153135. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés időosztásos helyzetmodulált címkódos információ továbbítás céljára, sokcsatornás berendezéseknél
153135 és az áthidalandó távolság növelésének lényeges akadályát képezi. Ezien hátrányok kiküszöbölésére szolgált pl. a TA—743 alapszámú találmány (egy aszinkron, címkódrendszerű átvitel), amely valóban szükségtelenné teszi a szinkronizmust, sőt még az átvitel sávszélességét is csökkenti (a szokásos PCM rendszerekhez képest), azonban nem olyan mértékbén, ahogy azt maga a címkódrendszer lehetővé tenné. A TA—743 sz. találmány az egyes minták címét és információját — amplitúdóját — is kódoló eljárást ír le. Ez mégsem okoz sávszélesség növekedést, mert lehetőség van az információ nélküli (pl. hallgató) vonalak információ elemeinek visszatartására. Mégis, további sávszélesség csökkentést lehetne elérni, ha az információt nem kellene kódolva továbbítani (ennyiben nem használja ki a TA—743 alapszámú találmány a címkód rendszer adta lehetőségeket). A találmány szerinti megoldás az előzőekben fejtegetett, még meglevő hátrányokat kiküszöböli és elvileg még a címet és információt kódoló címkód rendszerű átvitelnél is jobb átvitelt biztosít anélkül, hogy az átviendő információ amplitúdójából vett mintát kódolt, vagy kódolatlan módon vinnénk át a csatornán. A találmány szerinti időosztásos átviteli eljárás — minthogy a beszédjel amplitúdóinak bizonyos statisztikai eloszlására épül — statisztikus címkód átvitelnek nevezhető és a továbbiakban a találmány szerinti eljárás jelölésére StAC jelzést fogjuk alkalmazni. A találmány szerinti StAC rendszerű átvitelnél az előnyöket azáltal érjük el, hogy a cím és információ küldését éppen ellenkező paraméterekkel (jellemzőkkel) biztosítjuk, mint a szokásos iPGM rendszerekben, vagyis oly módon, hogy a be-' és kimenetek páronként! amplitúdó azonosságát biztosítjuk szinferonizmussal (időpozició), míg a cím átvitelét az összekötő csatornán haladó kódok látják öl. •Ezáltal a két átviteli jellemző (kód és időpozició) >mindegyike azt a mennyiséget viszi át, amelynek pontossági igényét jobban ki tudja elégíteni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a cím pontossági igénye nagyságrendekkel nagyobb, mint az információé (a téves címnél kisebb bajt okoz a megengedettnél 'nagyobb torzítású hang), és épp ilyen nyilvánvaló, hogy zajos csatornában a kódok felismerési lehetősége is nagyságrendekkel nagyobb, mint az időpozicióé. Ebből következik, hogy a StAC rendszer követelménye a szinkronizmussal szemben több nagyságrenddel enyhébb, mint a szinkron PCM rendszereké. Az előzőek megvilágítására hasonlítsuk össze a találmány szerinti StAC rendszert a szokásos PCM átviteli rendszerekkel. A PGM összeköttetésben minden információ kódhoz tartozik egy „latens" érték, a kimenet számértékének címe. E „latens" érték az időpozició, vagyis azon időköz vége, amely az időkeret kezdete és a mintavétel megtörténte között telt el. Egy n csatornás átvitel k-ik bemenetén vett mintához tehát időpozícióként a t& k_ n T idő tarto-5 zik, ahol T a keretidő, például 125 Msec. Ha minden mintavételi periódus kezdetén az adó szinkronizáló jelet bocsát ki, úgy t^ azt is jelenti, hogy a k-ik amplitúdó minta (kódja) mennyi idő múlva követi a szinkronizáló jelet. 10 Ha a kimenet (vevő) vonalkápcsoloja a szinkronizáló jelre megindul és a vonalakat egymásután kapcsolva a k-iikhoz éppen t& idő múlva ér, akkor a minta az előírt kimenetre jut. A találmányi gondolat abban áll, hogy a X5 StAC átvitel esetén az egymásután átvitt kódok nem az amplitúdókat határozzák meg, hanem a kimenetek számértékét, azaz címét, és ezért a kódokhoz rendelt időpoziciók határozzák még az átviendő híranyagot. Tehát ez eset-20 ben is tartozik a k-ik bemenetről a k-ik kimenet felé tartó kódhoz egy t^ idő, amely most a találmány értelmében egy a k-ik kimenetre juttatandó amplitúdót határoz meg. Fentiekből következik, hogy a találmány ér-25 telmében a mintavétel módja megváltozik a PCM átvitelnél szokásoshoz képest, ugyanis most nem az ott megszokott 1,2,3,... k,... n lesz a kódok küldésének sorrendje, hanem a sorrendet az ezen bemeneteken pillanatnyilag 30 éppen található pl. ep <e 2 <e fc <e„ <e y stb. feszültség értékek fogják meghatározni. A sorrend tehát példánkban p...2...k...n...y lesz. Egy k-ik bemenet'— a találmány értelmében — akkor indít kódot, méghozzá a címét, a 35 kimenet felé, amikor egy helyi generátor által előállított iE(t) feszültség függvény (1. ábra) feszültsége egyenlő — pontosabban éppen meghaladja — a bemeneten található beszédáram f(t) feszültségét, azaz ha E(t) = f(t) (komparálás). 40 Maga a mintavétel történhet minden periódus (keret idő) kezdetén az összes csatornára nézve és akkor a minták értékét tárolni kell a komparálásig, de a szó szoros értelmében vett mintavétel el is maradhat, ha a bemenetek jeleit 45 közvetlenül az E(t) feszültségfüggvénnyel komparáíljuk (ez utóbbit lásd a 2a ábrán). Az E(t) feszültségfüggvény az idő periodikus függvénye, frekvenciája megfelel a komparálási (mintavételi) frekvenciának, ennek megfelelően 50 E(t) = O, ha t = O és E(t) = Ei, ha t = T. •'';."" ""' l ?.í>.JÍi.í.' Az Ei feszültség nagyobb mint a bemenetek 55 maximálisan megengedett terhelése, azaz E(T) = Ei > [f(t)]i > [fi(t)]2 , (ahol az „1" index a maximális és a „2" index a minimális értéket jelenti.) Amint az 1. ábrán látható, a koordináta rend-60 szer abszcisszája az időtengely, ordinátája a feszültségtengely. Az ábra az 1, 3, 4, k, n, bemenetek feszültségi állapotát mutatja a (O.T) intervallumban, míg a 2, m, y bemenetek terheletlenek. A t = O időpontban szinkronozó jel 65. indul, míg a t4 , t x , Xk , t3 , t„ időpontokban cím-2
