153411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (4)2-metilén-alkanoil(-fenoxi)-ecetsav-származékok előállítására

15341 ' 3 ; rajz szerinti (V) általános képletnek megfelelő karbindlt — e képletben R rövidszénlánicú alku-, pl. metil-, etil- stb. vagy helyettesített rövidszénláncú alkil-, pl. 5 tTÍhalogénmetil4ielyettesítésű rövidszénláncú alkil-, pl. 2i,i2,,i2-^triÓuorétil- stb. csoport, R1

hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkil-,. pl. metil-, etil- sitjb. csoport, X hidrogén-, halogén-, pl. klór- vagy brórn- 10^ atom, .rövidszénlénicú alkil-, pl. metil-, etil- \ stb. csoport, vagy pedig a 'benzolgyűrű két szomszédos szénatomján elhelyezkedő két X csoport együtt egy l,343utadieniilén-láncot (tehát egy —CH=CH—CH=CH— csoportot) 15 képez, m 1 vagy 2 — vetünk alá oxidációnak. A találmány köre kiterjed az ismertetett el- 20 járással előállított {4^(2^metuén-alkanodl)-fenoxi]-ecetsavak .addíciós sóinak előállítására is. Általában gyógyszerészeti szempontból elfogadható, nem toxikus sókat állítunk elő, célszerűen oly módon, hogy a {4-^2Hmetálén-alkanoil)~fen- 25 oxi]-ecetsavat valamely bázissal reagáltatjuk; e célra bázisként pl. alkálifém-hidroxidok, alkáliföldfém-hidroxidak, -karbonátok stb., ammónia, aminők, mint mono-, di- és trialkilaminok, piperidin stb. alkalmazhatók. Bázisként általában 20 bármely olyan vegyület használható, amely monokarbonsavakfcal reagálni képes, feltéve, hogy nem tartalmaz toxikus kationt és káros farmakológiai mellékhatások, valamint az előállítandó fenoXiecetsavsó diüretikus hatásával össze nenn S5 férő tulajdonságok nélkül szívódhat fel a szervezetben. A szakmabeliek számára ebből könynyen megállapítható, hogy milyen bázisok használhatók fel a találmány szerint előállított ftenóxieoetsiavak nem toxikus sóinak előállítására, 40 anélkül, hogy az előállítandó sók kívánt diüretikus hatása a sóképzés következtében károsodnék. Hangsúlyozni kell, hogy a találmány szerinti eljárás nincsen valamely megadott oxidálószer 45 alkalmazására korlátozva. Bármely olyan oxidálószer alkalmazható, amely az (I) általános képletű vegyületek hiidiroxücsoportjiának a (II) általános képletű vegyületekben szereplő oxocsopoxttá való átalaíkMsiána képes; bármely 50 ilyen szerrel lefolytatott oxidáció a találmány körébe tartozik. Az .adott esetben. alkalmazandó oxidálószer megválasztása a szakmabeli szármára nem jelent különleges feladatot. Megjegyzendő azonban, hogy tapasztalataink szerint 55 különösen előnyösen alkalmazható a találmány szerinti eljárásban oxidálószerként a kirómtrioxid valaimely közömbös oldószerben, pl. piiridinben vagy ortaklóranilban, az 1-hidroxi-karbinolcsopo'rtnak a megfelelő oxo-származékfcá 60 való átalakítására. Az oxidációs reakció sikeres lefolytatása céljából nincsen szükség a szobahőfok alatti vagy feletti hőmérsékletek alkalmazására, minthogy az oxidáció igen előnyösien megy végbe szdbahamérsákleten. A találmány gg 4 szerinti eljárásban oldószerként bármely közömbös oldószer (tehát olyaii, amely nam okoz átrendeződést a karbinol-jellegű kiindulóanyag bidroxilcsapontjátaan és maga nem oxiidélódik a reakciókörülmények között) alkalmazható. Tapasztalataink szerint különösen jó aredményekiet érthetünk el, ha a reakció /során oldószerfcént kloroformot, benzolt vagy sáéntotrakloridot hasznÄuhk. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyaigaíiként felhasználásra kerülő [4-(14iidroxi-2-tnetilén-alkíl)-fenoxi]-eeetsavafc [tehát az (I) általános képletnek' megfelelő vegyületek] oly módon állíthatók elő, hogy valamely (4-f,ormil-fenoxij-ecetsávat (B) egy vinilmagnéziuim-halogeniddel (A) reagáltatunk, a csatolt rajz szerinti (VI) reakcióegyenlet szerint; e képletekben R, R1, X és tm jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintiivel. Ezt a reakciót valamely közömbös oldószer, pl. tetrahiidrofurán jelenlétében, kb. 0—10 C° hőmérsékleten folytathatjuk le. A kiinduióanyagként a fenti szintézisben felhasználásra karülő (4-foprnil-fenoxi)-ecetsavafc (B) egyszerű módon állíthatók elő fenolnak vagy a gyűrűben (megfelelően helyettesített fenol-származéknak hidrogéncianiddal és gázalakú hidrogénkloriddal, vízmentes alummiumkloirid jelenlétében történő reagáltat ása útján. Ezt a reakciót előnyösen szintén valamely közömbös oldószerben, pl. benzolban folytathatjuk le. Az így kapott 4-formilfenolt azután valamely bázis jelenlétében 2-Hhalogén-ecetsa(vval reagáltatjuk; a bázist és a 2-halogén-ecetsavat előnyösen, fokozatosan adjuk a 4^oirmil-fenclhoz, ill. a gyűrűben helyettesített 4jfoirnnl-fmol-szárrnazék!hoz, oly módon, hogy a reákcióelegyet sohasem váljék savassá vagy bázisossá, hanem lényegileg semleges maradjon a reakció egész lefolyása alatt. Bázisként pl. híg nátriumhidroxid oldatot vagy hasonlókat alkalmazhatunk. A másik kiindulóanyagot, a vinilmagnéziuimhalogenidet (A) íém-magnéziu<mnafc vinilhalogeniddel vagy valamely megfelelően helyettesített vinilhalogéniddel való reagáltatáisa útjián állíthatjuk elő. A [4-{2-jm.etilén-alkanoil)-fenoxiÍ-alkánsaiviakhak a találmány szerinti módon történő előállítását közelebbről az alábbi példák szemléltetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 6 g (0,25 mól) magnéziumot egy oly lombikba viszünk; amely szárazjég és aceton elegyével hűtött hűtővel,m4rogén bevezetőcsővel és keverővel van felszerelve. A készüléket nitrogénnel átö'blítjük, majd a reakció folyamán lassú nitrogénáramot vezetünk a készüléken keresztül és a reakciót az alábbi módon folytatjuk le: 19,0 g 2-klórpropént (0,25 mól) feloldunk 100 ml tetrahidrofuiránban és ebből az oldatból 5 iril-<t adunk 0,5 ml etilbramiddal együtt a magnéziumot tartalmazó lombikba. A reakció meg-2