153245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új imidazolszármazékok előállítására

5 • 153245 6 1. példa: a) 2,3 g 2-metilami:no_2-dezoxi-alfa-D-glükóz-hidrokloridot (vö. F. A. Kuéhl, jr. és imtsai, J. Am. Ohem. Soc. 69, 3032 [1947J) 5 ml hideg 5 vízben oldunk, az oldathoz 5 ml n-nátriumhidroxidoldatot adunk és a kapott oldatot etanollal 60 ml térfogatra töltjük fel. Ezután 2,1 g 3,4-^ -diklórfeniUzotiocianátot adunk hoízzá és az elegyet 30 percig forraljuk visszafolyató hűtő alatt. 10 Ezután 25 ml '20%-os ecetsavat adunk a reakcióelegybez, majd 'még 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt és ezt követően vákuumban, 40° hőmérsékleten bepároljuk. A mariadékot 50%-os etanolból átkristályosítjuk. A 15 terméket nagyvákuumbah, .foszforpenitoxid felett, 60° hőmérsékleten 14 óra hosszat szárítjuk. Az így kapott l-metil-2-4iono-3^(3',4'^di:klár-fenil)-4,5-jD-glükopirano^i

!

midazolidin-hemih!2drát 91—93°-on olvad; [a-pD

= +40,1° (c== 1,03 20 dimetilfürmamidhan). A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő a megfelelő izotiocianátok kiindulóanyagként való felhasználásával az alábbi hasonló vegyületeik is: - 25 l-Hmetil-2-tiono-3-(3',4'--dimetil-fenil)-4;

5-D-glükopirano-imidazolidm, op. 201—202° (50%os 'metanolból); [«]22

D

= +46,0° (c=l,05 dimetilförmamidban); 30 l-metil-2-tiono"3-(4^metil-fenil)-4,5-D-glükopirano'-imidazolidin, op. 175,5—176,5° (vízből); [a]23D

=

+38,9° (c = 1,05 dimetilformiamidban); Í-metil-2-tiono-3-(3'-klór-4'-metil-fenil)-4,5- 3J -D-glükopir,ano-im.idazolidin, op. 159—160° (víziből); [a]22D

= -j-46,g° (c = 0,97, dimetilförmamidban). " . b) 1,9 g a) szerint kapott hemiihidrátot 10 ml 40 absz. piridinlben oldunk és az oldathoz keverés közben, nedvesség kizárása mellett, -—10° hőmérsékleten ihozzácsepiqgtetjük 1,34 g p-toluolszulf onsavklorid 10 ml absz. piridinnel készített _• oldatát. Az elegyet, 4 óra hosszat 0° hőmérsék- 45 léten, majd további 14 óra hosszat szobahőfdkon beverjük. A kapott tiszta oldatot ezután jég és víz elegyére öntjük és a leváló olajszerű termieket, kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatot vízzel mossuk^ nátriumszulfáton 50 szárítjuk és vákuumban 30° hőmérsékleten ibepároljuk. A maradék 50%-os metanolból történő kristályosítása útján kapott l-onetü-2-tiono-3w(3\4'^diklórKfenil)-4,5-1

(6''-0-tozil-D-glüko(pirano)-imidazoliidin 144—145 °-on bomlás közben ol- 55 vad; [«]23D

= +20,0° (c = 1,07, dimetilformamidban). A fent leírthoz, hasonló módon állíthatók elő * az alábbi tozilészterek, l-métil-2-tiono-3-(3',4'- >" -di:metil-fenil)-4,5-D-glükopiran'0-imi'dazolidin, 1- 60 -m>etil-2-tiono-3-{4'J

m!etil-fenil)-4,5-D-(glükopiirano-imidazolidin, ill, l-metil-2-tio!n:o-3-.(3'-klór-4'-mietil-fenil)-4,5-D-glükopirano-jn^|3)azoÍi'din 20% feleslegben alkalmazott p-tpTMo|s2]ä|fonsavkloriddaLabsz. piridinben való reagál tatása útján; 65 l-metil-2-tiono-3-(3',4'-dimetil-fenil)-4,5-<6"-0--tozil-D-glübopirano)-imiidazoli'din, op. 141— 142° (50%-os metanolból kristályosítva; bomlás közben olvad), [a]^D

= +11,2° (c=l,05 dimetilformaimiidban); l-metil-2!

4,iono-3-(4'-metil-fenil)-4,5-(6"-0-tozil-D^glü!kopirano)-itmidazolidrn, amely 50%-os metanolból kristályosítva 136,5—137,5°^on bomlás közben. olvad, [«]22

D

— +9,0° (c=l,05 dimetilformamádlban); l-metil-2-ti'on^o-3-i(3'-klár-4'-.metil-fenil)-i4,5-(6"-0-tozil-D-glükopirano)-imidazolidin, 50%-os metanolból kristályosítva 138—139°-on bomlás köziben olvad, [a]21D

= +17,0° (c

== 1,04 dimetilf örmamidban). c) 12,6 g b) szerint kapott tozilésztert 25 ml dietilaiminnal 100 ml etanolban 15 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt. A reak'cióelegyet azután lehűtjük, vákuumban 40° hőmérsékleten bepároljuk és a maradékot 300 ml n-sósavoldattal felvesszük. A sósavas oldatot kloroformmal és éterrel mossuk, majd telített nátriumkaribonátoldattal meglúgosítjuk és a kiváló olajszerű terméket kloroformmal felveszrszűk. A kloroformos oldatot szárítjuk és vákuumban bepároljuk, a kapott maradékot pedig 50%-os metanolból átkristályosítjuk. Az így kapott l-imetil-2-tiiono-3-(3,

,4'-diklór-fenil)-4,5--(6'-dezoxi-6''-dimetilaimino-D-glükoipirano)-imidazolidin 162—163°-on olvad, [a]^D

= +31,5° (c = 1,07 dimetilförmamidban). A fent leírthoz hasonló módon állíthatjuk elő a b) szerint előállított további tozilészterekből a megfelelő aminokkal az alábbi hasonló ve, gyületeket is: l-metil-2-tiono-3-(3,

;,4'-dimietil-fenil)--4,5-<6^Sézfoxi-6"-dimetilaimino!-D-'gMkopirano)-imidaz;0-lidin, vízből kristályosítva 162:—163°-on bomlás közben olvad, [a]2i

D

= +28,6° (c = l,01 dimetilf örmamidban); l-mietil-2-tio,no-3-(4'-metil-fiendl)-4,5-(6"-dezoxi-6"-metilamino-DHglüfcopirano) -imidazolidin; l-metil-2-tiono-3-(3'-klór-4'^m-etil-fenil)-4,5-(6"-dezoxi-6"-?

di'etilamino-D-glükopirano)-imida, zolidin. -2. példa: a) 2,0 g 2-eti]amino-2-deziOxi-.alfa-D-glükóat [J. F. Carson, J. Am. Cham, Soc. 77, 5957 (1955)] 20 ml absz. etanolban szuszpendálunk, majd 2,01 g 3,4Hdiklórfenil-izotiocianiátat adunk hozzá és az elegyet 30 percig forraljuk vissziafölyátó hűtő alatt, aminek során teljes oldódás következik be. A kapott sárga színű tiszta oldatot vákuumban 30° hőmérsékleten bepároljuk és a szilárd maradékot 5 'ml 20%-os ecetsavval 1 óra hoszszat 'melegítjük forrásban levő vízfürdőn. Az eoetsavas oldatot aktívszénnel derítjük és a reakcióterméket kikristályosodni hagyjuk. A kristályos terméket leszívatással elkülönítjük és 50%-os etanolból átkristályosítjuk. Ily , módon l-etil-g-tiono-S-CS'^'-diklór-fenilJ^^-D-glüko-