153648. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidinszármazékok előállítására

153648 előállítására is; ez utóbbi esetben kiindulóanyagként valamely hidrazidöfcarbonátat alkalmazunk. Különösen jól használható ez az eljárás az olyanfajta N-arilmetil-NVN''-szimmetrikus gua- 5 nidinek előállítására, mint a N',N"-di-(rövidszénláncú alkil)-helyettesítésű benzilguanidinek és 2-tenilguanidinek, amilyeneket fentebb említett 973.882 sz. brit és. 615.543 sz. belga szabadalmi leírások ismertetnek. így a kiinduló- 10 anyagként különösen előnyösen alkalmazható aminők az ammónia mellett az olyan primer ill. szekundér alkilaminok, amelyekben az alkilcsoportok 1—4 szénatomot tartalmaznak; különösen előnyösek erre a célra a metilamin, etil- 15 amin, dimetilamin és dietilamin. A kiindulóanyagként különösen előnyösen alkalmazható N-helyettesített imidokarbonátok pedig az N-aikilimidokarbonátok és még inkább az N-aralkilimidokarbonátok, mint az N-ariknetil- 20 imidokarbonátok, pl. N-lbenzil- és N-2-tenil-imidökarbonátok. Különösen előnyös imidokarboriát-kiindulóanyagok, amelyek a találmány szerinti eljárással igen jól alakíthatók át a megfelelő (a már 25 említett 973.032 sz. brit és 615.543 sz. belga szabadalmi leírásokban előírt és előnyösnek mondott) metilguanidinokká, a következők: dietil-N-benzilimidokarbonát, 30 dietil-N-2-metilbenzilimidokárbonát, dietü-N-2-brómlbenzilimidókarbonát. dietil-N-S-nitrobeiizilimidokárthonát, di e til-N-2, 4 - d ikí ór ben zilimidoka rboná t, dietil-iN-3-nitrobenzilimidókarbcn.át, J5 dietil-N-3-metilbenzilimidokiairíbonái, dietil-N-2-temlimidokairbonát, dietil-N-3-metil-2-tenilimidokarbonát, dimetil-'N^benzilimidokarbonát, di-n-proipiPN-Jbenzilimidiokaiibonát és 40 metil-n-propil-N-benzilirnidokarbonát. További különösen előnyös imidokarbonátot, amelyek a megfelelő guianidinszJármazékokiká alakíthatók, pl. a következők: 4 5 dietil-N-feniltiokarbamoilimiido'karboináit, dietil-N-fenilkarbamodlimiidokairbonát, dietil-N-etoxietilimiddkaírbonát, dietil-N-metoxietilimidaklarbonát, 50 dietil-N-ciklohexilimidofcarlbonát, dietil-N-2-feniletiliniidofciarbonát, dietil-N-2-furfuriliímidokarlbonát, dietil-NJ

4-brámbenzilimidofcarbonát, dietil-N-etoxikarbonilmetilimidokarbonát, 55 dietil-N-fenilimidokairbonát és dietil-N-iallilimidofcarbonát. A találmány szerinti eljárás termékeiként kapott guanidin addíciós sók szabad bázissá 60 vagy valamely más sóvá is átalakíthatók, bázissal vagy savval ill, ennek sójával való reagáliatás útján, pi. oldatban vagy ioncserélő oszlopon. Sókként így szulfátok, hiidrojoididok, hidrokloridok, laktátok, citrátok, tartarátok, 65 szukcinátok, oxalátok, p-toluolszulfonátok vagy míaleátok állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagaiként felhasználható N-helyettesített imidokarbonátok bármely, az imidokarbonátok előállítására alkalmas módszerrel előállíthatók. Előállíthatjuk e vegyületeket pl. olymódon, hogy a megfelelő N-helyettesített izociándihalogenidet valamely alkoholáttal reagáltatjuk az alábbi általános reakcióegyenletnek megfelelő módon: /Ha X.N:C/ + 2 MAR X.N:C< ^Ha AR "AR 2 MHa (IV) ahol X, A és R jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, Ha halogénatomot, M pedig fématomot képvisel. A halogéna tomok helyén előnyösen klóratomok vagy — bár kevésbé előnyösen — brómatomok állhatnak, míg a fém előnyösen valamely alkálifém, pl. nátrium vagy kálium lehet. Az alköholátot előnyösen olymódon képezzük, hogy valamely alkálifémet a kívánt alkohollal reagáltatunk: az alkohol egyben oldószerként is szerepelhet a reakcióelegyben. A reakció különösen jól alkalmazható oly imidokarbonátok előállítására, amelyekben mindkét AR csoport helyén ariloxi- vagy ariltio-csoport, pl. fenoxicsoport áll, vagy amelyekben a két R csoport egymástól különböző; előállíthatók azonban ezzel az eljárással másfajta imidokarbonátok is. Olyan esetekiben, amikor a két R helyén különböző csoportokat tartalmazó vegyületet kívánunk előállítani, a reakciót célszerűen két lépésben folytatjuk le; az első lépést célszerűen alkalikus közegben, alacsony hőmérsékleten, különösen az izoeiánhibalogemidre számítva 1 mól-ekvivalens alkoiholát jelenlétében folytatjuk le és így a megfelelő monoésztert kapjuk; a második reakció-lépést azután az alkoiholát feleslegéneik jelenlétében, felemelt hőmérsékleten folytatjuk le és így a kívánt aszimmetrikus diészterhez jutunk. A N-helyettesített izociándihalogenidek előállítása célszerűen oly módon történhet, hogy a megfelelő N-helyettesített izotiocianátot halogénnel reagáltatjuk. Ez a reakció jó termelési hányadokat ad és további előnye, hogy alig vagy egyáltalán nem következik be reakció a halogén és a N-helyettesítő csoport között (különösen ha ez aralkil-csoport), a melléktermékként képződő kéndiihalogenid padig igen könynyen elválasztható az izociiándihalogenidtől. A reakciót előnyösen szoibaihöfokon vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten, pl. —20 C° és + 30 C° között, előnyösen 0 C° körül folytatjuk le; célszerűen valamely oldószer, mint széntetrakiiorid jelenlétében dolgozhatunk. A halogént célszerűen a sztöchiometrikus meny-