153835. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibiotikumok előállítására

153835 11 Mint látható, Streptomyces hazeliensis törzsek tenyésztésével termelt sugordomycinek előállításánál előnyösnek bizonyul az az eljárás, melynél szén és nitrogénforrásként egyaránt borsódarát használunk. Jó eredményt ad az a munkamódszer, mely szerint a tenyésztést kb. 0,5—3%, előnyösen 0,1% dikáliumfoszfát és kb. 0,1—3%, előnyösen 1—2% szénhidrát jelenlétében végezzük. Utóbbi lehet keményítő, vagy a 10—11. oldalon a .,széníelhasználás"-nál felsorolt cukrok valamelyike. Igen hasznosaknak bizonyult a tenyésztés 3—8 napaon át történő lefolytatása és 20—35 C°-on, 200 1 táptalaj oldatnak 15—300 l/p levegővel való levegőztetése. Az antibiotikumok a fermentléből külön eljárásokkal izolálhatok. Egyik eljárás szerint a fermentlevet előnyösen foszforsavval pH 2—7-re állítjuk be, célszerűen pH 4—4,5-re, habár más ásványi sav, pl. sósav és kénsav is használható. Amennyiben ez szükséges a szűrés elősegítéséhez, diatomaföid is hozzáadható. A savas oldatot szűrjük, a visszamaradt lepényt szerves oldószerrel, pl. rövidszénláncú alkanollal, mint metanol, etanol, butanol, izobutanol, stb., vagy acetonnal, metilizobutilketonnal, butilacetáttal, vagy azok elegyével, pl. aceton-metilénklorid, metanol-benzol eleggyel, előnyösen butanollal digeráljuk, majd leszűrjük és lecentrifugáljuk. A tiszta szürletet, illetve kivonatot lúggal pl. 50%-os NaOH oldattal pH 6—7-re állítjuk be. Az oldószert eltávolítjuk pl. csökkentett nyomáson való bepárlással 50 C° alatti hőmérsékleten. A koncentrátumot, melynek térfogata kb. 1/40-ede az eredeti térfogatnak, apoláris oldószerrel, pl. petroléterrel (forrponthatár 60—90 C°), benzollal, hexánnal, pentánnal, dietiléterrel, stb. kezeljük, amikoris a nyers antibiotikum elegy ntáriumsója, vagy a nátriumsó és szabad sav elegye kicsapódik. A csapadék ülepítés, szűrés vagy centrifugálás segítségével könnyen leválasztható. Másik eljárás szerint a nyers antibiotikumot a fermentléből oly módon nyerjük, hogy a micéliumot leszűrjük, a szürletet ásványi savval pH kb. 1—7-re állítjuk be és utána a savas szürletet vízzel nem elegyedő oldószerrel, mint butanol, butilacetát, etilacetát, éter, kloroform, metilizobutilketon, stb. kirázzuk. A szerves fázist a vizes fázistól elválasztjuk. A nyers antibiotikum elegyet vagy az oldószer lepárlásával nyerjük, vagy ioncserélőn, mint pl. a Zeo-Karb H., Dowex W., Amberlite IRC—50, Amberlite IR—4, Amberlite IR—100, lonac A—300, Dowex-1-chlorid, Dowex-1-bázis, Dowex-1-Formát, stb. vagy aktív szénen adszorbeáljuk, oldószerrel, pl. metanollal eluáljuk és kinyerjük. A micéliumot leszűrjük és szerves oldószerrel, pl. rövidszénláncú alkanollal, mint metanol, etanol, butanol, izobutanol, stb., vagy acetonnal, butilacetáttal, aceto-metilénkloriddal, metilizobutilketonnal, metanolbenzollal extraháljuk. Az oldószer lepárlása után visszamaradó nyers antibiotikum elegyet a szürletből nyert eleggyel egyesítjük. Az antibiotikum-elegy nyers nátrium-sóját vagy magát a nyers savas antibiotikumot oly módon tisztítjuk, hogy acetonban diszpergáljuk, elegendő mennyiségű ásványi sav hozzáadásával (pl. HCl) pH = 2—6-ra, előnyösen pH = 4-re állítjuk be és a nemoldódó terméket leszűrjük, a visszamaradó lepényt kevés acetonnal lemossuk. A szürletet a mosó oldattal egyesítjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. A térfogatnak kb. 1/6-ára bepárolt koncentrátumot vízzel és benzollal kezeljük. Ekkor a mindkét folyékony fázisban keletkező szilárd, a savas szabad antibiotikum elegyből álló, terméket leszűrjük és meleg metanollal digeráljuk. A lehűlésnél kiváló terméket — mely a tisztított szabad savas antibiotikum-elegyből áll — leszűrjük. A nyers antibiotikum oly módon is tisztítható, hogy benzilaminsóját állítjuk elő. E célra az elegyet szerves oldószerben, pl. n-butanolban, n-butilacetátban, éterben, etilacetátban, stb. oldjuk és benzilamin feleslegével kezeljük. A benzilaminsó kicsapódik, míg sok szennyeződés, mely a nyers antibiotikum elegyben jelen volt, a szerves oldószerben marad. A kicsapódott benzilaminsót leszűrjük és ásványi savak vizes oldatával, pl. vizes sósavval kezelve a szabad antibiotikum kinyerhető. A szabad antibiotikum elegyet a vizes fázisból szerves vízzel nem, vagy csak kevéssé elegyedő oldószerrel, pl. n butanollal, n-butilacetáttal, éterrel, etilacetáttal, extrahálhatjuk. Az oldószer lepárlása után visszamaradó elegyet metanol és benzol meleg elegyéből átcsaphatjuk. Az antibiotikum elegynek más aminokkal való tisztításának kísérleie nem volt eredményes. Csakis a benzilaminsó vezetett célhoz. A célnak nem megfelelő bázisok közé tartoznak: kalciumhidroxid prokain, etiléndiamin, dietanolamin, monoetanolamin, N,N'-dibenziletilén-diamin, dimetiletanolamin, hidroxietiletildiamin, diizobutilamin és furfurilamin. A nyers antibiotikum elegy oly módon is tisztítható, hogy azt egy szerves oldószer, pl. butilacetát, éter, vagy kloroform és izopropanol elegye, stb. és egy vizes puffcroldat, (melynek pH-ja 8,8—11) között megosztjuk. Az antibiotikum-elegy a vizes pufferoldatból ásványi sav, pl. sósav, kénsav hozzáadásával pH 2—5-néI izolálható. A keletkező szuszpenziót szerves, vízzel nem, vagy csak kevéssé elegyedő oldószerrel, pl. n-butanol. n-butilacetát, éter, etilacetát, stb. extraháljuk. A tisztított savas antibiotikum-elegy a szerves oldószer lepárlása után kinyerhető. A fent leírt módszerek egyikével tisztított antibiotikum-elegy ellenáramú megoszlásos eljárással {pl. Craig módszerével) alkatrészeire bontható. Az eljárásnál használt szerves oldószer vízzel nem, vagy csak kevéssé elegyedik pl. n-butanol, n-butilacetát, éter, etilacetát, kloroform-izopropanol, stb. A vizes fázist kb. pH 6—9-re, előnyösen pH 8—8,9-re állítjuk be. Puíferként e célra egyébként is használatos foszfátok és borátok alkalmasak. A találmány szerinti antibiotikumok jellem-10 15 20 25 £0 c5 40 45 50 55 60 6