152990. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fáradt motor- és ipari olajok katalitikus hidroregenerálására
152990 aktivitás biztosítása szempontjából igen előnyös. Megállapítottuk továbbá, hogy a katalizátor aktivitását előnyösen befolyásolja, ha felhasználás előtt magában a hidrogénező reaktorban aktiváljuk. Ä találmány érttelmében az aktiváló kezelés lényege az, hogy a katalizátoron — atmoszferikusán vagy nyomás alatt — olyan hidrogéntartalmú gázt vezetünk át 4—12 órán keresztül, 200 C°-nál magasabb hőmérsékleten, amely legalább 0,1 súly% kötött kenet (pl. H2S vagy CS2 alakban) tartalmaz. Ismert aktiváló kezelést is alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárással kevert gyűjtésű fáradtolajból az alábbi kitermelési értékeket értük el: Kenőolajdk: motoirolajfinomítvány 40,7% gépolaj 24,3% Egyéb termékiek: gázolaj 18,0% fűtőolaj 10,0% Veszteség: 7,0% összesen: 100,0% 10 15 20 Az ismert, ill. a találmány szerinti eljárás kitermelési értékeinek' összehasonlítása alapján megállapítható, hogy ugyanabból a kevert fáradtolajból származó, párlatból indulva ki, az ismert technológiával szemben a találmiány esetében 20,9%^kal több motorolaj-végfinoinítványt, 0,9%~kal több gépolaj-finomítványt és 1,4%-kal több gázolajat kapunk, ugyanakkor a veszteség 11,7%-kal, a kisértékű maradék (fűtőolaj) mennyisége pedig 11,5%-kal csökken. A találmány szerinti eljárás megfelelő színű finomítványt ad, és az így nyert másodfinomítvány oxidációs stabilitása jobb,, mint a hagyo^ mányos módszerrel előállított elsődleges finomítványoké. A találmány szerinti eljárás előnyeit az: alábbi táblázatba foglalt kísérleti eredményekkel bizonyítjuk. A táblázatban feltüntetjük az ismert hagyományos c) módszer minőségi és kiterme^ lési jellemzőit is, azonos nyersanyagból kiindulva. Az I—IV. példák, a találmány szerinti eljárással előállított termék jellemzőit és kitermelési értékeit tüntetik fel. I. II. III. p él d ja IV. Jellemzők TJ„„ ,„ ü z e m h ő-f o k Nyers- Ha gy°*„ mányos 340 C° 360 C° 380 C° anyag ., ,—,—. — . módszer átlagtermék deszt, mar. Sűrűség d4 25 Viszkozitási index Savszám, mg KOH/g Kén,. súly% Viszkozitás 50 C°-on, cSt (Vt *) Viszkozitás 50 C°-on, cSt (V2 *) V2 /V! Conradston-szám, súly% (Q*) OonraidBonr-saám, súly% (C2 *) C2—Cx Bázikus nitrágéntartalom ing N2 /l Kitermelés, % 0,907 0,895 0,900 -0,895 '0,891 0,893 70 80 75 80 87 82 0,25 0,80 0,02 0,73 0,49 0,31 0,11 0,06 0,13 99,28 63,00 92,09 68,09 49,64 67,27 — — 120,8 1 89,5 80,70 — 1,50 a, 31 1,32 — 1,20 — _ y 0,25 0,17 0,15 — — 1,95 0,912 01,84 — 1,65 1,60 0,75 -^ 0i,69 ,23,4 101,2 59,97! 42,43 — 631 99 98 98 90 Vi és Cj: oxidációs kezelés előtt; V 2 és C 2 oxidációs kezelés után, A fenti táblázatból kitűnik, hogy a hagyó- 50 mányos módszerrel elért eredményekkel szemben az I. példa esetében csak a viszkozitási index volt gyengébb, de minden egyéb jellemző és a kitermelési érték is lényegesen kedvezőbb volt, a II., III. és IV. példák esetében pedig 55 minden vonatkozásban jobb eredményeket kaptunk. A példák egyértelműen bizonyítják a ta-lálmány szerinti technológia rugalmasságát, mert a Végtermék, minősége tág határok között variálható. Ezt jól illusztrálja a III. példa, 60 amelynek során 87 viszkozitási indexű és kitűnő oxidációs stabilitású, de alacsonyabb viszrkozLtású termék keletkezett. E termék könynyebb frakciójának a IV. példa szerint desztillációval való elvétele után — aaég mindig 90%- 65 os kihozatallal — 82-es viszkozitási indexű, 67,27-es viszkozitású és még jobb oxidációs star bilitású végterméket nyertünk. A találmány gazdaságosságát az üzemi költségekre vonatkozó előzetes számítások, igazol^ ják,. melyek szerint kisebb üzemeltetési költséggel jobb minőséget és magas kihozatali értékeket érünk 'el. A találmány számos előnye közül leglényegesebb, hogy míg a konvencionális regeneráló technológia ugyanazon fáradt moitorolaljpárlatból 30% szolventálási veszteséggel és a második lépcsőként alkalmazott savasi-derítőföldes befejező finomításnál újabb 10% veszteséggel az alábbi minőségi jellemzőkkel: viszkozitás cSt 50 C°-on 63 viszkozitási index 80 V2 /Vi (viszkozitási hányados) 1,50 C2 —Cx (Oonradson-különbség) 1,65 3