153707. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás 5-béta-metilmerkapto-etilhidantlon előállítására
153707 fenti hátrányoktól mentes előállítására a találmány szerint úgy járunk el, hogy a béta-metil-merkapto-propionaldehidnek (MA) olyan vizes közegben képzett oldatát használjuk fel, (amelyet továbbiakban oldatba vitt folyadéknak nevezünk), amely vizes közeget széndioxid és ammónia, ammóniumhidrogénkarbonát vagy ammóniumkarbonát és hidrogéncianid vagy sói vízben való feloldása útján alakítottunk ki (és amely utóbbi vizes közegét kiinduló vizes oldatnak nevezünk), vagy a fenti feloldott anyagoknak az oldatba vitt folyadékban 5-béta-metilmerkapto-etilhidantoinná való reagáltatása során képződött oldatot (amelyet továbbiakban hidantoin oldatnak nevezzük) használjuk fel. A felsorolt oldatoknak reakció közben oldószerként való felhasználásával a homogén fázis elérésére irányuló konverzió hatékony módon meggyorsítható. Azt találtuk ugyanis, hogy az oldatba vitt folyadék vagy a hidantoin oldat az MA-ra oldóhatással rendelkezik és ha ilyen oldatokat már kezdetben a reakciórendszerbe viszünk, akkor az MA sokkal gyorsabban oldatba megy, mint az ismert eljárásokban, amelynek eredményeképpen az MH nagyobb hozammal állítható elő. A jelen találmány feladata tehát olyan eljárás kidolgozása MH előállítására, amelyben az MA gyorsan oldatba megy és gyors ütemben és nagy hozammal, mellékreakciók lefolyása nélkül MH állítható elő. A találmány szerinti eljárás további előnyeit a következőkben részletezzük: A találmány szerint kitűzött feladat megoldására tehát olyan eljárást dolgoztunk ki 5--béta-metilmerkapto-etilhidantoin előállítására, amelyre jellemző, hogy kezdetben vizes oldatban széndioxidot és ammóniát, ammóniumhidrogénkarbonátot, vagy ammóniumkarbonátot, továbbá hidrogéncianidot vagy sóit és béta-metilmerkapto-propionaldehidet olyan oldat jelenlétében reagáltatunk, amelyet béta-metilmerkapto-propionaldehidnek a kiinduló vizes oldatban való feloldása útján állítottunk elő és amely széndioxidot és ammóniát, ammóniumhidrogénkarbonátot, vagy ammóniumkarbonátot, továbbá hidrogéncianidot vagy sóit tartalmaz oldott állapotban (oldatba vitt folyadék) vagy olyan oldat jelenlétében folytatjuk le a reakciót, amelyet széndioxid és ammónia, ammóniumhidrogénkarbonát, vagy ammóniumkarbonát, hidrogéncianid vagy sói MH-vá történő reagáltatásával az oldatba vitt folyadékban képeztünk (hidantoin oldat). A találmány szerinti eljárás 5-béta-metilmerkapto-etilhidantoin folytonos előállítására azzal jellemezhető, hogy egy reakció-zónába széndioxidot és ammóniát, ammóniumhidrogénkarbonátot vagy ammóniumkarbonátot, hidrogéncianidot vagy sóit és béta-metilmerkapto-propionaldehidet folytonosan adagolunk be, a felsorolt vegyületeket vizes közegben szobahőmérséklet és 100 C° közötti hőmérséklet-tartományban homogén fázisú folyadék (oldatba vitt folyadék) kialakítása céljából elkeverjük, majd az így nyert oldatba vitt folyadékot egy másik reakció-zónába vezetjük, ahol szobahőmérséklet és 200 C° közötti hőmérséketen reakcióba visszük. 5 A találmány szerinti eljárás 5-béta-metilmerkapto-etilhidantoin folytonos előállítására a továbbiakban azzal is jellemezhető, hogy szobahőmérséklet és 100 C° közötti hőmérséklettartományban folytonosan adagolunk béta-me-10 til-merkapto-propionaldehidet olyan keverékbe, amely széndioxidból és ammóniából, ammóniumhidrogénkarbonátból vagy ammóniumkarbonátból, hidrogéncianidból vagy sóiból és a visszavezetett oldatba vitt folyadékból és/vagy IS az 5-béta-metilmerkapto-etilhidantoin előállítási lépésében képzett hidantoinoldatból áll, majd homogén fázisú folyadékot képzünk (oldatba vitt folyadék), az így nyert oldatba vitt folyadékot másik reakció-zónába vezetjük és szoba-20 hőmérséklet és 200 C° közötti hőmérséklettartományban reagáltatjuk (az így képződő folyadék a hidantoin-oldat). A feltüntetett reakcióegyenletben a széndioxidnak és ammóniának, ammóniumhidrogén-25 karbonátnak, vagy ammóniumkarbonátnak MA-hoz viszonyított mólaránya sztöchiometrikus, vagyis 1:1. Rendszerint azonban az előbb felsorolt vegyületeket feleslegben alkalmazzuk a mellékreakció kiküszöbölése végett. A szén;0 dioxidnak és ammóniának, vagy ammóniumhidrogénkarbonátnak az MA-hoz viszonyított előnyös mólaránya 2:1—6:1, főként 2,5:1—4:1. Ammóniumkarbonát felhasználása esetén az MA-hoz viszonyított előnyös mólarány 1,5:1— j5 —6:1, főként 2,5:1—4:1. A hidrogéncianidnak vagy sóinak az MA-hoz viszonyított mólaránya sztöchiometrikus, vagyis 1:1. (A hidrogéncianid sóinak ekvivalencia értéke a sókban jelenlevő cianid-csoportok számától függ. Az MA ekvi-40 valencia értéke pedig egyenlő a mólszámmal.) Ilyen esetben is azonban a hidrogéncianidot vagy sóit előnyösen kis feleslegben alkalmazzuk a mellékreakciók elkerülése céljából. A hidrogéncianidnak vagy sóinak az MA-hoz vi-45 szonyított mólaránya 1:1—1,5:1,0, főként 1,1:1—1,25:1,0. A kííndulóanyagként használt vizes oldatok koncentrációját nem szükséges külön szabályozni, azonban homogén vizes oldatok fel-50 használása azért ajánlatos, hogy a reakciót simán lehessen lefolytatni és így az oldatok kezelése is megkönnyebbedjen. A széndioxid és ammónia, vagy ammóniumhidrogénkarbonátnak a kiindulási vizes oldatokban való előnyös 55 koncentrációja 2/3 mól/-H2 0, lényegében 0—60 C° között telített oldatok, főként pedig 1 mól/l-H2 0—3 mól/l-H 2 0. A széndioxidnak az ammóniához viszonyított mólaránya általában kb. 1:1—2, ezt az arányt azonban nem min-60 dig szükséges szigorúan beállítani. Ammóniumkarbonát felhasználása esetén az előnyös koncentráció 1/2 mól/l-H20 —lényegében 0—60 C° között telített oldat — főként 1 mól/l-H2 0— —3 mól/l-H2 0 koncentrációjú. A széndioxidnak 65 ammóniához viszonyított mólaránya általában 2
