153649. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidinszármazékok előállítására
153649 7 8 rútjuk és némi sósavat tartalmazó 1 liter forró vízből átkristályosítjuk. Az így kapott N-benzil-N\N''-dipentil-guanidin-hidroklorid 78—80°-on olvad. 5. példa: 5,6 g benzil-izociándikioridot 25 ml éterben lassan hozzáadunk 25 ml éterben oldott 18 g n-hexilamirihoz. A reakcióelegy bepárlása során kapott maradékot vízzel ós kevés híg sósavval kezeljük; bőséges mennyiségiben képződő kristályos csapadékot kapunk, amely N-benzil-N' ^"-di-n-hexilguanidin-hidroklorid. A szokásos módon kipreparált termék 64—S9°-on olvad. 6. példa: 3 ml benzil-izociándikloridot 30 ml éterrel elegyítünk és ezt az elegyet beleöntjük 10 ml n-heptilamin és 100 ml éter elegyébe. A reakcióelegyet 12 óra hosszat szobahőfokon állni hagyjuk, majd bepároljuk. A maradékot igen híg sósavval kezelve szilárd csapadékot kapunk. Ezt etanol és víz elegyéből átkristályosítjuk; az így kapott N-benzil-N',N"-di-n-heptilguanidin-hidroklorid 62—70°-on olvad. 7. példa: 4 g benzil-izoeiándiklorid. 10 ml éterrel készített oldatát cseppenkint hozzáadjuk 20 g 2-metoxietilaimin 50 ml éterrel készített oldatához és a reakcióéi egyet bepároljuk. A maradékot 5 n nátriumhidroxidoldat feleslegével kezeljük, majd 'éterrel kimerítően extraháljuk. Az éteres kivonatot szilárd nátriumhidroxidon szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. Maradékként zöidszínű olajszerű bázist kapunk; ezt híg jódhidrogénsavval semlegesítve, oldat képződik, amelyből bepárlás útján kapjuk a N-benzil-N',N"-bisz-:(:béta-metoxietil)-jguanidin-hidrokloridot, amely n-propanol és éter elegyéből történő átkristályosítás után 68—74°-on olvad. 8. példa: 5,3 g benzil-izoeiándikloridot 25 ml éterben lassan hozzáadunk 10,3 g allilaimin 25 ml éterrel készített oldatához. Bepárlás után a maradékot híg sósavval kezeljük; a kapott szilárd terméket elkülönítjük és metanol-éter elegyből átkristályosítjuk. Az így kapott N-! benzil-N',N"-diailil-guanidin-hidroklorid 165—167°-on olvad. 9. példa: 5,6 g benzil-izoeiándikloridot 25 ml éterben lassan hozzáadunk 14,5 ml ciklohexilamin 15 ml éterrel készített oldatához. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk és a kapott szilárd maradékot erős nátriumhidroxidoldattal kezeljük. Az így felszabadított olajszerű terméket éterrel extraháljuk, az éteres kivonatot elkülönítjük, szárítjuk és vákuumban bepároljuk, a ciklohexilamin feleslegének eltávolítása céljából. A maradékként kapott bázisos olajat híg sósav feleslegével kezeljük. Az így kapott kristályos NMbenzil-iN',N"-dieiklohexil-guanidin-hidroklorid 185—189°-on olvad. 10. példa: 5,6 g benzil-izociándikloridot éterben oldva hozzáadunk 2,0 ml furfurilamin és 25 ml éter elegyéhez, majd a reakcióelegyet bepároljuk. A kapott vörösszínű gyantaszerű maradékot híg sósavval kezeljük, amikoris szilárd terméket kapunk, amely etanol és éter elegyéből lassan kiikristályosodik.. Az így kapott N-benzil-N\N''-difurfuril-gnanidin-hidroklorid 125—-126 fokon olvad. 11. példa: 5 ml benzil-izoeiándiklorid és 30 ml éter elegyét lassan hozzáadjuk 20 ml 1,2-diaminoetán és 50 ml éter elegy éhez; a hozzáadás közben a reakeióelegyet hűtjük, azután pedig bepároljuk. A maradékot erős nátriumhidroxidoldattal kezelve szilárd bázist kapunk, ezt elkülönítjük és a szokásos módon hidrojodiddá alakítjuk át. Az így kapott 2-benzilamino-2-imidazolin-hidrojodid metanol és éter elegyéből történő átkristályosítás után 148—149°-on olvad. 12. példa: 3 g benzil-izoeiándiklorid 20 ml éterrel készített oldatát lassan hozzáöntjük 20 ml 1,3-diaminopropán és 30 ml éter elegyéhez. A reakcióelegyet bepároljuk és a .maradékot erős nátriumhidroxidoldattal kezeljük. Az így kapott olajszerű bázis lassan megszilárdul. A terméket sósavval kezelve, nyers 2-benzilimino-íhexahidropirimidin^hidrokloridot kapunk, amelyet etanol és éter elegyéből történő átkristályosítással tisztítunk. A tisztított termék 139— 143°-on olvad. 13. példa: 45 g o-'kiórbenzil-izotiO'Cianát 50 ml széntetrakloriddal készített oldatába 0° hőmérsékleten 55 percig klórgázt vezetünk. A reakcióelegyet ezután a széntetraklorid és a képződött kénkloridok eltávolítása céljából bepároljuk és a maradékot frakcionált desztillációnak vetjük alá. A kívánt o-klórbenzil-izociándiklorid 19 mm Hg-O'Szlop nyomás alatt 135—137° hőmérsékleten desztillál át. 3 g o-klórbenzil-izociándiklorid 50 ml éterrel készített oldatát lassan, hűtés közben hozzáadjuk 50 ml etanolos 33%-os nietilaminoldat és 100 ml éter elegyéhez. A reakeióelegyet vákuumban bepároljuk, a maradékot erős nátriumhidroxidoldat feleslegével keverjük, majd éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot külön-10 15 20 25 £,0 Í5 40 45 50 55 60 4
