152896. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliszufonok előállítására

152896 21 22 A kapott polimer redukált viszkozitása mindegyik esetben 0,72. Mind a négy mintát hosszú időn át (20 percig vagy tovább) olvadékban lehet tartam, anélkül, hogy a viszkozitás észrevehetően nőne. 20. példa: 7,73 rész difeniléter-4-szulfonilkloridot ós 13,09 rész difenil-4^szulfonilkloridot nitrogénatmoszférában 130 C°-on megolvasztunk,. Az olvadékhoz 0,39 rész vasflliOkloridot adunk és a hőmérséklet 26 perc lefolyása alatt lassan 180 C°-ra emeljük, mely idő alatt az elmiéleti sósavmennyiség 80%-a képződik. A habos tömeget lehűtjük és porítjuk és a port vákuumban 140 C°-ra melegítjük, továbbá 25 percen át 210 C°-ra melegítjük. A tömeget lehűtjük, és újra porítjuk, majd még egyszer, vákuumban 120 C°~ra melegítjük. A hőmérsékletet' 12 perc lefolyása alatt 240 C°-ra emeljük és 130 percig 240—2§0 C°-on tartjuk. A tömeget ezután lehűtjük, 220 rész dimetilformamidban 10 15 20 oldjuk, melyhez 2,0 rész anilint és 1,8 rész 8-hidroxikinolin-5-szulfonsavat adunk. Az elegyet 20 percig rázzuk, majd a 18. példában leírt alumíniumoxid oszlopon vezetjük át. A polimert a kapott oldatnak híg sósavba való öntésével kicsapjuk, kétszer forró metanollal mossuk és 18 árán át 100 C°-on vákuumban szárítjuk, amikor is 16,7 rész kopolimért kapunk, melynek redukált viszkozitása 0,91, igen magas, 300 C° feletti lágyulási pontja van és csak 20 milliomod rész vasat tartalmaz. A polimer nitrobenzolos oldatából 90 C°-on csaknem világos, színtelen, átlátszó filmet öntünk. 21. példa: A 20. példában leírt eljárással a poliszulfonok egy sorozatát állítjuk elő, különböző mennyiségű difeniléter-4-szulfonilklorid és dif enil-4-szulfonilklorid;

alkalmazásával. A termékek néhány tulajdonságát az alábbiakban foglaljuk össze. A kopolimér Modulusz<2

> difeniléterszulfondin/cm2 csoport tartalma % Alak«1

) din/cm2 Lágyulási (infravörös Alak«1

) pont analízissel) —ISO C° + 200 C° 100 a. o. 3,8 X1010 1,9 X1010 kb. 240 C° 84 a. o. 2,6 X1010 1,6 X1Ö10 > 250 C° "74 a. o. 3,9 X1010 2,0 X1010 >. 250 C° 43 a. o. 2,1 X1010 1,3 X1010 > 250 C° 23 a. o. mérés nem történt > 250 C° 0+ 1 k. od. 1,4 X1010

| 1,2 X10

10 > 250 C° (1> a = amorf o = oldható k = kristályos. od = oldhatatlan (2) A Robinson által leírt konzolos rezgési módszerrel mérve (J. -Sei. Instruments 32, 2, 1955). + Ez a polimer nem habzik a polimerizációs eljárás folyamán. Valamennyi amorf polimer oldatból önthető és erős filmet ad, azonban e filmek egyre inkább törékenyekké válnak, ha a polimerben a difeniléter-szuifon-csoportok mennyiségét csökkentjük. 22. példa: 40 45 50 55 hűtjük, porítjuk és nagyvákuumban, 14 perc alatt 140 C°-ról 230 C°-ra emelkedő hőmérsékleten melegítjük.' A reakcióelegyet végül 105 percig 230—240 C°-on tartjuk, majd lehűtjük és kb. 5000 rész dimetilformamidban feloldjuk. Az oldathoz 51 rész anilint, majd ezt követően 35 rész 8-hidroxikinolin-5-Szulfonsavat adunk. Az elegyet rázzuk és ezután a 18. példában leírt, alumíniumoxiddal töltött oszlopon át szűrjük. A polimert hígított sósavba csapjuk ki, forró metanollal mossuk és. vákuumban 100 C°-on megszárítjuk, amikor is 210 rész olyan polimert kapunk, melynek redukált viszkozitása 0,56 (1 g polimer 100 cm3

dimetilformamidos oldatában, 50 C°-on mérve). A polimer a röntgen-vizsgálat eredménye szerint amorf. 29-5 rész difenilszulfid-4-szulfonilkloridot (olvadáspont 73,5 C°) száraz nitrogénatmoszférában 120 C°-on megolvasztunk és az olvadékhoz 5,4 rész frissen szublimált vas(III)kloridot adunk. A hőmérsékletet 12 perc lefolyása alatt 180 C°-ra emeljük, ez idő elteltével a képződött sósav az elméleti 74%-a. A terméket le-60 65 23. példa: Sorozatos kísérletekben 267 rész difeniléter-4-szulfoniIkloridot (alább jelzett) katalizátorral 150 G°-on 40 percig melegítünk, amikor is habos tömeget kapunk, melyet lehűtünk, poríturik és nagyvákuumban (kb. 0,2 Hg/mm ab-11