153834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridin-származékok előállítására

i 153834 4 hőmérsékleten, savanyú közegben hajtjuk vég­re. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárás­ban végrehajtott szétválasztás Diels—Alder-féle addicióra és az addiciós termék izomerizálására azzal az előnnyel jár, hogy a kívánt piridin­származékot lényegesen magasabb kitermeléssel nyerjük ki. így a találmány szerinti eljárással 2-izopropil-4,7-dihidro-l,3-dioxetinből és 4-meíil­-5-etoxi-oxazoIbóI, mint kiindulási anyagokból, az alábbi 1. példa szerint leírt módon eljárva, a kitermelés piridoxin-hidrokloridra 87%, míg ha azonos kiindulási anyagot használunk, de az eljárást addicióra és izomerizálásra nem osztjuk szét, a kitermelés a piridoxin-hidrokloridban csupán 65%. A (3) képletű kiindulási vegyületekként kü­lönösen a 4-metil-5-metoxi-oxazol, 4-metil-5~et­oxi-oxazol és 4-metiU5-izopropoxi-oxazol jön tekintetbe, mely vegyületek közül a 4-metil-5--etoxi-oxazol különösen előnyös. A (4) képletű kiindulási vegyületek a 4,7-di­hidro-l,3-dioxepinek és 2,5-dihidrofurán. A (4) képletű kiindulási vegyületek között különösen előnyösek a 2-alkil-4,7-dihidro-l,3-dioxepinek és a 2,2-dialkil-4,7-di'hidro-l,3-dioxepinek, különö­sen a 2-izopropil-4,7-dihidro-l,3-dioxepin. Különösen előnyös, ha az eljáráshoz (3) kép­letű kiindulási anyagként a 4-metil-5-etoxi-oxa­zolt és a (4) képletű kiindulási anyagként a 2--izopropil-4,7-dihidro-l,3-dioxepint használjuk. A találmány szerinti eljárás első lépésében előnyös, ha a (3) és (4) képletű kiindulási anya­gok egyikét és pedig különösen a (4) képletű kiindulási anyagot legalább tízszeres moláris feleslegben használjuk. Ha (4) képletű kiindulási anyagként az előnyösnek bizonyult 2-izopropil­-4,7-dihidro-1.3-dioxepint használjuk, ezt elő­nyösen 15—20-szoros moláris feleslegben vesz­szük a (3) képletű kiindulási anyaghoz (pl. 4--metil-5-etoxi-oxazolhoz) viszonyítva. Hogy a találmány szerinti eljárás első lépé­sében a Diels—Alder-addiciós termékben külö­nösen jó termelést érjünk el és elkerüljük, hogy már az első lépésben az addiciós termék izo­merizálása bekövetkezzék, a (3) és (4) képletű kiindulási anyagok reakcióját lehetőleg kíméle­tes feltételek mellett kell végrehajtani. Előnyös­nek bizonyult, ha ezt a reakciót 130—170 C° hőmérsékleten hajtjuk végre és a melegítés ide­jét legfeljebb 5 órára korlátozzuk. Azt találtuk, hogy kb. 3—5 órás hevítés 170 C°-ra jó ered­ményekhez vezet. Ha kiindulási anyagként 4--metil-5-etoxi-oxazolt és 2-izopropil-4,7-dihid:ro­-1,3-dioxepint használunk, elegendő 3 órás heví­tés is visszafolyatás közben (170 C°). Ha ezt a reakciót a 2-izopropil-4,7-dihidro-l,3-dioxepin kb. 15-szörös moláris feleslegében hajtjuk vég­re, a 3 órás hevítés végén az oxazolnak kb. 80%-a alakul át. Ezután a kapott reakcióelegyet célszerűen vá­kuumdesztillálásnak vetjük alá. A kapott desz­tillációs maradék a kívánt Diels—Alder-addiciós termékből áll, melyet később a találmány sze­rinti eljárás második lépésében izomerizálunk. A desztillátumot, amely a (4) képletű kiindulási anyag feleslegét és az át nem alakult (3) kép­letű kiindulási anyagot tartalmazza, a (4) kép­letű kiindulási anyag oly mennyiségéhez adjuk 5 hozzá, hogy egy további reakcióelegyet kapjunk, amelyben a (4) képletű kiindulási anyag megint legalább tízszeres moláris feleslegben, [ha (4) képletű kiindulási anyagként 2-izopropil-4,7-di­hidro-l,3-dioxepint használunk, előnyösen kb. 10 15—20-szoros moláris feleslegben] van jelen. Ezt az új reakcióelegyet ismét alávethetjük a reakciónak és ezt az eljárási módot tetszés sze­rinti számban megismételhetjük. A találmány szerinti eljárás első lépésében tö kapott Diels—Alder-addiciós terméknek az (5) képletet tulajdoníthatjuk, ahol R1 és R 6 jelen­tése a fentiek szerinti és R2 ' és R 3 ' együtt a (2) képletű atomcsoport vagy oxigénatom. Azok az (1) képletű vegyületek, amelyekben 20 R4 és Rs a (2) atomcsoportban azonos jelentésű, két-két optikai antipód két sztereoizomér race­mátja alakjában keletkeznek, míg azok az (1) képletű vegyületek, amelyekben R4 és R 5 a (2) atomcsoportban egymástól különbözik, két-két 25 optikai antipódnak megfelelő négy sztereoizo­mér racemátot adnak. Ezeket a Diels—Alder-addiciós termékeket el­különítésük után a találmány szerinti eljárás második lépésében előnyösen közönséges hő­c0 mérsékleten és gyengén savanyú közegben az (la) általános képletű vegyületekké izomerizál­juk, ahol R1 , R 2 ' és R 3 ' jelentése a fentiek sze­rinti. Az ehhez alkalmazott hőmérsékletek lénycgc-Z5 sen alacsonyabbak a találmány szerinti eljárás első lépésében alkalmazott hőmérsékleteknél. Az izomerizálás hőmérsékletét úgy kell kiválaszta­nunk, hogy az nem termikus hatásra, hanem inkább és lényegében a gyengén savanyú közeg 40 jelenléte folytán következzék be. Ez különösen azért jelentős, mert oly hőmérsékleteken, ame­lyeken az addiciós termék izomerizálása, ami csak nagyon lassan játszódik le, bekövetkezik, az (la) képletű izomerizálási termék részben el-45 bomlik. Mint említettük, az izomerizálást elő­nyösen közönséges hőmérsékleten hajtjuk végre. Célszerű lehet azonban oly hőmérsékleteket is alkalmaznunk, amelyek a szobahőmérsékletet kevéssé meghaladják, pl. kb. 50 Cc -ig terjednek. 50 A gyengén savanyú közeg aciditását az izo­merizáláshoz úgy keli megállapítani, hogy még ne következzék be a kívánt (la) képletű izo­merizálási termék hidrolízise a megfelelő 4,5-55 -dimetilol vegyületté. A gyengén savanyú közeg előnyös aciditása kb. a piridoxinhidroklorid 10%-os vizes oldatában fellépő aciditásnak felel meg. A gyengén savanyú közeg előállításához sa-60 vanyú szerként pl. az alábbi savakat alkalmaz­hatjuk: sósav, kénsav, borkősav és oxálsav. Gyengén savanyú közegként előnyösen ezek vagy egyéb savanyú szerek vizes, alkoholos oldatát használjuk. R5 Egy előnyös foganatosítás! mód szerint a 2

Next

/
Thumbnails
Contents