153641. lajstromszámú szabadalom • Kétforgásirányú siklócsapágy

153641 3 4 sik) egyensúlyi helyzetbe billenti. A saruknak ez. a stabilitása biztosítja a saruknak rezgésmentes és a változó üzemi viszonyokhoz alkalmazkodó működését. Abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva a tengelycsap forgásiránya megváltozna, a saru lekaparná az olajfilmet és így a csapágy berágódna. Mindezekből következik, hogy a saruscsapágy üzemeltetéséhez a saruknak aszimmetrikusaknak kell lenni, ez viszont csak egyirányú forgást tesz lehetővé. Szimmetrikus elrendezésnél, tehát ha a támasz a saru közepénél helyezkedik el, a hidrodinamikus kenéselmélet szerint felhajtóerő már nem keletkezik. Bár az olajnak saru alatt való áthaladása következtében az: olaj felmelegszik, kiterjed és így az úgynevezett termikus olajék hatására keletkezik felhajtóerő a saru .alatt akkor is, ha a saruk megtámasztása a saruk közepén van, azonban ennek értéke a geometriai összhatás eredményeként keletkező felhajtóerőnek — még nagyiméretű {pl. turbógenerátor) saruknál is — legfeljebb csak néhány százaléka, kisebb' méretű saruk esetén pedig még ennél is jóval kisebb. A kisméretű saruscsapágyaknál további hátrányos jelenség, hogy a sarukat megtámasztó és tartó, a sarukban kiképzett furatba benyúló rudak végén ébredő reakcióerő és a saru felületén kiküszöbölhetetlenül mindig fellépő súr.1 adóerő hatásvonala között mindig van nyomatékkar, így nyomaték keletkezik, ami a termikus olajék által keltett hidrodinamikus felhajtóerő hatásával szemben úgy akarja a sarut megtámasztása körül elfordítani, hogy a saru és a tengely futófelületei közötti rés a forgás irányában nézve elől legyen kisebb és hátul nagyobb, aminek bekövetkezése esetén a saru lekaparná az olajat a tengelyről és az olajhiány miatt beragadás állna elő. A súrlódóerő sohasem küszöbölhető ki és kisméretű saruscsapágyaknál a nyomatékkar is mindig jelentős nagyságú a saruhosszíhoz viszonyítva, aránylag sokkal nagyobb, mint nagyobb méretű saruscsapágyaknál, ezért főleg kis csapágyaknál a saru futófelületén fellépő súrlódásból származó visszabillentő nyomaték sem hanyagolható el. Ezért középen megtámasztott sík futófelületű saruscsapágyaknál a két forgásirány nem valósítható meg üzembiztosan a kisméretű csapágyaknál. A kétförgásirány megvalósítására készítettek már olyan sarukkal ellátott saruscsapágyakat is, amelyeknél a saruk kiterített futófelülete ívelt, domború. Ennél a szerkezeti kivitelnél mindkét forgásirány esetén létrejön és megmarad a saruk és tengely futófelületei között a forgásirányban nézve szűkülő rés, azonban a megtámasztáson túli sarurésznél mindig bővülő rés is keletkezik. A bővülő résben az olaj a résnek csak egy részét tölti ki. A saru futófelületének és az olajnak érintkezési határvonala és a sarumegtámasztás köze'ti távolság ingadozik. Ez az ingadozás a saru és tengely megmunkálási pontatlanságai, alakhibák, az olajban fellépő inhomogenitások következtében áll elő, minek eredményeként a megtámasztás utáni részen ingadozó mértékű hidrodinamikus felhajtóerő lép fel, minek eredményeként a tengely rezeg. A domború futófelülettel kiképzett saruscsapágy — amelynél mindig van táguló rés is —, tehát elvesztette a sarusesapágyak legfontosabb tulajdonságát, hogy a tengelyt rezgésmentesen ágyazza. Ismert olyan saruscsapágy kivitel is, amelynél .a saruk a tengelyre erősített gyűrűvei együtt forognak. A saruk a gyűrű két támaszfelülete között, illetve azok egyikéhez támaszkodva helyezkedhetnek el. A saruk mindkét forgásirány esetén a forgásirányban hátrább levő felületen támaszkodnak és .a saru futófelülete és a forgó tengely között szűkülő rés képződik, amiben levő olaj hidrodinamikus felhajtóerőt fejt ki és tartja a tengelyt. Ennek a kivitelnek hátrányos tulajdonsága, hogy a saruk a nagy forgássebességeknál. pl. a szerszámgépek orsóinál a centrifugális erők következtében az ideális, illetve szükséges szöghelyzetüket megváltoztatják, és így a csapágyak ágyazása elégtelenné válik. Induláskor a közel függőleges helyzetben levő futófelületű saruk közül a felfelé mozogva indulónak felső sarka a saru súlya következtében nehezen válik el a csapágypersely belső falától, azt kaparja, az olajfilm nehezen, vagy esetleg egyáltalán nem alakul ki és így a tengelyt tartó hidrodinamikus tartóerő kialakulása is bizonytalan. Az olajfilm kialakításának késleltetése fokozott kopást és megelégedést okoz, teljes elmaradása pedig a saru beragadását, beékelődést és esetleg törést idézhet elő. Az induláskor, illetve irányváltáskor közel függőleges helyzetben levő saruk közül a lefelé mozogva induló önsúlya következtében a forgásirányban megindul és emiatt olajék állhat elő még mielőtt a támfelületek érintkezésbe kerülnének egymással. Ha az olajék vastagsága olyan mértékű, hogy a saru a támfelületen már felfekszik még a felületek érintkezése előtt, akkor a saru relatív excentricitása és így a sarura ható hidrodinamikus felhajtóerő is megváltozik. Minthogy a szemben levő (RÍ 180° -kai elékelt) saruknál ez a jelenség nem következik be, a tengelyre a saru irányában ható erők csak úgy kerülhetnek egyensúlyba, ha a tengely a kisebb teherbírású saru irányában elmozdul. Ez a jelenség a saru futáspontosságát rontja. Az említett futáspontosságromlás akkor is létrejön, ha bármilyen oknál fogva a saruk nem, ülnek fel a számukra előírt támfel ül etekre. Ismert olyan csapágykivitel is, amelyeknél a futófelületek közé olajat juttatnak. Ezek azonban csak egy forgásiránynál alkalmazhatók. A találmány célja nagyforgássebességű tengelyek ágyazására szolgáló olyan siklócsapágyak létesítése, amelyek a tengely mindkét 10 15 20 25 £0 £5 40 45 50 55 60