153649. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidinszármazékok előállítására
153649 9 10 választjuk és csökkentett nyomás alatt bepároljuk; maradékként bázisos olajat kapunk, ezt 0,5 n kénsavoidattal oldjuk, oly mennyiségű kénsavat alkalmazva, hogy az oldat pH-értéfce 6,0 legyen. A kapott oldatot bepároljuk és a maradákot metanol és aceton elegyéből átkristályosít ju; k. Az így kapott N-o-klórbenzil-N'.N"-dim.etilguanidin-szulíát 273—278°-on olvad. 14. példa: 6 ml o-klórbenzil-izoeiándikloridot 30 ml éteriben óvatosan hozzáadunk 30 ml ciklohexüamin és 50 ml éter elegyéhez. A kapott kristályos terméket elkülönítjük, éterrel, majd vízzel mossuk és megszárítjuk. Metanol és éter elegyéből történő átkristályosítás után a kapott N-o-klórbenzil-.N',N"-diciklohexil-guanidinhídroklorid olvadáspontja 196—198 °. 15. példa: 2 ml o-klórbenzil-izociándiklorid 8 ml éterrel készített oldatát rázás közben hozzáadjuk .10 ml 1,2-diaminoetán és 50 ml éter elegyéhez. Az elegyet azután vákuumban bepároljuk és a maradékot erős nátriumihidroxidoldaíial kezeljük. Ilymódon szilárd alakban kapjuk a bázist, ezt elkülönítjük és a szokásos módon hidrojodid-sóvá alakítjuk át. Metanol és éter elegyéből történő átkristályosítás után a kapott 2-o-klórbenzilamino-2-indazolin-hidrojodid 181— 183°-on olvad. 18. példa: 13 g 2-feniletil-izotiocianát 40 mi széntetrakloriddal készített oldatába 0° hőmérsékleten 1 óra hosszat klórgázt vezetünk. A reakeióelegyet azután a kis mennyiségben jelenlevő szilárd anyag eltávolítása céljából leszűrjük és a szüretieket vákuumban desztilláljuk. A kívánt N-2-<feniietil-izoí ciándik]orid 18 mm Hgoszlop nyomás alatt 128—132°-on desztillál át. 3 g N-2-feniLetü-izociándikIoridot 10 ml éterben lassan, rázás közben hozzáadunk 70 ml etanolos 33%-os metilamin és éter elegyéhez. Az elegyet azután a jelenlevő kis mennyiségű szilárd metilamin-hidroklorid eltávolítása céljából leszűrjük, a szüredéket pedig vákuumban bepároljuk. Maradékként harnaszínű olajszerű terméket kapunk, ezt kis mennyiségű vízben oldjuk. Az oldathoz tömény káliumjodidoldatot adunk, aminek hatására leválik a N-2-feniletil-iN'',:N''-dímetilguanidin-l !hidroklorid, Ezt szűréssel elkülönítjük, majd metanol és éter elegyéből átkristályosítjuk. Az így kapott termék 158—li62°~on olvad. 17. példa: 3 g 2-feniletil-izociándikloridot 10 ml étéiben lassan, keverés közben hozzáadunk 30 ml cikloihexilamin és 70 ml éter elegyéhez. A le-15 20 vált nyers ciklohexilamin-hidrokloridot kiszűrjük és a szüredéket bepároljuk. A kapott maradékot vízzel és kis mennyiségű híg sósavval kezeljük és az ennek hatására képződött, ke-5 vésse oldódó N-2-feniletil-iN',LN"-dicikloihexilguanidm-hidrokloridot elkülönítjük. Metanol és éter elegyéből történő átkristályosítás után ez a termék 202—205°-on olvad, 10 18. példa: 20,3 g 3-fenilpropilamint lassan, 30 perc alatt hozzáadunk 9,3 g széndiszulfid 6,1 g nátriumhidroxid 80 ml vízzel készített oldatában való szuszjpenziójához, amelyet a hozzáadás folyamán jéggel hűtünk és állandó keverésiben tartunk. A reakcióelegyet, amely eleinte egy szilárd terméket tartalmaz szuszpendálva, egy óra hosszat 60—80° hőmérsékleten hevítjük, majd a kapott folyékony elegyet szobahőfokon, élénk rázás közben etilkloroformiáttal kezeljük, majd további 1 óra hosszat keverjük 50° hőmérsékleten. A reakciőelegy olajos rétegét kloroformmal kimerítően extraháljuk, a kloroformos oldatot elkülönítjük, szárítjuk és desztilláljuk. A desztillálás kezdeti szakaszában gáz fejlődik, majd 120° hőmérsékleten, fél óra elteltével a 3-íenilpropil-izotioeisnátot tartalmazó frakció kezd átmenni. Ezt a terméket, amely 17 mm Hg-oszlop nyomás alatt 157—159°-on desztillál át, felfogjuk. 10,9 g 3-fénilpropil-izotiocianátoit 10 ml széntetrakloridban 0° hőmérsékleten, fél óra hoszszat klórgázzal kezelünk. A kapott terméket azután desztillációnak vetjük alá; a kívánt 3-feniipropil-izociándikiOirid 18 mm Hg-oszlop nyomás alatt 135—136°-on desztillál át. 4,5 ml S-feniipropil-izociándikloridot 20 ml éterben lassan hozzácsepegtetünk 100 ml etanolos 33°/0 -os metilaminoldathoz. A reakció-30 35 40 45 55 60 65 elegyet .azután vákuumban bepároljuk és a kapott gyantaszerű maradékot 5 n nátriumhidroxidoldattal kezeljük. A kívánt bázist éterrel extraháijuk, az éteres oldatot elkülönítjük, szárítjuk és bepároljuk. Az így kapott olajszerű bázist a szokásos módon hidrojodid-sóvá alakítjuk, át. Az etilacetátiból átkristályosított N-3-feni: lpropil-N',N"-dimetilguanidin-ihidrojodid 94—93°-on olvad. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás N-fenilaíkil-N',aNr"-dialkil-guanidinek ill. savakkal képezett addíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy valaimely fenilalkil-izociándihalogenidet egy primer alkilaminnel reagáltatunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy izociándihalogenidként izociándikloridot alkalmazunk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy izociándihalogenid'ként beuzil-izociándiíhalogenidet alkalmazunk. 5
