153481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élelmiszerek tartósítására

I minőségét és ízét ugyanazon mértékben változ­tatja meg. A kezelő folyadékok növényi termé­kekre is hasonló macerálási és extraháló hatást fejtenek ki. Ezek a bamártásra szolgáló zsira­dékok és folyadékok a tartósított élelmiszerek súlyát kb. 40-—50%-kál növelik és a kezelt élelmiszerek szállítási költségeit is ennek foly­tán jelentékenyen befolyásolják. A termékek belsejében maradt levegő sem marad hatás nélkül ezekre a termékekre. Egy további eljárást jelent a vákuum alatti tartósítás, ez azonban nem vezet jó eredményre. •Nedvességet tartalmazó termékek esetében a vákuumképzés a tartósítandó élelmiszer belse­jében uralkodó gőznyomás miatt korlátozott, emiatt ez az eljárás csak száraz, ill. csaknem teljesen megszárított élelmiszerek esetében,hasz­nálható, különben a legnagyobb elérhető vá­kuum azelőtt alakul ki, mielőtt a levegő kellő miértekben el tudott volna távozni. Az ipari eljárások ilyen tekintetben arra tö­rekszenek, hogy a legrövidebb idő .alatt a leg­nagyobb készre kezelt termékmennyiséget érjék el. Ebből adódik az, hogy a vákuum kialakítá­sára nem fordítanak elég gondot, ennek foly­tán a termék pórusaiból a levegőt nem vonják ki kellő mértékben különösen akkor, ha igen porózus anyagról, mint pl. pörkölt kávéról van szó. Másként a valódi vákuum kialakítására folytatott kísérletek igen magas feldolgozási költségekre vezetnének, melyek az élelmiszerek ilyen módon való tartósítását teljesen lehetet­lenné tennék. Ezek szerint tehát az élelmiszerben elég sok levegő marad Vissza, mely a továbbiakban is kifejti hatását attól függetlenül, hogy az élel­miszert esetleg még mélyhűtött állapotban is tárolják, mely további magas költségeket okoz. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a sok nedves­séget tartalmazó élelmiszerek csomagolásaiban a nedvességtartalom a vákuum és a hőmérsék­letingadozás ok hatására elpárolog és a tartály belső falán kellemetlen csapadékként, lecsapó­dásként összegyűlik, Az is megtörténhet továb­bá, hogy nem sterilizált áruk esetében anaeroB erjedés vagy rothadás áll be. Élelmiszerek tartósítására alkalmazott további ismert eljárás abban, áll,, hogy az élelmiszert kémiailag inaktív gázban, pl. nitrogénben töl­tött térben tárolják, mely a levegőt kiűzi. Ez az eljárás azonban ugyanolyan hátrányos, mint a vákuum alatti módszer, mivel a levegőt so­hasem lehet másik gázzal teljesen és egészben kiűzni, ill. kiszorítani, míg a másik gáz önma­gában nem képes az oxigén behatását meg­gátolni, A felsorolt eljárásokkal továbbá az élelmi­szerekben levő alkatrészek egymással való köl­csönhatása sem gátolható meg. A jelen talál­mány élelmiszerek tartósítására vonatkozik, és lényegét az képezi, hogy az élelmiszereket rész­ben vagy legalább is főként dinitrogénoxidfoól álló légkörben tároljuk. A dinitrogénoxid . felhasználása élelmiszerek tartósítására több éve kísérletek tárgya. Ügy 4 tűnik azonban, hogy a kutatók helytelen utat követtek, mivel a fenti szert sterilizálásra kí­vánták felhasználni. A dinitrogénoxidot (N2O) Németországban 1914—1918, években az első 5 világháború idején 30—40 atü nyomáson bak­tériumölőszerként használták. A dinitrogénoxid felhasználást H. Bart az „Archiv für Hygiene" c. folyóirat 91. kötet (1922) 1. oldalon közli. Hasonló kísérleteket végzett azonban Prof. 10 Pietro Benignini, erről szóló cikk a „Riviste Italiano di Igieno" (1942) 7. számának 470. ol­dalán jelent meg. A fenti irodalmi közlemé­nyek szerint azonban az a tapasztalat szűrhető le, hogy a dinitrogénoxid felhasználása bakté-15 riumölőszerként csak 28—50 atü nyomáson le­hetséges. Prof. Benigno kutatásai azonban ah­hoz a jelentős eredményhez vezettek, hogy a dinitrogénoxid emberre teljesen ártalmatlan azért is, minthogy ez a gáz a dinitrogénoxidot 20 tartalmazó és később á levegőnek kitett anya­gokból azonnal és nyomtalanul eltávozik. A jelen találmány szerint a dinitrogénoxid az előbbi szakirodalmi közlemények ellenére élel­miszerek kémiai eltávozásának megakadályozá-25 sara tényleges és meglepő eredménnyel hasz­nálható fel, mivel ezen a specifikus területen aktív gázként hat. A dinitrogénoxid védőhatása azzal magyarázható, hogy molekulája apoláros jellegű, ezáltal a szerves anyagokban (zsírok, 30 alkoholok, aldehidek, ketonok) nagy oldható­sággal rendelkezik. Ennek folytán fel kell té­telezni azt, hogy valamely élelmiszernek di­nitrogénoxiddal való telítése során az élelmi­szer apoláros alkatrészeiben molekuláris dinit-35 rogénoxid. felgyülemlés észlelhető, mely az oxi­gén behatolását, különösen azon alkatrészekben akadályozza meg, amelyek a legkönnyebben oxidálhatók. Ez a határréteg, mint ezt a ké­sőbbiekben kifejtjük, csak megbatározott kö-4(j rülmények között válik oxigén számára átha­tolhatóvá. Egy további. jelentős tulajdonsága a dinitrogénoxidnak abban áll, hogy igyekszik a kolloidális diszperzió kialakulását gátolni, mivel az élelmiszerben levő alkatrészek között az 4- érintkezési felületet annyira csökkenti, hogy .az ezeknél az alkatrészeknél szokásos kölcsönös reakciókat gátolja, A dinitrogénoxid további tulajdonsága, azzal jellemezhető, hogy az oxidáció és kémiai reak-50 ció ellen védő hatása a hőmérséklettől függet­len, így mind szobahőmérsékleten (20—40 C"), mind alacsonyabb hőmérsékleten hatásosan al­kalmazható. Ez a védőhatás továbbá a nyomás­tól is teljesen független. 55 Ez a hatás 20% oxigén parciális nyomású légkörben is megmarad. Természetesen ez a százalékos érték körülírt határok között azon­ban mindig 20%, ialá is csökkenhet, ä tartósí­tandó élelmiszer fajtájától és oxidálódásától 60 függően. A 20% megengedett oxigénnyomás a módszer ipari felhasználhatóságát megkönnyíti, mivel ezáltal a csomagolásból a levegőnek más gazzal való kiűzése sokkal gyorsabban és köny­nyebben megy végbe, mivel nem kell magas 65 vákuumértékeket elérni. A dinitrogénoxid érté-2

Next

/
Thumbnails
Contents