153794. lajstromszámú szabadalom • Érintkezőpár árammegszakító berendezéshez
153794 7 8 Az egyes félérintkezőket az álló 24 érintkező irányában a 3l3 rugó nyomja, amely a 30 tartóban rögzített beállító 34 csavarra támaszkodik. A félérintkezőkön oldalsó 36 peckek vannak, amelyek az egyiket a másikhoz viszonyítva kiékelik és 'korlátozzák elmozdulásukat a 30 tartó nyílása falainak 37 mélyedéseiben. A felszerelés megkönnyítése érdekében a> 30 tartó két részből áll, amelyeket 39 csavarok rögzítenek egymáshoz és külső részén hengeres 40 üregek vannak, amelyek a 32 hornyokkal koaxiálisak és lehetővé teszik a forgócsapoknak a tartón való elhelyezését, továbbá a forgócsapok segítségével lehetővé teszik a tartó átbillentésének vezérléseit is, például elektromágnes segítségével. Mialatt a megszakító berendezés nyitott állapotban van (lásd a mozgó érintkezőnek eredmény vonallal jelölt helyzetét a 3. ábrán), a két 33 rugó mindegyike egy-egy félérintkezőt a 30 szigetelt tartó nyílásának széle felé szorítja (ez a széle, ugyanúgy mint a 31 borda, a nyílás falának 43 fémburkolatával van megerő*sítve). Amikor a berendezés zárt állapotban van, a félérintkezőket az álló 24 érintkezőhöz a 33 rugók egyike szorítja és minthogy a két félérintkező független egymástól, a kontaktus nyomások egyenlőek. Az: álló 24 érintkező érintkezőinek kialakítása nagyon hasonlít az 1. és 2. ábrán szemléltetett megoldáshoz. A mozgó érintkező :2i9a és 29b félérintkezőit a 44 rés választja el, amelynek egy része a háromszögalakban bővülő 44a rész. A háromszög alapja irányában a félérintkezők keresztmetszete, amely az Sí és S2 vonalnak felel meg, a legkisebb a félérintkezők karjai valamennyi keresztmetszete közül, továbbá mivel S2 vonal hossza nagyobb, mint Sí vonalé és mivel a karrészek azonos vastagságúak, az áram M középvonala az S2 vonal részen halad át (lásd a 7. ábrát is és a megfelelő magyarázatot), vagyis a külső részen, a megfelelő 45 félérintkezővég 45a külső éléhez képest nagyobb távolságban a középső szimmetria síktól, ugyanis ez a félérintkező keskenyebb, mint a kar, amely valamivel nagyobb, mint az S2 vonallal jelzett rész vastagsága. Más szavakkal, amint előzőleg említettük, bárhol legyen is a 45' félérintkezővégen az ív talppontja, az ahhoz csatlakozó áram középvonal a 44 rés felé görbül és olyan az ívre ható mágneses eredőt létesít, amely a rés felé irányul. Másrészt a 45 félérintkezővéghez vezető 46 félkarok azon sík részeiben, amelyek az érintkezők zárt állapotában 'párhuzamosak a 24 érintkező megfelelő szakaszaival, az áramvonalak kiterjednek. A hurok hatása tehát teljes mértékben arra szolga], hogy az ívet az egyes karok 47 szarva irányában mozgassa. Az 5,, 6. és 7. ábrák a mozgóérintkező megvalósításának sík változatát szemléltetik. Ez az érintkező 50 rézlemezből van készítve, megfelelő kivágás és kialakítás útján és ehhez csatlakozik a két .511 félérintkezővég. A kialakítás következtében az érintkezőnek U-keresztmetszete van és a csapágyazásra 52 bordát és 53 rögzítő szervet tartalmazza, de ezek kialakítása a találmány szempontjából nem fontos. Az előzőkhöz .hasonlóan az: érintkezőkön középső 54 rés van, melynek folyamatos kiszélesedését köralakú 55 furat adja. Minthogy azonban ebben az esetben a két félérintkezőre csupán egy érintkezőnyomást biztosító rugó hat, ezen érintkező két szarva között mechanikus összeköttetést biztosítunk. Ezt az összekötést előnyösen hegesztett 5,6 merevítő képezi, amelyet előnyöen nagy ellenállású fémből alakítjuk: ki. így az összeköttetésen keresztül mellék-áramhurok nem tud létrejönni, vagyis olyan hurok, mely az ívet az érintkezők áramibetáplálási helye felé igyekezne visszaterelni, Az előző kiviteli példához hasonlóan, az 51 félérintkezővégek szélessége kisebb, mint az egyes félérintkezők szélessége, amelyeknek mérete legalább a rézlemez e vastagságánál szélesebb. Továbbá, amint a 7. ábra bal alsó része szemlélteti a félérintkező 'Csökkentett S keresztmetszete olyan, hogy az 51 félérintkezővéggel párhuzamos része rövidebb, mint az arra merőleges része és így az, M középvonal (amely megközelítően az: S keresztmetszet ,m középvonalának: közepén halad át) az említett merőleges szakaszban van és ennék következtében távolabb van az 54 rés tengelyétől, mint az 51 félérintkezővég széle. így bárhol legyen is az ív talppontja, az 51 félérintkezővégen az áram középvonala, a fél érintkező leszűkített része következtében mindenkor az 54 rés felé irányul. A teljes vonallá] ábrázolt érintkező hasonló állóérintkezővel működik együtt, amelyet szaggatott vonallal jelzünk, melynek 60 karja van és ezt a 62 középső rés választja ketté, és ezen rés kétől dalán helyezkedik el a két 61 félérintkezővég. Amint azt a 7. ábráról megállapíthatjuk, a 61 félérintkezővégek: szélesebbek, mint az 51 félérintkezővégek és ugyanígy az 54 rés is, szélesebb, mint a 62 rés. így az oldalirányú játék és a szerelés pontatlansága ellenére is, az 51 félérintkezővégek teljes felülete illeszkedik mindenkor a 61 •félérintkezővégekre ás nem nyúlnak túl azokon, így az érintkezők ferde elhasználódása kiküszöbölhető. Ha a félérintkezők azonos szélességűek lennének és keresztirányban egy kissé el lennének tolva, az: érintkezők túlnyomó részei nem kopnának, 'míg az ellentétes oldalon levő felületek gyorsan használódnának el. Ilyen ferde irányú elhasználódás nagyon kedvezőt-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
