153663. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tioszemikarbazonok előállítására
3 153663 4 piperazino-, pl. N-metil-piperazino- vagy N-hidroxietil-piperazinoHcsoportot képvisel. Ezek az új vegyületek a találmány értelmében önmagukban ismert módszerek alkalmazásával állíthatók elő. így pl. eljárhatunk olymódon, hogy valamely a csatolt rajz szerinti (II) általános képletnek megfelelő vegyületet, vagy valamely ilyen vegyület sóját vagy reakcióképes, funkcionálisan módosított oxocsoportot tartalmazó származékát tioszemikarbaziddal vagy ennek valamely sójával reagáltatjuk, vagy pedig olyimódon, hogy valamely (III) általános képletű vegyületben — ahol X egy tio<karbamilcsoporttá átalakítható csoportot képvisel — vagy ennek valamely sójában az X csoportot tiokarbamilcsoporttá alakítjuk, át, vagy valamely (IV) általános képletű vegyületben —. ahol R0 egy reakcióképes csoporttal észterezett hidroxilcsoportot képvisel — vagy ennek valamely sójában a reakcióképesen észterezett hidroxilcsoportot aminocsoporttá alakítjuk át és kívánt esetben á só alakjában kapo-tt vegyületet szabad bázissá vagy a szabad bázis alakjában kapott vegyületet sóvá alakítjuk át, A fentemlített reakciókat az általánosan szokásos módszerek szerint folytathatjuk le; kívánt esetben a kiindulóanyagokat só alakjában alkalmazhatjuk. A béta-oxo-vegyületek helyett azok reakcióképes, funkcionálisan módosított oxocsoportot tartalmazó származékait, pl. a megfelelő acetátokat, merkaptalofcat, acilátokat, szamiacetálokat, biszulfidivegyületeket, oximokat, anilokat, hidrazinokat, azinokat vagy szemikarbazonokat is alkalmazhatjuk, amelyekben az: említett csoportokat előnyösen savas közegben cserélhetjük ki tioszemikarbazon-csoportra. Az X helyettesítő helyén pl. hidrogénatom is állhat: a helyettesi tétlen hidrazonesoportot tartalmazó (III) általános képletű vegyületeket ditiokarbaminsawal vagy ennek valamely reakcióképes származékával, pl. észterével vagy amidjával, tiociánsawal vagy ennek valamely sójával, pl. ammónium- vagy alkálifémsójával kezelve alakíthatjuk át a kívánt tioszemikarbazon-vegyületté. X helyén szabad vagy reakcióképesen módosított, tiono-csoportot tartalmazó ditiO'karboxil-csoport is állhat, ezt a szokásos módon alakíthatjuk át tiokarbamil-esoporttá; szabad sav vagy észter esetében ez ammóniával való reagál tatás útján történhet. Allhat X ,helyén cianocsoport is; ezt kénhidrogén-addieió útján alakíthatjuk át tiokarbamil-esoporttá. Reakciőképesen észterezett hidroxilcsoportként elsősorban erős szervetlen savval, mint halogénhidrogénsavval, pl. sosawaj vagy brómhidrogénsawal, továbbá erős szerves szulfonsawal, pl. p-toluolszulfonsawal vagy metánszulfonsawal észterezett hidroxilcsoport állhat. E csoportok ammóniával vagy, valamely aminnál való reagáltatás útján alakíthatók át aminocsoparttá. Ezeket a reakciókat önmagában ismert módon, hígítószerek és/vagy kondenzálószerek alkalmazásával vagy anélkül, szobahőfokon vagy hűtés vagy hevítés mellett, légköri vagy felemelt nyomáson folytathatjuk le. Á csatolt rajz szerinti (Ib) általános képletnek: megfelelő béta-tipszemikarbazonok előállít-5 hatók valamely (V) általános képletű vegyület béta-tioszemikarbazonjának formaldehiddel és egy H—Z általános képletű aminnal való reagáltatása útján is.! A formaldehiddel és aminovegyülettel való reagáltatást a Mannich-reakció 10 ismert kiviteli módja szerint végezzük. Így formaldehid helyett pl. valamely formaldehidet leadó anyagot, mint trihidroximetilént vagy paraformaldehidet is használhatunk és adott esetben sav jelenlétében is dolgozhatunk. Az . 15 aminovegyületet só alakjában is alkalmazhatjuk ehhez a reakcióhoz. A reakciót előnyösen valamely• hígítószer, pl. valamely alkohol, tetráhidfofurán vagy dioxán jelenlétében folytatjuk le. Ha formaldehid helyett annak valamely 20 poíimerizációs termékét használjuk, akkor a reakciót előnyösen a fentemlített szerves hígítószerek valamelyikének jelenlétében folytatjuk le. A reakció lefolytatása előnyösen felemelt hőmérsékleten és/vagy zárt edényben 25 történik. A reakciófeltételaktől és a kimdulóanyagok megválasztásától függően a reakciótermékeket szabad bázis vagy só alakjában nyerhetjük; a termékek mindkét alakjának előállítása, a talál-S0 mány körébe tartozik. A sókat önmagában ismert módon, pl. alkalikus szerekkel vagy anioncserélőkkel való kezelés útján szabad bázisokká alakíthatjuk át. Ha a szabad bázisokat szerves vagy szervetlen savakkal, előnyösen £5 gyógyszerészeti' szempontból elfogadható sókat képező savakkal kezeljük, akkor a megfelelő sókhoz jutunk. Ilyen savak példáiként a halo^ génhidrogénsavak, kénsavak, foszforsavak, salétromsav, perklórsav, alifás, aliciklusos, aro-40 más vagy heterociklusos fcarbonsavak vagy szulfonsavak, mint hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav,' tejsav, almasav,' borkősav, citromsav, maleinsav, hidroximaleinsav, piroszőlősav, fenilecetsav, benzoe-45 sav, p-aminobenzoesav, antranilsav, p-hidroxibenzoesav, szalicilsav, p-aminoszalieilsav, embonsav, metánszulfonsav, etánszuütonsav, hidroxietánszulfonsav, etilénszulfonsav, halogénszulfonsavak, toluolszulfonsavak, naftalinszul-50 íonsavak, szulfanilsav, aszkorfoinsav, metionin, triptofán, lizin és arginin említhetők. Az: új vegyületek fentsmlített és egyéb sói, pl. a pikrátok, a kapott szabad bázisok tisztítására is felhasználhatók, pl. olymódon, hogy 55 a bázist sóvá alakítjuk, majd a sót leválasztjuk és abból a bázist ismét felszabadítjuk. A találmány szerinti eljárással előállítható szabad bázisok és a megfelelő sók közötti szoros rokonságra való tekintettel mindaz, amit leírás-60 ban a szabad bázisokra vonatkozólag mondunk, értelemszerűen a megfelelő sókra is vonatkozik. A találmány köre kiterjed a leírt eljárás oly változataira is, amelyekben a leírt eljárás vala-65 mely lépésében közbenső termékként nyerhető .?
