]~4-(tio~karboxamido)-piperazin, l-[3-(3,4-metiléndioxifenil)-propil]-4-(tiokarboxamido)-piperazin, l.-[4-l (3,4-met:ilé!nídioxife:níiI)Hbutii]-4-(tio-kiarfooxamiidio) -piparaziiin ós; H2-<3,4-etiiéndioxifenil)-etil]-4-(tiokarboxamido)-piperazin. A (XIJI) általános 'képletnek megfelelő kiindülóanyagok pl. klór- vagy brómaeeton, 3-klórvagy 3~bróm-butanon»(2), klór- vagy brómacetaldehid, vagy pedig az ilyen aldehidekből a reakció során képződő vegyületek, mint a megfelelő acetálok vagy 1,2-dihalogéndietiléter lehetnek. A fent leírt módszerek bármelyike szerint kapott (I) általános képletű termékek a szokást
