153135. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés időosztásos helyzetmodulált címkódos információ továbbítás céljára, sokcsatornás berendezéseknél
5 153135 6 kódok indultnak a bemenetekről. Az ábrán H jelöli azt a sávot, amelyből nincs cím küldés, ez terheletlen, illetve nem beszélő, hallgató vonalak sávja. Az E(t) függvényt úgy kell megkonstruálni, hogy a címküldés a (0,T) inter- 5 vallumban lehetőleg egyenletesen történjék. Ez nyilván a kisebb és nagyobb amplitúdók statisztikus eloszlásának ismerete alapján valósítható meg. A találmány tárgya tehát eljárás időosztásos, 10 helyzetmodulált címkódos információ átvitelre több bejövő és kimenő csatornát tartalmazó, adóval és vevővel és azokat összekötő fővonallal rendelkező híradástechnikai berendezéseknél, amely eljárás során minden keretidő (le- 15 tapogatási periódus) elején szinkronizáló impulzust — előnyösen: kódot — küldünk az adóoldalról a vevőoldalra a fővonalon át és az: jellemzi, hogy az adó- és a vevőoldalon a keretidővel azonos periódusidejű, monoton növekvő 20 vagy csökkenő, egymással megegyező E(t) referencia-feszültséget (pl. fűrészfeszültséget) állítunk elő, amelyek közül a vevőoldali El(t) felszültséget az adóoldalról küldött szinkronizáló impulzus — előnyösen: kód — segítségével ke- 25 retidőnként egyszer az adóoldali Ei(t) feszültséggel szinkronizálnak. További jellemzője, hogy a csatornák f(t) jelfeszültségeit, vagy a belőlük keretidőnként vett mintákat folyamatosan öszszehasonlítjuk — komparáljuk — az E(t) fe- 30 szültséggel, iés abban az időpontban, amikor az E(t)feszültség pillanatnyi értéke megegyezik valamely csatorna f(t) jelfeszültségének pillanatnyi értékével, a fővonalon átküldünk egy, a szóbanforgó csatornára jellemző — és az infor- 35 mációnak megfelelően helyzetmodulált — címkódot a vevőoldalra, ahol a helyzetmodulált címkódból képzett kapcsolójelet képzünk és ennék segítségével F(t) mintákat veszünk a vevőoldali E(t) feszültségből és ezen F(t) minta- 40 kat a címkódnak megfelelő csatorna demodulátorára juttatjuk, ahol az F(t) mintákból visszaállítjuk az eredetinek megfelelő analóg <p(t) jelfüggvényt. A találmány szerinti eljárásnak lényege te- 45 hát, hogy a komparálás eredménye csupán egy címkódindító parancs, de amplitúdó minta küldés nem történik, vagyis hogy minden keretidő elején kibocsátott szinkronizáló impulzushoz képest a csatorna címkódját abban az időpilla- 50 natban bocsátjuk ki, amikor az illető csatorna bemenetén levő feszültségérték egy helyi feszültséggenerátor által előállított feszültségfüggvény értékével éppen megegyezik. A kimeneti oldalon — a bemenettel szinkron- 55 ban, de nem túl szigorú követelményű szinkronban — újra előállítjuk az E(t) függvényt.; a megfelelő időpontokiban a címkódok által vezérelt kimeneti kapcsolók a helyi generátort egymásután a vonalakna kapcsolják és a bemé- 60 neti híranyag átmásolódik a kimenetekre. Az átmásolt híranyag természetesen nem folytonos, hanem diszkrét feszültség értékekből áll. Ha eltekintünk a komparálás és a szinkronizálás hibáitól, amelyek elvileg nullává, gyakorlatilag 65 pedig elhanyagolhatóvá tehetők, akkor e diszkrét értékek pontosan megegyeznek) a bemeneti komparálási feszültségértékekkel, azaz a bemeneti információ pillanatnyi amplitúdó értékeivel. A találmány szerinti átvitelnél tehát, ha a bemeneti oldalon az átviendő híranyagot f(t), a kimeneti demodulátorhoz érkező diszkrét feszültségértékeket pedig F(t) függvény írja le és a komparálási frékvencia v0 (például 8000 sec -1 ), akkor másodpercenként »vszor a két függvény értéke pontosan megegyezik egymással. Az így kapott diszkrét értékeik közötti szakaszokat a demodulator interpolálja karakterisztikájának megfelelően. A vevő bemenetére átmásolt jel, azaz. a F(t) függvény impulzus-amplitudómodulált, de az egyes impulzusok nem szabályos időközökben következnek egymásután, hanem a komparálások által megszabott időpontokban és ezek eltérnek az egyenletes menettől, vagyis helyzetmoduláltak. A szinkronizálás is — egy külön e célra fenntartott — címkód küldésével történik, amely mind az adó, mind a vevő oldalon az E(t) függvényt előállító feszültség generátorókat indítja, ennél fogva ezek indításában az ingadozás egy kód idejének csak tört része lesz, vagyis már százcsatornás rendszernél is, ahol száz kód megy át T idő alatt, az ingadozás miatti torzítás jóval kisebb, mint a maximális feszültség századrésze. Száznál több csatornás rendszerben pl. ezer csatorna esetén a helyzet egy nagyiságrenddel még jobb. Amint a fentiékből látható, a találmány szerinti StAC átviteli rendszer tulajdonképpen speciális kód-helyzetmodulált rendszer, ugyanis a találmány szerint a (0,T) időintervallumon belül a címkód helyzete attól a feszültségamplitudótól függ, amellyel a bemenet a kód kibocsátásának pillanatában rendelkezik. A lényeges és előnyös eltérés az ismert rendszerekkel szemben abban van, hogy míg azoknál n csatornás átvitel esetén egy csatorna helyzetmodulációjára T/n idő áll rendelkezésire, addig a találmány szerinti rendszernél a teljes T idő rendelkezésire áll. Mivel az amplitúdót éppen az időpozició érzékelésével állítja be a demodulator, könnyű belátni, (hogy azonos pontosságú amplitúdó beállításához az ismert helyzetmodulációs átvitelekhez -képest n-szeresen kisebb időmérési pontosság is elég a találmány szerinti StAC átvitel esetén. A találmány szerinti átviteli rendszer egy további lényeges előnye az ismert időosztásos rendszerekkel szemben, hogy az azokban szükséges valamilyen fajta impulzus modulátor a találmány szerinti eljárásnál elmaradhat, és elmarad a PGM eljárásban lényeges nehézségeket okozó analóg-digiMl konverter is. A találmány tárgyát és az átvitel elvét egy példaként! kivitel blokksémája kapcsán a 2a. és 2b. ábrák alapján mégegyszer áttekintjük. A 2a. ábra a komparálás, az átvitel és a demodulálás folyamatát mutatja, míg a 2b. ábra egy példakénti elrendezés tömbvázlatát ábrázolja. 3
