153695. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-alkoxikarbonil-etil helyettesítőt tartalmazó bonzo(a)kinolizin-származékok előállítására
153695 hajtják végre és hogy csak az elektrontoló sajátságú alkil csoporttal helyettesített metil-vinil-keton származékokkal végeztek kísérleteket. Eltekintve attól, hogy a lúgos közegben végrehajtott reakciók mechanizmusa is más, mint az általunk követett savas közegben lefolyó reakcióké, a lúgos közeg ab ovo kizárja azt is, hogy a IV. ált. képletű észtercsoportot tartalmazó metil-vinil-keton származékokkal — az észter-csoport hidrolízise miatt — a III. ált. képletű kinolizidin-származékokhoz vezető reakció jöhessen létre. Brossiék ezen előirata az említetteken kívül még abban is döntően különbözik a mi eljárásunktól, hogy a reakciót ők csak elektrontoló hatású alkil-csoportot tartalmazó metil-vinil-ketonokkal hajtották végre. Olyan reakciók, melyben az alkil-csoport helyett elektronvonzó csoport (pl. a mi bejelentésünkben íö-etoxikarboniietil, III. ált. képlet) foglalt volna helyet, ezideig nem volt ismeretes. Openshaw és Whittaker eljárása Brossiékétől abban különbözik, hogy a telítetlen ketonkomponenst nem készítik el külön: az csak a reakció körülményei között keletkezik a telítetlen keton forrásként használt s az V. ált. képletű vegyületünkkel analóg kvaterner-sóból. A szabadalmi bejelentésünk és Openshaw-ék előirata közötti különbséget lényegében tehát Brossiék módszerének a rövid elemzésénél már megadtuk. A 151039 sz. Magyar Szabadalmi eljárás ugyancsak alkil-kinolizidineket állít elő és oly módon, hogy a dihidro-izokinolint, formaldehidet és alkil-acetecetésztert reagáltat lúgos közegben. A lúgos közeg miatt az az eljárás természetszerűleg ismét alkalmatlan olyan kinolizidin-származékok előállítására, amelyben észter-csoportok találhatók, hiszen ilyen körülmények között az észter-csoport hidrolízise következne be és legjobb esetben is a karbonsav Na-sója keletkezne. Munkánk során azt tapasztaltuk, hogy a III. ált. képletű vegyületek kényelmesen előállíthatók, ha a 3,4-dihidro-izokinolin-bázisokat vagy sóit (II. ált. képlet) (ahol R1; R 2 jelentése H, hidroxil, vagy alkoxil csoport) reagáltatjuk akár a — 4-metilén-5-oxo-kapronsavészterekkel (IV. ált képlet, ahol R3 jelentése kis szénatomszámú [1—5] alkil-csoport), akár a — 4-dimetilamino-metil-5-oxo-kapronsavészterek kvaterner sójával, (V. ált. képlet) alkoholos közegben forralva a komponenseket. Az V. ált. képletű vegyületet elsőként mi állítottuk elő, a IV. ált. képletű és az irodalomban ismert vegyületet (J. N. Nazarov, Sz. J. Zavljanov: Izv. Ak. Nauk, 1952, 300—313) pedig 28%-kal szemben 42%-os termeléssel állítottuk elő, más módszerek alkalmazásával, és olcsóbb kiindulási anyagok felhasználásával. Az eljárás részleteit az alábbi példákból láthatjuk, anélkül azonban, hogy találmányunk az ott megadott kísérleti körülményekre korlátozódna. 5 Példák: 1. 4-Dimetilaminometil-5-oxo-kapronsavmetilészter-metojodid (V. R3 = CH 3 ; X = J) IC 138 g (0,6 mól) cr-acetil-glutársav-dietilésztert 1200 ml 1 N NaOH-dal (1,2 mól) 3 órán át szobahőmérsékleten erőteljesen keverünk, majd a változatlan kiindulási anyagot 2X100 ml éterrel kirázzuk. Ezután 54 g (0,66 mól) dimetil-I5 amin hidrcklorid 67 mi 30%-os, vizes formaldehiben levő oldatát csepegtetjük keverés közben a vizes fázishoz, majd négy napi, szobahőmérsékleten történő állás után az elegyet 13%-os sósavval pH 3-ra savanyítjuk. Az olda-20 tot vákuumban szárazra pároljuk és a maradékról 3X300 ml benzolt desztillálunk le a víznyomók eltávolítása céljából. Az így nyert, NaCl-dal kevert viszkózus olajat 800 ml abs.metanolban oldjuk és a só le--25 szűrése után HCl gázt vezetünk az oldatba, majd 16 órán át refluxáljuk, szárazra pároljuk, 300 ml benzolt adunk hozzá, amelyet ledesztillálunk. A maradékot 500 ml sósavas metanolban oldva ismét 8 órán át forraljuk, szárazra í'O pároljuk, amikoris 140 g viszkózus olajat nyerünk, amelyet 200 ml vízben oldunk (pH = ----- 3—4) és 3X50 ml éterrel kirázunk. Az éteres oldatot MgS04 -tal történő szárítás után bepároljuk és a maradék 34 g olajat vákuumban £5 ledesztilláljuk, amikoris 20 g (21%) 4-metilén-5-oxo-kapronsavmetilésztert (IV. R3 = CH 3 ) nyerünk. (Fp.: 70—72°) 2 Hgmm, 2,4-dinitrofenilbidrazon op.-ja 123—124°). n2 % = 1,4510. Az éterrel kirázott vizes oldatot jeges hűtés 40 mellett 5 N NaOH-oldattal pH = 8,5—9-ig lugosítjuk és azonnal kirázzuk 5X200 ml éterrel. Az éter szárítása és bepárlása után nyert 45 g olajat absz. metanol hozzáadása után 25 ml (0,4 mól) CH3 J-dal elegyítjük és egy éj-45 szakán át történő állás után leszivatjuk, kevés absz. éterrel mossuk. Kitermelés 60 g (30%) 110°-on olvadó anyag, amelynek op.-ja metanol-éterből történő átkristályosítás után 118—119°-ra emelkedik. 2. 4-Metilén-5-oxo-kapronsav-metilészter (IV. R3 = CH 3 ) 55 35 g (0,102 mól) az 1. példa szerint előállított V. (R3 = CH 3 ; X = J) vegyületet enyhén melegítve oldunk 25 ml vízben és választótölcsérbe helyezzük. Lehűlés után 50 ml étert rétegezünk föléje és 4,1 g (0,102 mól) NaOH 60 6 ml vízben levő oldatát csepegtetjük hozzá 5 perc alatt. Az oldatot 15 percenként, összesen 5X100 ml éterrel kirázzuk, az egyesített extraktumokat szárítás után bepárolva 13,4 g (87%) végtermékhez jutunk, amely 2 Hgmm-es 65 vákuumban 70—72°-on forr, n25 o = 1,4510.
