153118. lajstromszámú szabadalom • Felsőhengert tartó és nyomó kar fonógépek nyújtóművéhez

153118 3 4 mozgathatóan van ágyazva és amelynél az egyes vezetőkarok távolsága egymáshoz viszonyítva beállítható akkor, ha egy felsőhengert tartó és nyomó karon belül több vezetőkar van kiképezve. Ezzel az elrendezéssel egyszerű és áttekinthető konstrukció érhető el, amely kismértékű technikai erőfeszítéssel az egyes, mozgatható vezetőkarokon tartott felsőhengerek minden irányú beállítását teszi lehetővé és egyidejűleg lehetőséget teremt arra, hogy a terhelő nyomást mindig gyorsan, az adott üzemi köve^ telményeknek megfelelően állíthassuk be és ezáltal optimális eredményt érjünk el. A mindenkori vezetőkar nyomását a találmány szerint a vezetőkar és a felsőhengert tartó és nyomó kar között elrendezett erőtároló idézi elő, amely előnyösen rugóként, pl. csavarvagy spirálrugóként, adott esetben laprugóként, vagy pneumatikus vagy hidraulikus eszköz hatása alatt álló nyomótestként lehet kiképezve. Csavarrugónak erőtárolóként való alkalmazásakor ennek egyik vége a vezetőkar támaszfelületén, másik vége pedig a felsőhengert tartó és nyomókar felületén kiképzett támasztófelületen támaszkodhat, amely esetben a csavarrugó hatásos terhelőnyomásának változtatására a támaszfelületek egyikét egy állító alkatrésszel, pl. adott esetben reteszelő felületekkel ellátott excenterrel lehet elmozdítani. Amikor erőtárolóként spirálrugót alkalmazunk, ennek szabad vége közvetlenül, vagy egy célszerűen magassági irányban állítható közbenső alkatrészen keresztül hat a hozzátartozó vezetőkarra, másik vége pedig egy — adott esetben állítható — tartócsapot fog körül. Ez az elrendezés többféle vonatkozásban -tehetővé teszi a nyomásváltoztatást, mert a szabad rugóvég vezetőkarral érintkező felfekvéspontja fokozatosan is elállítható, azonban a tartócsap a spirálrugó belső végével fokozat nélkül vagy fokozattal forgatható és bármilyen helyzetbe állítható. Végül egy pneumatikus vagy hidraulikus eszközök hatása alatt álló nyomótestnek, mint erőtárolónak alkalamazása esetén egy gép valamennyi nyomótestének nyomásváltoztatása vagy szabályozása egy központi helyről végezhető, éspedig a gép üzemeltetése közben is úgy, hogy az optimális fonási eredményekhez a berendezés .gyorsan és egyszerűen beállítható. Már a sokoldalú állítási lehetőség is —, ami a vezetokarnak rugalmas anyagból vagy terhelésirányban előfeszített rugóból való kiképzésével még tovább növelhető —, mutatja, hogy a találmány szerinti nyújtóműelrendezés mind a különbözőképpen kiképzett erőtárolók megválasztásával, mind a vezetőkaroknak mozgatható megfogásával és ezek nyomáselállításával egy felsőhengert tartó és nyomó karon belül a nyújtóműnek a mindenkari szálasanyaghoz és az adott üzemi feltételekhez való széles határok közötti alkalmazkodását teszi tehetővé. Ezeket a lehetőségéket a találmány azáltal biztosítja, hogy legalább egy vezetőkar ágyazócsapja elállítható, hosszirányú tengelyvonalához viszonyítva excentrikus ágyazófelülettel van ellátva, és hogy a felsőhengert -alsóhengerre nyomó erő nagysága finoman változtatható. A felsőhengert tartó és nyomó kar üzemi helyzetbe állítása a nyújtómező síkjához, illetve a nyújtómező síkját meghatározó alsóhengerekhez viszonyítva a találmány szerint azáltal végezhető el, hogy a felsőhengert tartó és nyomó kar ágyazótengelye például egy egydarabból formált, vagy több részből összefűzött, géphez rögzített tartón eltolva elrendezett csavarokkal elállíthatóan és rögzítbetően van felfogva, amikor a csavarok egyike az előnyösen a gép hoszszában futó tartórúdként kiképzett ágyazótengely hosszirányú középvonalától eltolva az ágyazótengelyben kialakított hornyon hathat, egy másik, rögzítőesavarként ható csavar pedig hosszirányú középvonalával az említett ágyazótengely hosszirányú középvonala irányában nyom és ezáltal a felsőhengert tarató és nyomőkart mindenkori beállított helyzetében rögzíteni tudja. Mivel a felsőhengert tartó és nyomó kar — mint már említettük — felhajlíthatóan van ágyazva, üzemi helyzete a helybenmaradó alkatrészekhez a találmány szerint egy reteszelőszerkezettel rögzíthető, amelyekhez legalább egy a felsőhengert tartó és nyomó karban elrendezett elfordítható elem tartozik, úgyhogy a kar legalább az egyik véghelyzetben, előnyösen az üzemi helyzetben rögzíthető. Ajánlatos, hogy az elfordítható elemet támasztófelületekkiel ellátott kezelőalkatrészként, előnyösen egy csapon vagy hasonlón képezzük ki, amely a felsőhengert tartó és nyomó kar reteszelt üzemi helyzetében vagy a felsőhengert tartó és nyomó kar ágyazótengelyét felfogó helyben maradó alkatrész ellenfelületéhez, vagy egy a felsőhengert tartó és nyomó karban ágyazott közbenső-emelő ellenfelületéhez, vagy közvetlenül a felsőhengert tartó és nyomó kar ágyazótengelyét felfogó alkatrész ellenfelületéhez, vagy magához a felsőhengert tartó és nyomó karhoz támaszkodik. A találmány szerint egy ilyen reteszelőszerkezet úgy képezhető ki, hogy a felsőhengert tartó és nyomó kar üzemi helyzetében a közbenső emelőkarral ellátott kezelőalkátrész egy a holtpont felett álló emelőkaros reteszt képez, amely esetben az ellenfel-ületet hordozó csap középvonala a kezelőalkátrész ágyazócsapja és a közbenső alkatrész ágyazócsapja közepe közötti összekötővonalon kívül van. A felsőhengert tartó és nyomó kar, illetve e kar reteszelőszerkezetének megbízható működése és kiszolgálása szempontjából ajánlatos, hogy a felsőhengert tartó és nyomó kar véletlen lefordulás ellen felső véghelyzetében is biztosítva legyen, amihez ez támasztórészével egy kar tartócsapján illetve tartórészén nyugszik, amit a kezelőkar támaszfelülettel ellátott része hoz működő illetve működésen kívüli helyzetbe. Az említett rögzítő, illetve tartőrész közvetlenül a közbenső karban, vagy egy másik, például a kezelőalkatrészen ágyazott karban lehet elrendezve. A reteszelőszerkezet egyes elemeinek mindenkori elrendezését a maximális terhelési nyomásnak, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2