153265. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O,O-dimetilditiofoszforil-alfa-fenilecetsavas etilészter előállítására
3 153265 4 eljárás lehetséges kiviteli módjainak körét bármiképpen korlátozni kiváninók. A találmány szerinti eljárás egy célszerű kiviteli módja esetében olymódon járhatunk el, hogy az 0,0^dimetilditiO'foszforsav valamely alkálisójának vizes oldatát (amelyet olymódon nyerhetünk, hogy nyers 0,0-dimetilditiofoszforsavat valamely alkálihidroxid vizes oldatával semlegesítünk, majd a reakcióelegyben nem oldódó olajszerű frakciót kiküszöböljük) 15 C° és 40 C° közötti hőmérsékleten, vízből és széntetrakloridból álló közegben alfa-brómfenileeetsavval reagáltatjuk. A reakció befejeztével az oldatot dekantálással elkülönítjük és így két folyadékréteget kapunk: egy felső vizes réteget, amely az alkálibromidot, a melléktermékeket és reagálatlan kiindulóanyagokat tartalmazza oldva, valamint egy alsó szénbe trakloridois réteget, amely az O.O-dimetilditiofoszforil^alfa-fenilecetsavat tartalmazza oldott állapotban. Az alsó réteget elkülönítjük, vízzel mossuk, majd etnolt adunk hozzá és a szokásos módszerekkel lefolytatjuk az észterezési reakciót. Az észterezés befejezése után a raafccióelegyet vízzel mossuk, azután gyengén alkalikus oldattal, végül ismét vízzel mossuk, az oldószert ledesztilláljuk és így maradékként az 0,0-dimetilditiofoszforil-fenilecetsav-etilésztert kapjuk. Ha az (1) rekaciót víz jelenlétében folytatjuk le, akkor az O,0-dimetilditiofoszforil-.alfa-fenilecetsavat széntetrakloriddal extraháljuk a vizes közegből, majd a továbbiakban a fent leírthoz hasonló módon járunk, el. Ha olyan, a reakció szempontjából közömbös poláros oldószert ^alkalmazunk, amely mindkét kiindulóanyagot jól oldja, akkor a reakció gyorsabban megy végbe. A fent leírt módon dolgozva oly reakciótermékhez jutunk, amely 92—96% 0,0-dimetilditiofoszfortl^aílfa-femlecetsav-etilésztert tartalmaz, a kiiindulóanyiagként alkalmazott alfa^brómfenileoetsavhoz viszonyítva és 100%-os tisztaságú reakciótermékre számítva 78—90%-os termelési hányaddal. A fent említett amerikai szabadalmi leírás 3. példájában leírt adatok alapján kiinduló anyagként alkalmazott alfa-brómfenileeetsav-etilészterhez viszonyítva 76,5%-os termelési hányaddal kapnák egy nyers terméket; a tiszta, 100%os termékre számított termelési hányad azonban a leírás adatai alapján nem számítható ki, minthogy az idézett leírás nem adja meg a kapott nyers termék tisztasági fokát. 'E kérdés tisztázása céljából .reprodukáltuk az idézett amerikai szabadalom 3. példája szerinti eljárást, közbenső termékként azonban ugyan azt a OjO^dimetilditiofoszforsav-nátriumsót alkalmaztuk, amelyet a találmány szerinti új eljárás (1) rekaciólépésben is alkalmazunk és desztilálással' tisztított aKa-brómfenilecetsavészterrel dolgoztunk. Ilymódon 48 g tiszta vörös színű olajszerű terméket kaptunk, amely 66,8% 0,0-dimetüditiofoiszforil-fenilecetisav-etilésztert tartalmazott. Így tehát a tiszta terméknek az alfahrámfenilecetsav-etilészterhez viszonyított termelési hányada az elméleti hozam 50,1%-ának felelt meg. Ezekből az adatokból is nyilvánvaló, hogy a 5 találmány szerinti eljárás igen lényeges műszaki haladást jelent, minthogy a végterméket nagyobb tisztaságban és lényegesen nagyobb termelési hányaddal szolgáltatja, mint az eddig ismert eljárás. 10 Azt találtuk továbbá, hogy ha a fent leírt eljárásba még egy további tökéletesítő mozzanatot iktatunk be, akkor az eljárást még lényegesen előnyösebbé tehetjük, még pedig nem a végtermék közönséges értelmében vett tisz-15 tasági foka, hanem egy másik, gyakorlati szempontból renedkívül fontos jellemző vonása, nevezetesen a terméknek a melegvérű állatokkal szembeni toxikussága szempontjáboL A találmány szerinti eljárásnak ez a tökéletesített ki-20 viteli módja is a jelen találmány egy részét képezi. A szakmabeliek számára jól ismeretes, hogy a kártevőírtószerek értékelése szempontjából nem csupán a kártevők elleni hatásosság jön 25 tekintetbe, hanem igen fontos a szernek a melegvérű állatokkal szembeni toxikussága is. Ez ugyanis nemcsak a kártevőírtószer kezelése és felhasználása során fennálló mérgezési veszélyek szempontjából fontos, hanem elsősorban S0 azért, mert az ilyen kártevőszereknek a velük kezelt terményeken és egyéb anyagokon visszamaradó nyomai krónikus mérgezési tünetéket okozhatnak az így kezelt anyagok élelmezési célokra történő felhasználása esetén. 35 Ezért egyes országokban megszabták a különböző kártevőírtószerek toxikusságától függően azokat a tűrési határokat, amelyeket a kártevőirtószer visszamaradó mennyiségei nem léphetnek túl 40 Erre, a kérdésre általában jelentős figyelmet fordítanak, minthogy az ilyenfajta kártevőírtószereknek az élelmezési célokra használatba kerülő anyagokon visszamaradó csekély mennyiségei is, még kisebb fokban toxikus anyagok 45 esetében is, éveken át történő fogyasztás esetén krónikus toxikussági tüneteket okozhatnak, amelyek mértéke előre nem is állapítható meg és egyénenkin t változhat. A fenti körülmények folytán határozott tö-50 rekvés nyilvánul meg olyan kártevőírtószerek alkalmazására, »amelyek ugyanolyan jó kártevőírtó hatás mellett a lehető legkisebb toxikussá- got mutatják a melegvérű állatokkal szemben. Meg kell jegyezni azt is, hogy ha ugyanazon 55 anyagot az eddig ismertnél; kisebb toxikussággal tudunk előállítani, ez kiterjeszti az illető anyag alkalmazási lehetőségeit olyan területekre is, lameiyeken eddig az illető anyag nem kerülhetett alkalmazásra. 60 A 0,0-dimetíliditiofoszf oril-alf a-fenilecetsavetilészterniek az eddig ismert eljárásokkal előállított alakja, esetében a patkányokon mért LD50 érték öO mg/kg volt. A jelen találmány szerinti eljárással előállí-65 tott termék patkányokon miért LD50 értéke ál-2
