153794. lajstromszámú szabadalom • Érintkezőpár árammegszakító berendezéshez
153794 S keresztmetszet jön létre. Ebben a keresztmetszetben, amint azt a továbbiakban kifejtjük, az áram M középvonala távolabb van az érintkező szimmetria síkjától, mint a megfelelő érintkező fél érintkező végének külső 5a éle. Az 1. ábrán bemutatott megszakító berendezés, amely két találmány szerinti érintkezővel rendelkezik, a következőképpen működik. Míg a megszakító zárva van, a 7 kontaktusfelületek egymáshoz: szorulnak és az áram megközelítően egyenletesen oszlik meg az öszszetíartozó' két fél pólus között. Mihelyt az érintkezők bontása megkezdődik, a véletlentől függően megszakítási ív keletkezik a két pár 7 kontaktusfelület egyikén vagy másikán, bár valószínűtlen, hogy a megszakító berendezés egyes érintkező feleinél az érintkezés fizikai feltételei pontosan azonosak lennének. Azonkívül, miközben a mozgó érintkező forgó mozgással az F nyíl irányában mozog, az ívhúzás a 7 kontiaktusfelületeknek megszakításról megszakításra tetszőlegesen változó pontján jön létre. A legkedvezőtlenebb esetben, amelynél az a tendencia, hogy kontaktusfelületek elhasználódásával -mind gyakrabban lép fel, az ívhúzás valamelyik 7 k-ontaktusfelületnek a forgástengelyhez legközelebb eső' X pontjában (szögletében) jön létre. Ezalatt, amint azt a 2. ábra szemlélteti, az áramnak az S keresztmetszetben való koncentrációja következtében, az áramlás M középvonalát ebben a szakaszban az nii és ni2 áramvon-al nyalábok eredőjének tekinthetjük, melyek a 3b, illetve 3é részekben fejlődnek ki. Ez először azt eredményezi, hogy az X ponthoz csatlakozó M vonal az érintkezők szimmetria síkja felé görbül, vagyis, hogy ezen áramvonalak által indukált mágneses erők igyekszenek az ív talppontját a 7 kontaktusfelületen az említett szimmetria sík irányában elmozgatni, vagyis az: ívet az érintkezőkön központosítani. Az M vonalnak az S keresztmetszeten való áthaladási pontja az utóbbi állandó vastagságot figyelembe véve, lényegében a keresztmetszet középvonala középső pontjának felel meg (lásd a 7. ábrát is). Azonkívül a profil kialakítás következtében az nh áramvonalak, amelyek a 3e részben kiterjednek, szétosztanak a pánhuzamos síkokban és a két érintkező egyikéhez közelednek oly módon, hogy az áramvonalak a forgástengellyel ellentétes irányban lapított domború hurkot alkotnak:, vagyis a mágneses, erők eredője a 7 kontaktusfeliületek között a megszakítás folyamán létrejövő ívre a D nyíl irányában hat. Más szavakkal: minden kisegítő ívoltó segédberendezés nélkül az: ívnek az áriambevezetés helyétől sugár irányban való távolodását biztosítjuk. Valóban ismeretes, hogy valamely áriamkör mindig úgy igyekszik változtatni alakját, hogy induktanciája növekedjék oly módon, hogy egy hurok alakú áramkör mindig igyekszik felületét növelni és ismeretes, az is, hogy valamely mozgó érintkező áthidalás, amely azonos oldalról táplált két párhuzamos vezető között helyezkedik el, az áram betáplálás irányával el-5 lentétes irányiban mozog. A két érintkező szétnyitásának pillanatától az áramkört úgy tekinthetjük, mintha azt az egyes érintkezők két M középvonala alkotná, és ezek a vonalak, ha őket az érintkező végek 10 érintkezési síkjára vetítjük (azaz például a 2. ábra szerinti síkra), akkor azok lényegében egymásra esnek és végeiket az ív egyesíti és ez alkotja a síkra merőleges mozgó vezető áthidalást. 15 Ennek 'megfelelően könnyen .belátható, hogy az ív az érintkezés síkjára merőleges síkban igyekszik haladni, amely sík az M vonalak vetületeinek végpontjában húzott érintkezőket tartalmazza, vagyis egyidejűleg halad a köz-20 ponti rés és az: érintkezők, szabad vége felé. Továbbá, amikor az. ív elérte a központi rést, folytatja haladását annak hosszanti széle mentén kifelé. Ezt a tényt annál inkább hangsúlyozzuk, mi-25 vei az M vonal által alkotott hurok két párhuzamos ágból áll, amelyek megfelelően megnyúlnak a 7 kontaktusfelületek alatt. A karok hajlását kockáztató túlzott megnyújtás azonban céltalan, mivel kimutatható-, hogy az ívre ható 30 erő az. « szög szinuszától függ, vagyis az M vonal által alkotott hurok nyitási szögének felét képező ß szög pótszög szinuszától, ahol a hurkot egyébként megközelítően meghatározhatjuk. Vagy, ha a = 60°, sin »• = 0,86, vagyis 35 az érintkezők bármilyen meghosszabbítása is csak 15%-nál kisebb eredményt hozhat. Az egyes 5 félérintkező végek nemesfémből állíthatók elő, így pl. ezüstből. Az érintkező testét tehát nagyszilárdságú vezető fémből ala-40 kíthatjuk ki, így pl. krómozott rézből, és összeerősítés forrasztással t,rténhet. A 3. és 4. ábrán szemléltetett, megszakító berendezés szigetelő 2:0 keretre van erősítve és az áram vezetésére szolgáló két összekötő 2il és 2,2 45 csatlakozója van. Az összekötő 2:2 csatlakozó mechanikusan és elektromosan össze van kötve 23 tartóval és erre a tartóra van rögzítve az álló 24 érintkező és a szögvasból készült 25 talp. A 25 talphoz 50 van rögzítve a 26 ívoltókamra, »melynek belsejében a belső a7 közfalak vannak, amelyek az ív szétszakítására és lehűtésére szolgálnak. A mozgóérintkező mellett, amelyet a továbbiakban részletesen ismertetünk:, a 20 keretre erő-55 sített 42 állványokon levő 4,1 csapok közvetítésével 26 ívoltókamra, nyugszik. A 21 csatlakozó két egyforma, hajlékony 28 vezetékkel a két 2l9a és 29b félérintkezőhöz van erősítve és ezek alkotják a mozgóérintkező 60 érintkezőjét. A két félérintkező alapja; a szigetelt anyagból készült 30 tartó nyílásában helyezkedik el. A tartó belsejében félhengeres 31 borda van, -amely a megfelelő alakú 32 hornyok segítsé-65 gével a fél pólusok csapágyaként szolgál. 3
