153658. lajstromszámú szabadalom • Eljárás furnér készítésére

153658 3 4 előtt a nedvesség, mely a szárított felületen keresztülhatol, a ragasztási hézagot ismét elérte volna. A gyakorlat azt mutatta, hogy a találmány segítségével olyan megnövekedett kihasználás érhető el, melynek értéke 8—10%-os lehet. A rönk alátétlappal ellentétes oldalának simításával, kezdővágásával annak a gépasztalra való helyezése előtt, járulékos gépkihasználási idő nyerhető, mely egyébként veszendőbe megy, mégpedig a rönk felső felületének a gépben történő tisztára vágásakor a tulajdonképpeni hasítási folyamat előtt. A találmányt a következőkben a rajzok alapján közelebbről magyarázzuk meg: az 1. ábra perspektivikusan, sematikusan ábrázolja a vágógép vízszintes metszetét, a 2. ábra a találmányt megfelelően megvilágítandó egy rönköt ábrázol belső üreggel, a 3. ábra a vágógép függőleges metszetének a perspektivikus, sematikus ábrázolása. A vízszintesen dolgozó vágógépnek az 1. és 2. ábra szerint a 18 gépasztalban (géplapban) 20 bevágásai vannak, melyekben a 14 befogóhorgok mozgathatóan vannak elrendezve. A befogás például hidraulikus úton történhet, minden egyes horognál egy-egy nyomóhenger révén. A 10 rönk vagy blokk a 24 ellentámaszhoz egy, a rönk felé fordított 26 falemezhez van szorítva, úgyhogy az a hasításnál nem mozdulhat el és tökéletesen rögzítve van. Az asztal emelhető és süllyeszthető és a vágási folyamat közben automatikusan egy furnérvastagságnyival emelkedik. Az asztal szélein vezetősínek vannak elhelyezve a 28 késtartó számára, mely a 30 nyomógerendával van ellátva. A 36 kés egy késtartóba van befogva, s egy, a kés előtt elrendezett nyomólécet oly módon lehet beállítani, hogy az a rönk felső felületére olyan magasságban siklik rá a kés felett, ami a furnérvastagságnak megfelel. A késtartót forgattyústengellyel működteti . egy f orgattyúrúd segítségével. Az előkészített törzs vagy vágandó blokk, például egy negyed- vagy fél-blokk, mint az 1. ábra mutatja, a találmány szerint az alsó lapon egy 16 fa, vagy ahhoz hasonló anyagú alátétlappal van ellátva, mely kizárólag a törzszsel van egy enyvréteg segítségével összekötve. A befogóhorgokat először oly módon állítják be, hogy az megfeleljen annak a magasságnak, amit az elülső befogóhorog mutat, miáltal a vágási folyamat végén kizárólag az alátétlemez oldalélé van befogva, s így a hasítást az enyvhézagig hajtják végre. Ezáltal lehetséges az úgynevezett vágási maradék kinyerése is, mely egyébként egy kb. 25 mm vastagságú deszkadarab formájában keletkezhetne. Ez a maradék hibátlan rönk esetében értékes -rész, amennyiben abban a rostszálak szabályosan futnak. 0,6 mm-es furnérvastagság esetén így mintegy 30—40 furnérlemez-többlettermék érhető el. Az eddigi szokás szerint a furnérmaradékot csupán csekélyebb értékű célokra lehetett felhasználni. A találmány egyik megvalósítási módja, hogy a rönköt előkészítik a fafajta, a hiba és a szándékolt hasítási felület szerint, például hasító fűrészeléssel és kétoldali lehántással, vagy radiális késhasítással tükörfurnér előállításához. A vágórönköt ezután főzéssel vagy gőzöléssel kezelik, hogy a fát meglágyítsák és vágásra kész állapotúvá tegyék. A főzés vagy gőzölés után lehet a hasító-fűrészelési felületet simítani, és ez esetben célszerű a szemben fekvő oldalt is a hasító fűrészeléssel párhuzamosan simává tenni. A rönköt a hasító fűrészeléssel nyert felülettel felfelé fordítva helyezik el és felületét infravörös sugarakkal addig szárítják, míg •• a felületi réteg 1—2 mm vastagságban eléggé száraz lesz ahhoz, hogy a ragasztás a kiválasztott ragasztóval végrehajtható legyen. Az alátétlapot előre el lehet készíteni, de az lehet megmaradt vágási maradékpalló is. Előnyösen alkalmazható alátétlemezként mintegy 25 mm vastagságú rétegelt furnérlemez. A ragasztó, amit alkalmaznak, poliklórbutadién lehet „NEOPRENE-ragasztó" formájában. A ragasztót először a hideg alátétlapra hordják fel és azután a kiszárított felületű rönkre, mert a meleg a ragasztó száradását gyorsabbá teszi. Amikor a ragasztó már eléggé megszáradt, a két felületet egymáshoz nyomják, mégpedig olyan nyomással, melynek értékére például 10—15 kg/cm2

javasolható. A ragasztógyártó cég a nyomást, valamint a nyomás szükséges időtartamát is előírhatja. Az ily módon vágáshoz előkészített rönköt az 1. ábrán bemutatott módon a 18 asztalra helyezik és a hasítást az enyvrétegig végrehajtják, miáltal a vágási folyamat végén kizárólag az alátétlap szélei vannak befogva. Mivel semmiféle maradékdeszka nem képződik, ily módon mintegy 30—40 furnérlemezzel többet lehet nyerni, ami adott esetben 8—10%-os többletkihasználást eredményez. A felső lap megmunkálásánál a gépidő is jobban ki van használva, amennyiben a felső lap egyébként szokásos tisztára vágása a vágógépben elkerülhető; ezáltal mintegy 6%-kal több vágási idő válhat kihasználhatóvá. A találmány egy másik megvalósítási módja, hogy az eljárást oly módon hajtják végre, mint az előzőnél, azzal a változtatással, hogy a felületi szárítást egy megfelelő „Tula" alkalmazásával, mint nagyfrekvenciás szárítást hajtják végre. A szakértő nagyfrekvencia-technikus egyébként is méretezni képes a megfelelő nagyfrekvenciás berendezést. További lehetőség, ha a találmány első megvalósítási módja szerinti eljárást alkalmazzák azzal a különbséggel, hogy a felületszárítást illékony vegyi anyaggal hajtják végre. Ez esetben folyadékkeverékeket lehet alkalmazni, melyek vagy vízzel lehetnek keverve, vagy nem. Például metilalkohol vagy etilalkohol és aceton keverékét használják 1 : 1 arányban. Az 10 15 20 25 J0 35 40 45 50 55 60 2