153852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-aralkil-4-(tiazolil-2)-piperazinok előállítására

153852 5 6 X klór-, bróm- vagy jódatom ül. hidroxilcsoport mellett különösen metánszulfoniloxivagy p-toluolszulfoniloxi-csoportot jelenthet. Redukáló körülmények között olyan kiinduló vegyületekkel is ídolgiozihatiunk, amelyek a (II), (VII) vagy (XIII) általános képletnek felelnek meg, egy vagy két CHX-csoport helyett azonban aldehid-, keto-, észter- vagy más analóg csoportot tartalmaznak, amelyek az adott reakciókörülmények között hidroxilcsoporttá redukálódnak. A fentiekben „hidrogénre kicserélhető csoport" alatt elsősorban halogénatomokat, előnyösen klór- vagy brómatomot, továbbá karboniloxigént vagy hidroxilcsoportot értünk. Telítetlen C-C-kötésként elsősorban kettőskötések szerepelhetnek, azonban a hármaskötések is átalakíthatók hidrogént leadó szerekkel való kezelés útján telített kötésekké. A (II) általános képletnek megfelelő kiindulóanyagként elsősorban a következő vegyületek jöhetnek tekintetbe: 3,4-metiléndioxifenil-származékok, mint pl. 2-(3,4-metiléndioxifenil)-etilbromid, l-(3,4-metiléndioxifenii)-propil-(2)-bromid, l-(3,4-metiléndioxifenil)-butil-(2)-bromid, l-(3,4-metiiléndioxiíeml)-pentil-(2)-bromid. 3-(3,4-'metiléndioxifeniI)-propílbromid, továbbá 3,4-etiléndioxifenil-származékok, mint Pl-2-(3,4-etiléndioxifenil)-etilbromid, l-(3,4-etiléndioxifenil)-propil-(2)-bromid, l~(3,4-etiléndioxifenil)-butil-(2)-bromid, l-(3,4-etiléndioxifenil)-pentil-(2)-bromid, 3-{3,4-etiléndioxifenil)-propilbromid. A bromidok helyett a megfelelő kloridok, jodidok vagy alkoholok, továbbá ezek észterei, különösen a metán- és p-toluolszuifonátok is alkalmazhatók. A (III) általános képletnek megfelelő vegyületekként pl. a következők jöhetnek tekintetbe: N-tiazolil-(2)-piperazin, N-(4-metil-tiazolil-2)-piperazin, N-(5-metil-tiazolil-2)-piperazin, N-(5-klór-tiazolil-2)-piperazin. N-<4-metil-5-klór-tiazolil-2)-piperazin, N-(benztiazolil-2)~piperazin. Az (I) általános képletű egyenesláncú piperazinszármazékok elsősorban a (II) általános képletű vegyületeknek a (III) általános képletű (tiazolil-2)-piperazmokkal való reagáltatása útján nyerhetők. A (II) általános képletnek megfelelő vegyületek nagyrészt már ismert anyagok vagy az ismert vegyületekhez hasonló módon könnyen előállíthatók. A (II) általános képletnek megfelelő primer alkoholok (X=OH) pl. a megfelelő karbonsavak vagy észtereik redukálása útján, a szekundér és tercier alkoholok a megfelelő ketonok redukciójával vagy szerves fémvegyületekkel való reagáltatás útján állíthatók elő. Tionilkloriddal, brómhidrogénnel, foszfortribromiddal vagy más hasonló halogénvegyületekkel való kezelés útján juthatunk a megfelelő (II) általános képletű halogenidekhez (X=C1 vagy Br). A megfelelő jódvegyületeket pl. olymódon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő p-toluolszulfonsavésztereket káliumjodiddal kezeljük. A sziulífoMitaxivegyületek az Ar—A—OH általános képletű alkoholokból, a megfelelő savkloridokkal való reagáltatása útján nyerhetők. A (III) általános képletnek megfelelő piperazinszáramzékok előállítása olymódon történhet, hogy 2-aminotiazolokat dietanolaminnal, morfolinnal vagy bisz-(2-kióretil)-aminnal, vagy pedig piperazint az (V) általános képletnek megfelelő tiazolszármazékokkal, előnyösen 2-klórvagy 2-brómtiazolokkal reagáltatunk. A (II) és (III) általános képletű vegyületek reagáltatása az aminők alkilezésére az irodalomból ismert módszerekkel történhet. Oldószer néukül, a reagáló' anyagok összeolvasztásával, adott esetben zárt csőben vagy autoklávban dolgozhatunk; adott esetben alkalmazhatunk a reakció szempontjából közömbös oldószereket, mint benzolt, toluolt, xilolt, acetont, butanont vagy más ketont, metanolt, etanolt vagy más alkoholt, tetrahidrofuránt vagy dioxánt vagy ezek egymással vagy vízzel képezett elegyeit is. Előnyösen valamely savlekötőszert, pl. valamely alkáli- vagy földalkálifém, előnyösen a kálium, nátrium vagy kalcium hidroxidját, karbonátját, hidrogénkarbonátját vagy más gyenge savas sóját, vagy pedig valamely szerves bázis, mint trietilamint, dimetilanilint, piridint vagy kinolint alkalmazunk; szerepelhet savlekötőszerként a (III) általános képletű piperazinszármazék feleslege is. A reakcióidő az alkalmazott reakciókörülményektől függően néhány perctől 14 napig is terjedhet; a reakcióhőmérséklet 0 C° és 200 C° között, általában 100—130 C° körül lehet. Ha oldószer nélkül, kb. 120 C° hőmérsékleten dolgozunk, akkor a reakció kb. 1/2—2 óra alatt befejeződik. Oldószer használata esetén olykor 12—24 órai hevítés is szükséges lehet, jó termelési hányadok elérése érdekében. A fent ismertetett eljárás egy változata értelmében olymódon is eljárhatunk, hogy valamely (XIV) általános képletű aldehidet — e képletben Ar jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, m pedig valamely egész számot jelent 0 és 5 között — valamely (III) általános képletű piperazinnal a katalitikus hidrogénezés reakciókörülményei között reagáltatunk. Az alkalmazandó reakciókörülmények megfelelnek az irodalomból ismert reduktív alkilezési reakció körülményeinek. A (XIV) általános képletű aldehidek a megfelelő (II) általános képletű primer alkoholok (X=OH) oxidációja vagy a megfelelő savkloridok báriumszulfátos palládium-katalizátor jelenlétében történő hidrogénezése útján állíthatók elő. Az (I) általános képletű vegyületek előállíthatók továbbá a (IV) általános képletnek megfelelő aralkilpiperazinok (V) általános képletű tiazolszármazékokkal való reagáltatása útján is. A (IV) általános képletnek megfelelő aralkil-10 15 20 5.5 i0 S5 40 45 50 55 60 á