153651. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisosan szubsztituált imidazolidonszármazékok és sóinak előállítására
153651 10 15 tituált imidazolidon-származékok előállítása önmagában ismeretes módon történik. Az előállításra az jellemző, hogy a (II) általános képletű imidazolidon-származékot, amelyben X halogénatomot, előnyösen klórt jelent, Rj és n pedig a fenti jelentéssel rendelkeznek, valamely (III) általános képletű szekunder aminnal, amely képletben R2 és R 3 jelentése a fentiekkel egyező, valamely savkötő vegyület jelenlétében emelt hőmérsékleten reagáltatunk és az így kapott bázisosan szubsztituált imidazolidon-származékot adott esetben valamely nem toxikus savval képzett sójává alakítjuk át. Savkötő vegyületként a találmány szerinti eljárásban szerves bázisok, mint pl. tercier aminők, mint trietilamin vagy piridin, vagy maga a bevitt (III) általános képletű szekunder amin, vagy szervetlen bázisok, mint pl. egy alkálikarbonát vagy alkálihidrogénkarbonát, mint pl. nátrium- vagy káliumkarbonát, vagy 20 -hidrogénkarbonát alkalmazhatók. Előnyös módon úgy járunk el, hogy a (II) általános képletű szekunder amint a reakcíóelegybe feleslegben visszük be. A találmány szerinti eljárás előnyös kiviteli 25 módja szerint a reakciót valamely iners, szerves oldószer, mint pl. dioxán vagy benzol jelenlétében folytatjuk le. A reakciót vagy az alkalmazott oldószer forrponthőmérsékletén vagy autoklávban kb. 120 C° hőmérsékleten végezzük. A reakció kivitelezhető azonban oldószer távollétében is. Az (I) általános képletű vegyületben az R2 és R3 szubsztituens célszerűen etil-csoportot jelent. A vegyületek sószármazékai közül a hidrogénkloridsókat részesítjük előnyben. Egyéb sóképzésre alkalmas savakként a következőket említjük meg: glukonsav, tejsav, borostyánkősav, borkősav, citromsav vagy embonsav. A találmány szerinti eljárás során kiindulóanyagként használt (II) általános képletű imidazolidon-származékok előállítását az (1) reakcióegyenlet értelmében végezzük oxazolidonok és izocianátok emelt hőmérsékleten való reagáltatásával. A találmány szerinti (I) általános képletű, bázisosan szubsztituált imidazolidon-származékok egy sor gombaféleségre, mint pl. a Trichophyton-csoportra és a Candida albicans fajokra in vivo és in vitro kifejezett gátlóhatást fejtenek ki, amelyet a következő táblázatban szemléltetünk. A vegyületek nemcsak a gombák szaporodását gátolják, hanem a gombák vegetatív formáit és spóráit is elpusztítják. A táblázatban a (IV) általános képletű vegyület különböző származékainak hatását vizsgáljuk. Táblázat fO 40 45 50 55 A találmány szerinti eljárás részleteit az go alábbi kiviteli példák kapcsán szemléltetjük. A találmány oltalmi köre azonban nincsen a felsorolt példákra korlátozva. A kiindulőanyag előállítását äZ Ell. cl bbi módon végezzük: R*. RÍ Teljes növekedésgátlás próbacsöves hígítási kísérletekben (ftg/ml) Trichophyton Candida mentagro- albicans phytes n—C4 H 9 — 2 >50 >50 n—C12 H 25 — 3 8 32 n—C^4xi2 9— 2 2,1 8,4 n—C16 —H 33 — 2 2,3 9 CH3 —(CH 2 ) 7 -CH= =CH-(CH2 ) 8 2 2,5 >50 n—C18 —H 37 — 2 18,8 >50 l-n-tetradecil-3-(béta-klóretil)-imidazolidon-(2). 0,9 mól (215,5 g) n-tetradecilizocianátot és 0,9 mól (134,6 g) N-béta-klóretil-oxazolidon-(2)-t, 0,2 mól (8,5 g) lítiumkloriddal 160—180 C°-ra felmelegítünk. 8 óra eltelte után a széndioxid-fejlődés belcjezödik. A kihűlt reakcióelegyet 500 ml mctilénkloridban feloldjuk, az oldatot többször vízzel mossuk, majd izzított nátriumszulfát felett megszárítjuk. Az oldószer ledesztiliálása után kapott maradékot 400 ml petroléterből átkristályosítjuk. 222 g (71,5%) 1-n-tetradecil-3-(béta-klóretil)-imidazolidon-(2)-t kapunk, amelynek olvadáspontja 34—37 CJ . A fenti kiindulóanyagon kívül felhasznált egyéb klóralkilimidazolineket az előbbivel analóg módon állítjuk elő. 1. példa: l-n-tetradecil-3-(béta-dietiIamino-etil)-imidazolidon-(2). Visszafolyató hűtővel felszerelt gömblombikban 1,1 mól (379,5 g) l-n-tetradecil-3-(béta-klóretil)-imidazolidon-(2)-t 500 ml dioxánban oldunk, majd 2,5 mól (182,9 g) dietilaminnal (felesleg) elegyítjük és 6 óra hosszat visszaíolyató hűtő alatt forraljuk. A kihűlt reakcióelegyet 1,5 liter vízre öntjük és egyszer 600 ml, majd 400 mi metilénkloriddal extraháljuk, emellett a fázisok jobb szétválasztása végett adott esetben centrifugálást is végzünk. Az egyesített metilénkloridos kivonatokat háromszor 1,5—1,5 liter vÍzzel mossuk, majd izzított nátriumszulfát felett leszárítjuk. Az oldószer lepárlása után 404 g nyers bázist kapunk, amely az 1-n-tetradecil-3-(béta-dietiíamino-etil)-irnidazolidon-(2). Az l-n-tetradecil-3-(béta-dietilamino-etil)-imidazolidon-(2) hidrogénkloridsóját úgy állítjuk elő, hogy a nyers bázisból 404,5 g-ot (1,06 mól) 1600 ml abszolút éterben oldunk, majd a kapott oldathoz számított mennyiségben éteres sósav oldatot csepegtetünk, amíg az oldat éppen savas kémhatású lesz. Az így kivált hidrogénkloridsót etilacetátból átkristályosítjuk. A 2
