153648. lajstromszámú szabadalom • Eljárás guanidinszármazékok előállítására
153648 nyös farmakológiai tulajdonságokat is mutató vegyületeket. Fontosak továbbá a guanitíinek általában a kémiai szintézisekben is. így pl. a pirimidinszármazékoik és más fontos heterociklusos ve- 5 gyületek szintézisében kiindulóanyagként alkalmazhatók. A guanidinszámnazékok előállítására nagyszámú különféle módszer ismeretes. Az általánosan alkalmazott módszereik egyike értelmé- 10 ben olymódon járnak el, hogy valamely S-helyettesíitett izotiokarbamidot ammóniával vagy valamely primer vagy szekundér aminnal reagáltatnak; a kiindulóanyagul szolgáló S-helyettesített izotiofcarlbaimid a megfelelő tiokairba- 15 midből állítható elő valamely alkilezőszerrel, pl. metiljodiddal való reagáltatás és a megfelelő S-szénhidrogén-helyettesítő ilymódon történő bevitele útján. Azt találtuk azonban, hogy helyettesített 20 guanidinek igen előnyösen, tiszta terméket és jó termelési hányadot adó eljárással állíthatok elő N-helyettesített imidakarbonátokból. A jelen találmány tárgyát tehát elsősorban olyan eljárás képezi, amelynek során helyette- Z5 sített guanidineket N-helyettesített imidokar'bonátok ammóniával vagy valamely primer vagy szekundér aminnal való reagáltatása útján állítunk elő. Megjegyzendő, hogy a ,.N-helyettesített £0 imidokarbonát" kifejezésen e leírásban — amennyiben más kifejezetten nincsen megadva — imidokarbonátak és imidotiokarbonátak N-helyettesíitett származékai egyaránt értendők. A találmány szerinti eljárás két lépésben £5 folytatható le, olyképpen, hogy az első lépést a fentemlített reakció képezi, amely közvetlen termékként a megfelelő izofcarfoamidot adja, amelyeit azután szintén ammóniával vagy pedig primer vagy szekundér aminnal reagáltatva 40 alakítunk át a végtermékként kívánt guanidinszármazékká. Az ammónia ill. amin pl. szabad bázis alakjában (tehát sav ill. a savval képezett só távollétében) alkalmazna tó, amikoris a megfelelő 45 helyettesített izokarbamid simán képződik az alábbi általános reakcióegyenletnek megfelelően: 7AR 7AR 50 X.N:C< -f HNYZ -X.NrC/ + HAR XAR X NYZ (I) — ahol X valamely helyettesítő csoportot, A 55 oxigén- vagy kénatomot, R valamely szénhidrogén helyettesítő csoportot, Y és Z pedig hidrogénatomot vagy valamely helyettesítő csoportot képviselhetnek. Az így képződött izokarbamidot azután am- 60 móniával vagy pedig primer vagy szekundér aminnal reagáltatjuk sav jelenlétében, amikoris a megfelelő helyettesített guanidin savval képezett addíciós sója keletkezik a következő általános reakcióegyenletnek megfelelően: g5 7AR X.NrC' + HNY'Z1 + NYZ /NY'X1 - X.N:C/ -HG + HAR XNYZ HG (III) — ahol X, A, R, Y és Z jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, Y1 és Z 1 hidrogénatomot vagy valamely helyettesítő csoportot képviselhet, HG pedig egy savat képvisel; megjegyzendő, hogy azonos meghatározású jelek, amennyiben valamely vegyület képletében tölbbször fordulnak elő [mint pl. A és R az (I) reakcióegyenletben], egymástól függetlenül különböző jelentésűek is lehetnek az adott meghatározás keretem belül. A fenti eljárás során a közbenső termékként keletkező izokarbamidot nem szükséges elkülöníteni és a reakcióegyenletben szereplő sav jelenléte célszerűen azáltal biztosítható, hogy az izokarbamid vagy a bázis valamely savval képezett addíciós sóját alkalmazzuk a reakcióhoz. Megjegyzendő, hogy az Y1 és Z 1 csoportok az Y ill. Z csoportoktól különbözőek is lehetnek és így a találmány szerinti eljárással oly guanidinszármazékok is előállíthatók, amelyekben a guanidin mindhárom nitrogénatomja különböző helyettesítőt ill. helyettesítőket hordoz. Lefolytatható azonban a találmány szerinti eljárás célszerű módon egyetlen lépésben is, amikoris közvetlenül a kívánt guanidinszármazékot kapjuk termékként. így a találmány szerinti eljárást az ammónia ill. amin kiindulóanyag valamely savval képezett addíciós sójának alkalmazásával folytatjuk le, amikoris a reakció termékeként általában közvetlenül a megfelelő guani dinszármazéknak a savval képezett addiciós sóját kapjuk. Különösen előnyös, ha a reafccióelegyben jelenlevő N-helyettesített imidokarbonát kiindulóanyagra számítva egy mól-ekvivalens sav van jelen; ezt a savat célszerűen a reagáló anyagként alkalmazott bázis addiciós sója alakjában vihetjük be a reakcióelegybe. Azt tapasztaltuk, hagy egy mól-ekvivalensnél nagyobb savmennyiség jelenléte a termék szennyezését okozhatja, míg ha egy mol-efcvivalensnél kisebb mennyiségű savval dolgozunk, akkor a .kívánt termiek hozama csökken. Az ilymódon előnyösnek bizonyuló reakciókörülmények között a reakció minden nehézség nélkül végibemegy az alábbi általános reakcióegyenletnek megfelelő módon: X.N:C. ,AR AR 2 HNYZ + HG XNYZ X.N:C/ -HG SNYZ 2 HAR (III) — ahol X, A, R, Y, Z és HG jelentése meg E'gyezik a fenti meghatározás szerintivei. 2
