153832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piperazinszármazékok előállítására
3 -trimetoxifahéjsav, alfa-béta-difenilborostyánkősav, 3,4,5-tritercierbutil-benzoesav, dimetilkarbaminsav, dietilkarbaminsav, stb. Az R = oxialkilcsoport éterezve is lehet, például egyenes vagy elágazó szénláncú, esetleg szubsztituált al- 5 kii-, alkilén-, aralkil-, áralkuén- vagy árucsoporttal. Például metil-, oxietil-, észterezett oxietil-, izopropil-, allil-, benzil-, orto- és para-klórdifenilmetil-, para-metoxi-difenilmetil-csoporttal és hasonlókkal. 10 R jelenthet még például í'enil-, para-klórfenil-, diklórfenil-, orto-metoxifenil-, di- és trimetoxifenil-, piridil-, 5-nitropiridil-, pirimidii-, pirazinil-, piridazinil-, 6-klór és 6-metoxipiridazinil-, tiazolil-, benztiazolil-, benzoxazolil-, tiodi- 15 azolil-, kinolilgyököt, továbbá ezek szubsztituált származékait és hasonlókat. Amennyiben R jelentése R2 CO-csoport, úgy R2 lehet például alliloxi-, benziloxi-, para-klórbenziloxi-, para-nitrobenziloxi-, para-metoxi- 20 benziloxi-, para-klóríenoxi-, mono-, di-, és triklórmetil-, fenil-, trimetoxifenil-, diklórfenil-, pirazinil-, dietilaminocsoport és hasonlók. Fenti meghatározás szerinti I általános képletű új xanténszármazékok felölelik azok valamennyi 25 lehetséges sztereoizomérjét és ezek keverékét is. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek példáiként a következőket említhetjük: 30 l-(9'-xantenil)-4-(butil)-piperazin, l-(9'-tioxantenii)-4-(butil)-piperazin, l-(9'-xantenil)-4-(o-metil-benzil)-piperazin, l-(9'-tioxantenil)-4-(o-metil-benzil)-piperazin, l-(3'-klór-9'-xantenil)-4-(o-metil-benzii)- 35 -piperazin, l-(9'-xantenil)-4-(béta-oxietil)-piperazin, l-(9'-xantenil)~4-(béta-klóretií)-piperazin, l-(9'-xantenil)-4-(béta-oxietil)-piperazin--3",4",5"-trimetoxibenzoesavészter, 40 l-(9'-xantenil)-4-(3"-klór-piridazinil-6")--piperazin, l-(9'-xantenil)-4-(karbobenziloxi)-piperazin, lH(9'-xantenil)-4^(dietilkarbamil)-piperazin, l-(9'-xantenil)-4-(3",4",5"-trimetoxibenzoil)- 45 -piperazin. Az eddigiekben jellemzett új I általános képletű piperazinszármazékokat úgy állíthatjuk elő, hogy: 50 a) Valamely II általános képletű vegyületet, ahol A, B és X jelentése fenti, Y pedig hidroxilcsoportot, vagy aktív észtermaradékot, így halogénatomot vagy szuifoniloxicsoportot jelent, a III általános képletű piperazinszármazékkal 55 — ahol R jelentése fenti — reagáltatjuk. Amennyiben a II általános képletű vegyületekben Y hidroxilcsoportot jelent, úgy azokat a III általános képletű piperazinokkal valamely indifferens oldószerben, például toluolban és 60 hasonlókban hevítjük. A reakciót valamely gyenge savval például ecetsavval katalizáljuk, és a keletkező víz eltávolítására vízleválasztó feltétet alkalmazunk. Az Y = aktív észter típusú vegyületek esetében az említett komponenseket 6 = 4 (II és III) szintén valamely indifferens oldószerben (pl. benzol, toluol, xilol) hevítés közben reagáltatjuk s a reakcióban célszerűen savmegkötőszert (pl. trietilamin) alkalmazunk. b) Valamely IV általános képletű vegyületen, ahol A, B és X jelentése fenti, Rx pedig hidrogént vagy R-ré átalakítható csoportot jelent, a R-csoportot utólag alakítjuk ki, és az a—b) módszerek szerint előállított vegyületeket adott esetben sóikká vagy kvaterner származékaikká alakítjuk, vagy a só alakjában nyert vegyületeket szabad bázissá alakítjuk. Az I általános képletű vegyületek értékes gyógyászati tulajdonságokkal rendelkeznek. Hatásaik közül elsősorban antiulcerogén tulajdonságukat emeljük ki. Különösen kedvező ulcusellenes hatásúak azon I általános képletű vegyületek, melyekben R jelentése aralkilcsoport, helyettesített vagy helyettesítetlen aril- vagy heterociklusos gyök, továbbá oly R2CO-csoport, ahol R 2 benziloxi- vagy helyettesített benziloxi-, fenoxi- vagy helyettesített fenoxigyök. Az I általános képletű vegyületeket a gyógyászatban bázis vagy nem toxikus és gyógyászati felhasználásra alkalmas savakkal képzett sóik formájában alkalmazhatjuk. Ily sókként számításba jöhetnek pl. a hidrokloridok, szulfátok, maleátok, fumarátok. etánszulfonátok, foszfátok, citrátok az l,l'-meülén-bisz-(2-naftol-3-karboxilát)-ok és hasonlók. A találmányt az alábbi példák szemléltetik: 1. példa: 25 g l-(o-metilbenzil)-piperazint 150 ml absz. toluol és 19 ml trietilamin elegyében oldunk, majd forralás és keverés közben 1 óra alatt hozzácsepegtetjük 28,4 g 9-klór-xantén 144 ml absz. toluolban készült oldatát. További 9 órás forralás után a kivált trietilamin-klórhidrátot kiszűrjük s a szürletet vizes nátriumhidrokarbonát oldattal, majd vízzel kirázzuk s nátriumszulfát felett szárítjuk. A toluol lepárlása után kapott l-(9'-xantenil)-4-(o-metilbenzil)-piperazin absz. benzol-hexán-ból (1 : 1) átkristályosítva 134—136 C°-on olvad. 2. példa: Úgy járunk el, mint az 1. példában, azzal a különbséggel, hogy az l-(o-metilbenzil)-piperazin helyett l-(béta-oxietil)-piperazint használunk. A kapott l-(9'-xantenil)-4-(béta-oxietil)-piperazin benzol-hexánból (1 : 1) átkristályosítva 128—129 C°-on olvad. 3. példa: 4 g a 2. példa szerint nyert l-(9'-xantenil)-4--(béta-oxietil)-piperazint 60 ml absz. kloroform és 3 ml trietilamin elegyében oldunk. Ezután hozzáadunk 3,34 g 3,4,5-trimetoxi-benzoilkloridot s az elegyet 5 órán át forraljuk. Lehűtve, vizes nátriumhidrokarbonát oldattal, majd vízzel ki-2