153649. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidinszármazékok előállítására
J 153649 6 biztosít, hanem előnye az is, hogy a fenilgyűrű és a halogén között reakció egyáltalán nem vagy csak elhanyagolható mértékben következik be. A reakció melléktermékeként kapott kéndihalogenid emellett igen könnyen elkülöníthető a kívánt izociándihalogenidtől. A fentiek értelmében tehát a találmány szerinti eljárás különösen előnyös első eljárási lépésként kiterjed a fenilalkilizotiocianátok halogénekkel való reagáltatására és a megfelelő fenilallkilizociándihalogenidék ilymódon történő előállítására is. Ez a reakció előnyösen szobahőfokon vagy ennél is alacsonyabb hőmérsékleten, így pl. —'20 C° és +3:0 C° között, előnyösen 0 C° körüli hőmérsékleten folytatható le. A reakciót célszerűen valamely oldószer, pl. széntetraklorid jelenlétében lehet lefolytatni. Halogénként különösen előnyösen klór. vagy pedig bróm alkalmazható; e halogének bármely gyakorlati szempontból megfelelő fizikai alakban felhasználhatók. így a klórt előnyösen gázalakban alkalmazzuk és célszerűen a sztöchíometrikus mennyiséget meghaladó feleslegben buborékoltatjuk a reakcióelegyen keresztül. A találmány tehát kiterjed az N-fenilalkil-N',N"-dialkil-guanidineknek és savakkal képezett addíciós sóiknak, valamint a fehilalkilizociándihalogenidekne'k a fent ismertetett, módon történő előállítására. Fenilalkilizöciándihalogenidekként a találmány szerinti eljárásban különösen előnyösen benzil-izociándihalogenideket állítunk elő>. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi páldák szemléltetik; meg kell azonban jegyezni, hogy a találmány köre egyáltalán nincsen ezekre a példákra korlátozva. A páldákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa: A közbenső termékként felhasználásra kerülő benzil-izO'Ciándiklorid az alábbi a) vagy b) módszerek valamelyike szerint, előnyösen a b) módszer szerint állítható elő. a) 5 g benzilizoeianidot — előállítva a Malatesta (Gazz. chim. Ital. 77, 238) által leírt módszerrel — feloldunk 50 ml kloroformban és az oldatot 0° hőmérsékleten száraz: klórgázzal telítjük. A kapott terméket vákuumban desztilláljuk. A 15 mm Hg-oszlop nyomás, alatt 110° hőmérsékleten átmenő frakció a kívánt benzil-i z o ciándiklori d. b) 40 g benzilizotiocianátot — amelyet könyrryen előállíthatunk pl. a benzilditio'kar'haminsav benzilamin-sójából — feloldunk 50 ml széntetrakloridban és az oldatot 0° és 10° közötti hőmérsékleten kb. 50 percig klórgázzal kezeljük. A kapott vörösszínű terméket vákuumban, 110° hőmérsékleten bepároljuk az oldószer és a képződött kéndi'klorid eltávolítása céljából; a viszszamaradt szalmasárga színű olajszerű terméket desztilláljuk. így jó termelési hányaddal kapjuk a 16 mm Hg-oszlop nyomás alatt 112—118°-on forró benzilizociándikloridot. 18,8 g benzilizociándikloridot 200 mi száraz éterben oldunk és ezt az oldatot hozzácsepegtetjük keverés közben, 0° és 25° közötti hőmérsékleten 200 ml etanolos 33%-os metiiamin-oldathoz. A reakeióelegy némi hőt fejleszt; ügyeljünk arra, hogy hőmérséklete ne emelkedjék 25° fölé. A kapott terméket az oldószerek és a felesleges metilamin eltávolítása céljából bepároljuk; a maradékként kapott elfolyósodó szilárd anyag főként metilamin-hidroklorid és N-benzil-N',N"-dimetilguanidin-hidroklorid elegyéiből áll. Ezt a maradékot 100 ml vízben oldjuk, a vizes oldatot éterrel mossuk, majd 24 g szilárd nátriumhidroxid hozzáadásával meglugosííjuk. A különváló sárgaszínű olajszerű bázist éterrel extraháljuk és a különválasztott éteres oldatot szilárd nátriumhidroxidon alaposan szárítjuk. A száraz oldat bepárlása útján jutunk a 92° körül olvadó kristályos bázishoz; ezt híg vizes 2 n kénsavval semlegesítve és a reakcioelegyet bepárolva kapjuk a N-'benzil-iN\N"dimetilguanidin-szulfátot; ez a termék metanol és aceton elegyéből történő átkristályosítás után 289—290°-on bomlás közben olvad. 2. példa: 5,6 g benzil-izoeiándikloridot 25 mi éterben lassan, hozzáadunk 25 ml éterben oldott 18 ml n-butilamm'hoz. Az elegyet vákuumban bepároljuk és a maradékot híg sósavval éppen megsavanyítjuk. A kapott szilárd terméket elkülönítjük és néhány csepp híg sósavval megsavanyított víziből .átkristályosítjuk. Az így kapott N-'benzil-N',:]\T "-di-n-butil-guanidin-hidro.k]orid 54— 64°-on olvad. 3. példa: 5,6 g benzil-izoeiándikloridot 20 ml éterben lassan hozzáadunk 18 ml izobutilamin 100 ml éterrel készített és keverésben tartott oldatához. A reakcióelegyet azután bepároljuk, a kapott maradékot pedig erős nátriumhidroxidoldat feleslegével kezeljük. A különváló olajszerű terméket éterrel kimerítően extraháljuk, az éteres oldatot elkülönítjük, nátriumhidroxidon szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot híg sósavval kezelve, N-benzil-iNP,N"-diizobutil-guanidin-hidrokloridot kapunk, amely víz alatt történő felaprítás után 75—81°-on olvad. 4. példa: 14 g benzil-izoeiándikloridot 60 ml éterben lassan hozzáadunk 60 ml éterben oldott 50 ml n-pentilaminhoz. A reakcióelegy bepárlása után maradékként halványsárga színű szilárd terméket kapunk; ezt 100 'ml vízzel kezeljük és 2 n sósavoldattal éppen megsavanyítjuk. A kapott fehérszínű szilárd terméket szűréssel elkülö-15 20 E0 ,5 40 45 £0 55 to
