153460. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reaktív triazin színezékek előállítására

153480 8 vagy 2,6-naftiléndiamin-4,8-diszulfönsavból vezethetők te. Az ezekkel kapcsolandó komponensekként az a-zo-színezékékben szokásos kapcsoló-komponensek, pl. benzol-sorbeli vegyületek, mint fenolok vagy ánilinek, naftalin-sorbeli vegyületek, mint adott esetben szulf onált naftolok, haf tilaminok, fenil- vagy acil-aminonaftolok, továbbá pirazolonok és pirazol-iminiek, valamint acilo-aoetilariiamid ok jöhetnek tekintetbe. A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges kiviteli alakja értelmében az (I) általános képletnek megfelelő reaktív színezékeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely A—N2+ képletű arildiazónium-vegyületet. valamely, a csatolt rajz szerinti (X) általános képletnek megfelelő kapcsoló-komponenssel: — e képletben: R, Hal, X és Rí jelentése az (I) képlet alattival egyező, míg B valamely kapcsoló-komponens maradékát képviseli! —" a csatolt rajz szerinti (XI) általános képletnek megfelelő színezékké kapcsolunk; ez utóbbi képletben B, Hal, Rí és X jelentése megegyezik a (X) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, míg A valamely adott esetben tovább helyettesített benzol-, difenil-, naftalinvagy azoszínezék-sorbeli maradékot jelent. Az így kapott színezéket azután adott esetben valamely nehézfémet leadó szerrel nehézfémkomplex-származékká alakíthatjuk át. Ebben az eljárásban diazóniumvegyületként az azo-színezékek előállítása során szokásos diazotált aromás aminők, pl. adott esetben szulfonált fenil-, difenil-, naftil- vagy azoszínezék-diazóniumvegyületek alkalmazhatók. A (X)' általános képletben B pl. valamely aminonaftolszurfonsav maradékát, pl. egy 1--amino-6-hidroxi- vagy l^amino-7-hidroxi-naftalin-szulfonsav, l-amino-8-hidroxi-naftalin-3,6--diszulfonsav, l-amino-8-hidroxi-naftalin^4,6-diszulfonsav, 2-am,ino-8-hidroxi-naftalin-6-szulfonsav vagy 2^amino-J5-hidroxi-naftalinr7-szulfonsav maradékát, továbbá valamely adott esetben szulfonált aminoaril-pirazolon vagy aminoaril-pirazolimin vagy acilo-aoetilarilamid maradékát képviselheti. Az olyan azo-színezékek, amelyek két (III) képletű gyököt tartalmaznak, pl. oly módon ^állíthatók elő, hogy valamely (VIII) általános képletű diazónium-vegyületet valamely (X) általános képletű kapcsoló-komponenssel kapcsolunk. Ezt a kapcsolási reakciót önmagukban ismert módszerek szerint folytathatjuk le, gyengén savastól gyengén lúgosig terjedő kémhatású közegben. Mind a kapcsolási reakciót, mind pedig a fémes kezelést kíméletes körülmények között, tehát magas pH-értékek -és magas hőmérsékletek kerülésével kell: lefolytatni. Az így kapott színezékeket stabilizálás céljából puff er-hatású anyagokkal, pl. primer és szekundér alkálifoszfátok keverékeivel vagy szulfonált tercier aromás aminők alkálisóival, pl. N,N-di'metilanilin-3-szulfonsavas nátriummal 5 elegyíthetjük. Az (I) általános képletű színezékek közül elsősorban azok az előnyösek,, amelyek a vízben való oldhatóságot biztosító sóképző csoportokat tartalmaznak és amelyek alkalmasak természe-10 tes vagy mesterséges poliamidokból álló, aminocsoport-tartalmú rostok színezésére, mimelilett a színezésnek savképzőszerekkel, mint ammóniával vagy hexametiléntetraminnal való utókezelése a mosásállóság megjavulását eredményezi. 15 A találmány szerinti (I) általános képletű olyan reaktív színezékek, amelyek vízben oldhatóak és előnyösen 2—5 szulfonsaiv-csoportot tartalmaznak, elsősorban a hidroxilcsoportokat tartalmazó textilrostok, mint főképpen termé-20 szetes vagy regenerált cellulóz-rostok színezésére és nyomására kerülnek alkalmazásra. A textilanyagoknak a színezékek vizes oldataival való átitatása vagy a sűrített színezék-oldatokkal való nyomása, majd az így festett, ill. nyomott 25 anyag szárítása és savlekötőszerekkel — adott esetben melegítés vagy gőzölés mellett — történő kezelése, ezt követő alapos öblítése és szappanozása útján oly festéseket, ill. nyomásokat kapunk, amelyek kiváló mosása Jlóságuk£0 kai és jó fényállóságukkal tűnnek ki. A találmány szerint előállított színezékek . hidroxil-csoportokat tartalmazó rostoknak az ún. kihúzási eljárás szerinti festésére is alkalmasak. A színezéket ennek során a célszerűen 35 semleges sókkal, mint ' nátriumszulfáttal vagy -kloriddal elősegített festési művelet folyamán vagy után savlekötőszer segítségével rögzítjük. Egy különösen egyszerű festési eljárás szerint a kihúzást elősegítő semleges só és a savlekötő-40 szer teljes mennyiségét már. kezdetben hozzáadjuk a festőfürdőhöz, a festendő árut alacso^ nyabb hőmérsékleten visszük be a fürdőbe, amelyet azután fokozatosan 40—100 C° hőmérsékletre fűtünk fel és az árut addig kezeljük 45 ezen a hőmérsékleten, amíg a színezék rögzítése be nem fejeződött. Ezzel a festési módszerrel kitűnő nedvességállóságot és jó fényállóságot mutató festéseket kapunk. Az olyan (I) általános képletű reaktív színezé-50 kek eseténben, amelyek képletében Hal klóratomot képvisel, a rögzítést felemelt hőmérsékleten folytatjuk le, míg az olyan (I) általános képletű színezékeket, amelyek képletében Hal helyén fluoratom áll, alacsony homér-55 sékleten rögzítjük. Savlekötőszerként elsősorban nátrium- vagy káliumhidrogénkarbonát, nátrium- vagy káliumkarbonát, nátriurnmetaszilikát, trinátriumfoszfát, nátriumhidroxid, valamint a triiklórecetsav 60 nátrium- vagy káliumsója jöhet tekintetbe. A festőfürdő, ill. nyomőpép tartalmazhat emellett egyéb adalékokat is, pl. sókat, mint a már említett nátriumszulfát vagy nátriumklorid, segédanyagokat, mint savamidokat, pl. karb-65 amidot, vagy redukciógátló adalékokat, mint 4