153664. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ACTH-hatású peptidek előállítására
153664 12 és 1,85 ml trietilamint adunk hozzá. —15° hőmérsékleten hozzáadjuk a BOC-tetrapeptidazid jéghideg oldatát, még 1 óra hosszat keverjük —10° hőmérsékleten, majd éjjelen át 0°-on tovább reagálni hagyjuk. A reakcióelegyből némi szervetlen só válik ki. Ezt kiszűrjük és a szüredéket nagyvákuumban kis térfogatra "pároljuk be. 100 ml 2 n ammóniumhidroxidoldat hozzáadásával kicsapjuk a nyers amorf BOC-dekapeptidet, majd laszivatjuk és vízzel semlegesre mossuk, A csapadék szárítása után 1,88 g nyers dekapeptid-származékot kapunk. 50 ml 90%-os metanolból kristályosítva 1,2 g tiszta BOC-dekapeptidet kapunk, amely 208°-on bomlás közben olvad. A szilikagélen történő vékonyrétegű kromatografálás során az 52 és 101 rendszerekben, Pauly—Ehrich- és Reindel— Hoppe-reagenssel csak egy-egy foltot kapunk. R/ 52 = 0,2; R/ 101 = 0,6; [«]20D = —16 ±1° (c = 0,9 50%-os piridinben). e) terc.Butiloxikarbonil-D-szeril-L-tirozil-L-szeril-L-metionil^(gam:ma-terc.butil)-L-glutamiliL^hisztidil-iL-^fenilalanil-L-arginil-L-triptofanil-glicil-teríc.butiloxikarbonil-L-lizil-L-prropil-L-valil-glicil-terc.butiloxikarbonil-L-lizil-terc.butiloxikarbonil-L-lizil-L-arginil-L-arginil-L-prolil-L-valil-terc.butiloxikarbonil-L-lizil-L-valil-L-tirozil-l>prolin-terc.butilészter 0,725 g (0,5 millimol) terc.butiloxikarbonil-D-szeril-L-tirozil-L-szeril-L-metionil-(gamma-terc.-butil)-L-glutamil-L-hisztidil-L-fenilalanil-L-arginil-L-triptofanil-glicin és 1,11 g (0,5 millimol) epszilon-terc.butiloxikarbonil-L-lizil-L-propil-L-valil-gliicil-terc.butiloxikarbonil-L-lizil-terc.butiloxikarbonil-L-lizil-L-arginil-L-arginil-L-prolil--L-valil-terc.butiloxikarbonil-L-lizil-L-valil-L-tirozil-L-prolin-terc.butilészter-trihidroklorid elegyét 5 ml 90%-os piridinben 1 óra hosszat keverjük 50° hőmérsékleten, majd 1,75 mg (0,85 millimol) diciklohexil-karbodiimídet adunk hozzá, majd 5 óra múlva megint ugyanilyen mennyiségű diciklohexil-karbodiimidet. A reakcióelegyet ugyanezen a hőmérsékleten 2,4 óra hosszat állni hagyjuk, majd a levált 161 mg diciklohexilkarbamidot kiszűrjük és a szüredékből sok etilacetát hozzáadásával lecsapjuk a nyers reakcióterméket (1,77 g). A kapott hidrokloridot acetátalakban levő Amberlite IR-4B ioncserélő-oszlopon (átmérő 16 mm, magasság 27 cm) triaoetáttá alakítjuk át. Tisztítás céljából a kapott védett tetrakozapeptidészter teljes mennyiségét 90% terc.butanolban egy 16 mm átmérőjű, 17 cm magas karboximetiloellulózpszlopon kroímatografáljuk, 2 n ecetsav növekvő mennyiségeit tartalmazó 50l %-os terc.butanol segítségével. Szélső frakciók mellett a tiszta védett tetrakozapeptidésztert tartalmazó frakciókat 50%-os tere.butanol és 2 n ecetsav 96:4 arányú elegyével eluálhatjuk. Hozam 740 mg. Vékonyrétegű kromatogramon ez a frakció a 101 rendszerben Pauly-, Reindel—Hoppe- vagy ninhidrin-reagenssel csupán egy-egy foltot mutat; R/ = 0,6; l[«]D = 49 ±2° (c = 0,62 metanolban). Ibolyántúli színkép 0,1 n metanolos nátrium-5 hidroxidoldatban: max 283-miUimikron, — 8600 és max 289 millimikron, = 8950. Tyf ~ arány = 1,9. f) D-szeril-L-tirozil-L-saeril-L-metionil-L-glutamil-L-hisztidil-L-íemlalanil-L-arginil-L-triptofanil-,glicil-L-lizil-L-prolil^L-valil-glicil-L-lizil-L-lizil-L-arginil-L-iarginil-L-prolil-L-valil-L-lizil-L-valil-L-tirozil-]>-prolin-hexaacetát 500 mg védett tetrakozapeptid-terc.butilésztert 5,5 ml 90%-os trifluorecetsaw.al szobahőmérsékleten 30 percig kezelve,. a védoesoportokat lehasítjuk. A trifluoraoetátot nagymennyiségű peroxidmentes éterrel lecsapjuk, szűrjük, sok éterrel, majd végül petroléterrel mossuk. Az amorf maradékot vízben oldjuk és a trifluoracetátot Amberlite IR-45 ioncserélő-oszlopon acetáttá alakítjuk át. Hozam: 450 mg tetrakozapeptid, amely vékonyrétegű kromatogramon tiszta egységes anyagnak bizonyul. R/ 101 = 0,5 (alumíniumoxidon); [<x]D = —85 ± 1,5° (c = 4,62 1%-os ecetsavban). Ibolyántúli színkép 0,1 n nátriumhidroxidoldatban : Xmax 283 millimikron, s = 8300; lmax 288 millimikron, e = 8600. A fenti peptid leucinaminopeptidáz-enzimmel nem «hasítható. Saffran- és Sayer-próbával a termék nagy adrenokortikotrop hatást mutat. Az analóg L-szeril-peptidekhez viszonyítva is elnyújtott hatástartamot mutat. 2. példa: a) BOC-D-alanin 5 g (56,2 milhmól) D-alanint 30 ml vízben oldunk, majd 3,2 g ((30 millimol) magnéziumoxidot és 30 ml dioxánban oldott 12,4 ml (90 millimol) terc.butiloxikarbonil-azidot adunk hozzá és az elegyet 45° hőmérsékleten, élénk keverés közben, 16 óra hosszat reagálni hagyjuk. Ezután 30 ml vizet adunk a reakcióslegyhez, a nem oldódó anyagot kiszűrjük és a szüredéket vákuumban kis térfogatra pároljuk be. Az így kapott tömény oldatot etilacetáttal kétszer extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, nátriumhidrogénkarbonátoldattal, majd vízzel mossuk és az ennek során kapott vizes fázisokat egyesítjük. Az egyesített vizes oldatot 0° hőmérsékletre hűtjük le, 10%-os citromsavoldattal 4 pH-értékre állítjuk be, majd a BOC-alanint nagymennyiségű etilacetáttal ext-15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 s
