152958. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbaminsavészterek előállítására
152Ő5Ő A fentiekben leírt találmány szerinti reakciókat szokásos körülmények között, vagyis hígítószerek jelenlétében vagy távollétében kivitelezzük. Hígítószerként főként olyan oldószereket alkalmazunk, amelyek a reagensekkel szemben inersek és azokat oldják. Katalizátorokat és/vagy iners gátatmoszférát, alacsony, környezeti vagy emelt hőmérséklettartományt és/vagy normál vagy emelt nyomást egyaránt alkalmazhatunk. Az (a) reakciónál alkalmazott olyan kiindulóanyagok, amelyekiben R° éterezett hidroxi-, éterezett merkapto-, halogén- vagy amino-karbonilmérkakpto-, tiokarboniloxi- vagy tiokarbonilmerkapto-csoportot jelent, új vegyületeknek tekinthetők, így a találmány oltalmi körébe tartoznak. Különösen értékeseka a (6) általános képletű vegyületek, amelyekbein Ar3, Rß és R7 szubsztituensek jelentése a fentiekkel azonos és R" fő- • ként halogént, azonban amino-, rövidláncú alkilmerkapto-, karboxi-rövidláncú alkil-merkapto-, karbo-rövidláneú alkoxi-rövidláncú alkilmerkápto-, monociklusos arilmerkapto-, vagy aril-rövidláncú alkilmerkapto-csoportot is jelenthet, míg az Rs, és Rg, mindegyike hidrogént, rövidláncú alkil-csoportot, halogénatomot, vagy a (6a) általános képletnek megfelelő csoportot jelenthet. Különösen értékesnek bizonyultak a (7) általános képletnek megfelelő kiindulóanyagok, amelyekben Ru, Ri2, Ri3 és R14 a fenti jelentéssel rendelkezik. Ezeket a vegyületeket az a) eljárásban említett fenol- és tiofenol-vegyületekből, főként ezek fém-, mint pl. alkálifémsóiból kiindulva állíthatjuk elő, valamely dihalogéntiokaríbonáttal, főként tiofoszgénnel, vagy széndiszulfiddal való reakció útján, és az így nyert szabad savat, vagy annak sóját valamely megfelelő alkohol reakcióképes észterével, főként halogenidjével vagy szulfátjával, vagy egy arildiazoniumhalogenid vegyülettel reagáltatjuk. Az olyan vegyületek, amelyekben halogénkarbonilmerkapto-, -tiokarboniloxi- vagy -tiokarbonilmerkapto-csoportot tartalmaznak, ammóniával is reagáltathatok és így a megfelelő amino-karbonilmerkapto-, -tiokarboniloxi- vagy -tiokarhonilmerkapto-származékokat nyerjük. Más kiindulóanyagok ismert vegyületek, ha azonban új vegyületnek is számítanak, úgy önmagában ismert módszerekkél előállíthatók. Az a) eljárásban használt fenolok és tiofenolok a b) eljárással analóg módszerekkel állíthatók elő, míg a b) eljárásiban felhasznált kiindulóanyagokat úgy nyerhetjük, hogy azokat is az a) eljárással analóg módszerekkel állítjuk elő. A fenol vagy tiofenol Valamely sóképző reagenssel való reakció útján megfelelő sóvá alakítható át. Sóképző reagensre példaképpen a következő vegyületeket soroljuk fel: alkálifémhidrid vagy alkálifémamid, pl. litiumhidrid, nátriumamid vagy káliumamid, valamely alkálifémhidroxid, mint litium-, nátrium- vagy káliumhidroxid, vagy valamely szénhidrogén alkálifém vegyülete, mint pl. butillitium, fenillitium vagy fenilnátrium. Rendszerint valamely megfelelő hígítószerben végezzük a sóképző reakciót, a megfelelő oldószer kiválasztása elsősorban az alkalmazott reagens típusától és/vagy a kiindulóa anyag oldhatóságától függ. Hígítószeirekre példaképpen . a folyékony ammóniát, hexánt, benzolt, toluolt, xilolt, dietilétert, p-dioxánt, tetrahidrofur.ánt, dietilénglikol^dimetilétert, dimetilformamidot vagy etanolt említjük meg. A kép-10 ződött sót rendszerint nem különítjük el, hanem vagy közvetlenül használjuk fel a fenti reakcióban, vagy pedig olyan kiindulóanyagok , előállításánál alkalmazzuk, amelyek tio- vagy ditiokarbonsavval észterezett hidroxil-csoportot 15 tartalmaznak. A találmány oltalmi köre a fenti eljárás változatait is magáiban foglalja. Eszerint bármely szintézislépésben kapott közbenső terméket kiindúlóanyagként használhatunk fel és ezzel a 20 szükséges hiányzó műveleteket elvégezzük, vagy pedig a szintézist bármely lépésben megszakíthatjuk, vagy a kiinduló vegyületeket reakció közben képezhetjük, vagy pedig a kiindulóvegyületeket származékaik, mint például sóik f or-25 májában felhasználhatjuk. A találmány szerinti eljárás során célszerűen olyan kiindulóanyagokat alkalmazunk, amelyek az előbbiekben felsorolt, előnyösnek vélt reakciótermékek előállításálhoz vezetnek. 30 A találmány szerinti új vegyületeket gyógyászati készítmények, főként felületi alkalmazásra megfelelő gyógyászati készítmények formájában hasznosítjuk. A készítmények a találmány sze,35 rinti új vegyületek valamelyikének gyógyászatüag hatékony mennyiségeit, pl. 0,1—10%-ot, célszerűen 0,5—5%-ot, valamint egy gyógyászatilag felhasználható hordozóanyagot tartalmaznak. Felületi alkalmazásra előnyös készítmény-40 ként az emulziós készítményeket, mint pl. a krémeket, kenőcsöt, vagy valamely folyékony emulziót említjük meg, melyek a hatóanyagon kívül ilyen készítmények előállításánál szokásosan alkalmazott hordozóanyagokat is tartal-45 máznak. Alkalmas hordozóianyagként a következőket soroljuk fel: víz, benzilalkohol, cetilalkohol, propilénglikol, polietilénglikol, poliszorbát, sztearinsav, nátriumlaurilszulfát, glicerinmonosztearát, mirisztinsavas izopropilészter, 50 szorbitánszeszkvioleát, lanolin, fehér petrolatum, folyékony petrolatum, spermaoet, vagy valamely más megfelelő hordozóanyag. Szükséges esetben segédanyagokat, mint aktivizálószereket, mint pl. dimetilformamidot, konzerválósze-55 reket, mint pl. fenil-higany-II-acetátot, vala< mint stabilizáló-, nedvesítő-, emulgeáló szereket és/vagy színezékányagokat is alkalmazunk. A gyógyászati készítmények önmagában ismeretes módszerekkel állíthatók elő> és a talál-60 mány szerinti hatóanyagokon kívül más gyögyászatilag hatékony szereket, főként mikrobaellenes szeréket is tartalmazhatnaik. A találmány szerinti eljárás részleteit a következő példák kapcsán részletesebben ismer-^ 65 tétjük. 3
