153008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-szulfonamido-pirimidin-származékok előállítására

1! 1 pirimidinékkel — ahol R és R' jelentése meg­egyezik a fentebbi// meghatározá szerintivel —, vagy i) XIV és XV általános képletű vegyületeket — ahol X, M, R és R' jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel — egymással reagáltatunk, vagy k) XVI általános képletű vegyületeket — ahol A jelentése azonos a fenti meghatározás sze­rintivel, míg Rt, R2, R3 és R 4 azonos vagy kü­lönböző gyököket képviselhetnek, és jelentésük hidrogénatom vagy alacsony alkilgyök, R5 pe^ dig telített vagy telítetlen, egyenes vagy elága­zott láncú, vagy gyűrűalakú vagy aralifés szén­hidrogén-gyököt jelent — éterlehasadási reak­ciónak — amilyenek .' például Houben—Weyl „A szerves kémia módszerei" című kéziköny­véből ismeretesek — vetünk alá, vagy 1) • egy IX általános képletű szulfonsavat — ahol X jelentése megegyezik a fentebbi meg­határozás szerintivel — és egy II általános kép­letű pirianidin-származékot — .ahol R és R' je­lentése azonos a fentebbi meghatározás szerin­tivel — vízlehasító szer, például egy karbo^ diimid vagy egy diimidazolil-karbonil, vagy egy Woodwards-reagens jelenlétében reagáltatunk, és ha a fenti a)—1. alatti módszerek szerint kapott termékekben R' hidrogénatomot jelent, kívánt esetben a szabad hidroxil-csoportot egy fiziológiailag elviselhető savval, célszerűen egy alacsony vagy közepes szénatomszámú alifás karbonsavval vagy egy aromás vagy aralifas karbonsavval ismert módon észterezzük, vagy ha a kapott termikekben R' szerves savmara­dékot jelent, ezt az észtercsoportot ismert mó­don elszappanosítjuk és/vagy a kapott termé­keket fiziológiailag elviselhető szervetlen és/vagy szerves bázisokkal a megfelelő sókká alakítjuk. A fentebbi, a) pontban említett Vilsmeier­módszer abban áll, hogy az említett vegyüle­teket N,N-diszubsztituált formamidokkal for­milezzük szervetlen savklóridok, mint foszgén, foszfor-ipentaklorid vagy foszfor-oxid-klorid je­lenlétében. Nincs szükség arra, hogy az ennél a reakciónál először képződő közbenső termér­keket Arnold és Sérm [Chem. listy 51, 1082 (1957)] módszerével lúgos hidrolízissel a meg­felelő ákroleinekké alakítsuk át a megfelelő guanidin-származé'kkal való kondenzáció előtt. Ehelyett a közbenső termékeket közvetlenül kon­denzálhatjuk az A—NH—C—NH2 képletű gua-I NH ni dinnel Az a) pontban ismertetett eljárással az új pirimidin-származékok előállítása meglepően egyszerű módon sikerül technikailag használ­ható kitermeléssel. A reakció lefolytatása min­denekelőtt azért meglepő, mert nem lehet azt várni, hogy a szükségszerűen felhasználható reagensek, például a BF3 és főleg a szervetlen savklóridok lehetővé teszik olyan termékek nyerését, amtiyek a pirimidin-gyűrű ötös he­lyéhez kapcsolódó oldalláncon a kívánt módon szabad hidroxil-csoportot tartalmaznak. 3008 8 A k) bekezdésben ismertetett' éter-lehasítási reakciókra, amelyek a szakember számára pél­dául Houben—Weyl ,,A szerves kémia mód­szerei" című kézikönyvéből ismertek, példaként 5 megeímlítjük az ásványi savival való főzést, a piridin-hidrokloriddál való hevítést, vagy bizo­nyos éterek, pl. benzil-éter esetében a, kataliti­kus hidrogenolízist, E módszerek esetében a szakemberre kell bízni, hogy megfelelő próba 10 útján megállapítsa, hogy egy meghatározott éter számára melyik módszer a legkedvezőbb; az általánosan ismert és szokásos éter-lehasítási reakciók alkalmazása esetén ugyanis az átala­kulás nem kizárólag a kívánt irányban megy 15 végbe, mert különösen az előzetesen nem be­csülhető mennyiségű halogénhidrogén-felesleg miatt a sósav nem csupán a pirimidin-gyűrű-' vei közvetlenül kapcsolódó éter-hidat támadja meg, és így az egész molekula is károsodhat. 20 Meglepően simán megy azonban a kívánt éter-lehasítás végbe, ha az átalakítást nem oxi­dáló erős szervetlen savban, célszerűen foszfor­savban folytatjuk le, előnyösen számított meny­nyiségű alkálijodid hozzáadásával, célszerűen 25 81O—150 C° hőmérsékleten, az alkil-jod'id-képző­dés befejeződésléig. Ez a módszer azért előnyös, mert az így végbemenő éter-lehasadás meglepő módon főleg a kívánt irányban játszódik le, ,. vagyis a pirimidin-gyűrűvel közvetlenül kap-30 csolódó éter-híd a reakció során alig szenved támadást. t 1. példa: 35 30,9 g 2-benzolszulfonamido»5-metoxi-etoxi­pirimidint oldunk 110 g 90%-os foszforsavban, majd beadagolunk 17 g káliumjodidot. Ezt az elegyet másfél órán át 100—120 C°-on mele­gítjük, miközben metiljodid desztillál el. A me^ 40 tiljodid-lehasadás befejeződése után a reakció­oldatot kb. 500 g jégre visszük és 2 órán, át keverjük. A képződött csapadékot leszívatjuk, vízzel mossuk és levegőn végzett szárítás után kloroformból átkristályosítjuk. Ilyen módon 15 45 g 2-benzolszulf ona.mido-5-(béta-hidroxiétoxi)­-pirimidint kapunk 147—149 C° olvadásponttal. Ha 32,5 g 2-benzoiszulfonamido-5-etoxi-etoxi­pirimidint (dermedéspont: 131—133 C°) hasz­• nálunk kiindulási anyagként, etiljodid-lelhasa-50 dás melljkt azonos kitermeléssel 2-benzolszul­' fonamid'Q(-5-(bétaHhidroxietoxi)-pirimidint ka­punk. "2. példa: 55 Az 1. példában leírthoz hasonló módon 32,5 g 2-(4-nietilbenzolszul(fonamido)-5-metoxietoxi­^pirimidinből (dermedéspont: 165 C°) klórben­zolból végzett átkristályosítás után 16 g 2-(4-^metilbenzolszulfonamidoJ-S-íbéta-hidroxieltoxi)-60 -pirimidint kapunk, 183'—185 C° olvadásponttal. 3. példa: .,-. 35 g 2-(4-klóirbenzolszulfona:mido)-5-metoxi-65 etoxi-pirimidinből (dermedéspont: 199—201 C°) 4

Next

/
Thumbnails
Contents