153353. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4H-tieno (2,3-b) (1,4) benzotiazin-származékok előállítására
9 terméket Sotxiüet-készüJéken 350 ml éterrel három óra hosszat extralháljuk. Az étieres kivonat bepórlása után a maradványt Horolbrmlból négyszer átkriistályosítjuk. Az így kapott tiszte 6-nieti3mierik(aipto^4sH-tileno[2,3-b][l,4]benzotiiazin 5 olvadáspontja 123—125°. d) 6-Metilmerkapto-4-(3-dimetilamino-propil-l)- ; -4H-tieno[2,3-Jb][l3 4|benzotiazin 10 12,0 g 6-metilmerkapto-4H-tieno[2,3-b]|;i,4]benzotiiazísjn, 2,25 g finoman porított nátriumamid és 50 ml vízmentes xilol keverékét keverés közsben 180°-os oaiajfürdőiben 1 óra hosszat viszszafolytató hűtő alatt forraljuk. A forralás meg> 15 szakítása nélkül V2 óra alatt'hozzácsepegtétj ük ' 7,0 g 3-diiimetilaimino-l-iklór-propánnak (fp. 134— 135°) 10 mi vízmentes xiloilos oldatát, és 'további' 3. óra • hosszat forraljuk. Lehűtés után a reakciókeveréket háromszor 30—30 ml vízzel 20 mossuk, majd 150 ml 15%-os vizes borkősav oldattal extraháljuk. A borkősavas kivonatot háromszor 30—30 ml benzollal mossuk, 45 níí tömény ntáronlúggal meglúgosítjuk, és a kurváit bázist összesen 100 ml benzolban felvesszük. A 25 benzolos oldatot kétszer 30'—30 ml vízzel való .mosása után bepárolj ük, és a bepárlási mara^ dékfcént kapott nyersbázist nagyvákuumban desztilláljuk. A 0,0il torr nyomás alatt 186— 188°-tói átmenő f©frakciót külön felfogjuk, és S0 további tisztítására , fumarátjává alakítjuk át. 4,0 g bepárlási maradványt 1,45 g fumársajwal forralás közben 25 ml vízmentes etanolban oldunk, és az oldatot jól lehűtjük. 20 ml vízmentés .etaniolból való átkristólyosítás után tisz- 35 ta 6-.mei tilimerkapto-4j(3^d ; imetilamino-propil-l)~4H-tieno[2,3-b] [1,4]benzotiazin-fumarátot kapunk 127—129° olvadásponttal. 6. példa: 40. 6-Metilmerkapto-4-{2~(lHmetil-piperidil-2')-etil-l]-4H-tieno[2,3^b][l,4]benzotáazin 12,0 g; 6.metilme^toapto-4H-tieno[2,3nb][l,4]-. benzotiazin. (készült az 5 a, b és c példákban 45 leírt módon), 2,26 g finoman porított nátriumamid, 50 ml vízmentes xilol keverékét keverés közben 180°-os olajfürdőben 1 óra hosszat viszsziafolyató hűtő alatt forraljuk. A forralás megszakítása nélkül V2 óra alatt hozzácsepegtetjük 50 9,3 g 2-(r-mietil-ipiperidil-2)-l-klár-etán (fp. 84°/1:0 torr) oldatát 10 ml vízmentes xilolban, és még 3 óra hosszat forraljuk. Lehűlés után háromszor 30—30 ml vízzel mosunk, majd a csapadékot 150 ml 15%-os vizes boikősav oldattal 55 extralháljuk. A borkősavas kivonatat háromszor 30—30 ml benzollal mossuk, 45 ml tömény nátronlűggal meglúgosítjuk, és a kivált bázist öszszesen 100 ml benzolban felvesszük. A benzolos oldatot kétszer 30—30 ml vízzel való kimosása 60 után bepároljuk, és így a nyersbázist kapjuk. A nyersbázist kovasavgéloszlopon kromatografálva megtisztítjuk. 8,4 g nyersbázist feloldunk 50 ml benzolban, és 84 g kovasavgélből álló oszlopon adszorbeál tatjuk. Az első 950 ml beinzolos 65 10 és ,az azt körvető 850 ml benzol + 1% metainolos eluáturaot elvetjük. A következő 600 ml benzol 4- 1% merbanolos ekiátumot külön bepároljuk, és átalakítjuk'a benzolszulfonáttá. A kromatogratfálási bepárlási maradvány 5,89 g~jiát. és 2,60 g benzolszulfonsavat 55 ml forrásíban levő vízmentes etanolban oldunk, majd alaposául lehűtjük. .75 ml vízmentes etanolból átkristályosítva tiszta 6-metilmerkapto-4-[:2-(l-'metil-piperidil-2)-etil-lJ^H-tieno^.S-bJIl^jbenzotiazin-beszilátot kapunk 143—145° olvadásponttal. 7. példa: 6-Klór-4-i[2-<l-metil^piperidil-2)-etil-l]-4H-tieno[2,3-b][l,4];benzoti;azin , 15,0 g 6-klór-4H-tieno{2,3-b][l,4]benzotiazin, 2,93 g finoman porított nátriumamid és 80 ml vízmentes toluol keverékét kéverés közben 1 óra hosszat 150°-os olarjfürdőben visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Ezután 50°-ra hűtjük, és V2 óra alatt hozzácsepegtetjük 12,1 g 2-'(l-metil-pipeiridil-2)-l-klór-etánnak (fp. 84°/10 torr) 15 ml vízmentes toluolos oldatát. Ezután még 3 óra hosszat .110°-os olajfürdőben hevítjük, lehűtjük, és a reakciókeveréket háromszor 25—25 ml vízzel mossuk. A toluolos oldatot 200 mi 15%-os vizes, borkősav oldattal extralháljuk, és- a kivonatot háromszor 50—50 ml benzollal mossuk. ' 50 mí töimény nátronlúggal való meglúgosítás után a kivált bázist 150 ml benzollal extraháljük. A benzolos oldatot 60 ml vízzel mossuk, bepároljuk, és ia maradványt nagyvákuumban ledesztilláljuk. A 0,02 torr nyomás alatt 218'— 221°-tól átmenő főfrafcciót külön felfogjuk. A beszilátot úgy állítjuk elő, hogy a desztillátumbói 16,4 g-ot és 7,45 g benzolszulfonsavat feloldunk 100 ml forrásíban-tevő etanolban, leszűrjük, és lehűtjük. 80 ml vízmentes etanolbói átkristályosítva tiszta 6-klór-4-[2-(il-métil-piiperidil-2)-etil-l]-4H-tieho[2,3-Jb][l,4]benzotiazin-beszilátot kapunk 133—135° olvadásponttal. 8. példa: 7-Bróm-4-(3-dimetilamino-jpropil-l) -4H-tiieno- . [2,3-ib][l,4]íbenzotiazin a) (2-Nitro'-tienil-3)-2-aaetaimido-5j brőim-fenil-szulfid 193 g (2-nitro^tiienil-3)-2-acetamÍjdo-j fenil-szulfidnak 800 ml dimetilformamiíddal készült olda^ tához 15—25°-on keverés közben 45 perc alatt 100 ml brómot csepegtetünk, majd további IV2 -" óra hosszat ezen a hőmérsékleten keverjük. A reakciókeveréket alapos keverés közben hozzáadjuk 250 g nátriumpiroszulfitnak 4 liter vízzel készült oldatához. A kicsapódott terméklet leszűrjük, vízzel jól mossuk, és megszárítjuk. Hatszoros mennyiségű acetomból való átkristályósítás után tiszta (2-nitro^tienil-3)-2-acetai mido-5--bróm-fenil-szulfidot kapunk 178—180° olvadásponttal. I
