152822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a helyközi távbeszélő forgalom automatizálásának megjavítására
152822 kapcsán fejthetjük ki. Ez a találmány alkalmazását arra az egyszerűsített esetre vonatkozólag mutatja, amikor a hálózatban csak két központ között egyirányban, a továbbiakban kimenőnek nevezett központtól a bejövőnek 5 nevezett központ felé létesítünk távtárcsázást, amely utóbbi tehát egy, ebből a szempontból kitüntetett helységben van. Az 1. ábrán kapcsoló CSV fokozat a kimenő központ helyi részének az a legutolsó fokozata, 10 amely a helyközi központ felé menő vonalakat kapcsolja. Ennek ívén az aut. helyközi forgalom továbbítására szolgáló kimeneteket a találmány szerint három csoportba osztjuk. A forgásirányban első Ki csoportba a bejövő köz- 15 pont felé menő távtárcsázó vonalak kerülnek, a második és a harmadik, K2 és L-csoportba a távválasztó rendszer felé menő vonalak. A kapcsoló OSV fozokat vezérlését a helyi központ adottságait felhasználva, úgy rendezzük el, 20 Hogy a bejövő központ hívása esetén (amit a helyi központ a hívószámból állapít meg) a kapcsoló CSV fokozat a K-csoportba tartozó kimenetek (ívpontok) közül, a táwálasztó hálózatba tartozó többi kögpont hívása esetén az 25 L-csoportba tartozó kimenetek közül fog egy szabadot keresni. Bár a rajzon rotary rendszerű csoportválasztó szimbólumát használtuk, az előbb leírt elrendezés és vezérlési mód megvalósítására másrend- 30 szerű automata vagy kézikezelésű központban is lehetőség van. Kézikezelésű központban a helyközi vonalak kapcsolására szolgáló hüvelyeket osztjuk fel a kezelő által megkülönböztethető módon. A leírt választási műveletet a 35 kezelő végzi el. . Eszerint a bejövő központba irányuló hívások elsősorban a közvetlen Ki-csoportba tartozó kimenetekén keresztül az A- és B-vonalcsatlakozó áramkörön és a vonalon át a bejövő 40 központba jutnak, amelynek a helyi hívások bonyolítására szolgáló részét a C-blokk jelképezi. Általános megoldásként a B-vonalcsatlakozók előfizetőként csatlakoznak a központhoz, de a legtöbb rendszerben lehetőség van arra, 45 hogy a B-vonalcsatlakozó előnyösen az első csoportválasztó vagy annak megfelelő fokozat és az előfizetői vonal között valamely alkalmas ponthoz, esetleg közvetlenül az első csoportválasztóhoz csatlakozzon. 50 Az 1. ábrán Di D2 és D3 adapterek és H-blokk a táwálasztás rendszeréhez tartoznak és a rendszer elemeit szfempontunknak megfelelő csoportosításában tartalmazzák. A Di és D2 adapterek a helyi és a helyközi központ illesz- 55 tésére, a D3 pedig a kezelő csatlakoztatására szo%álnak. A helyközi központ E-kimenő blokkja ellátja az összes kapcsolási és vezérlési feladatokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az összköttetés a hívott központ felé felépüljön. 60 Kylön tüntettük fel a szaggatott vonallal ábrázolt helyközi vonalak végeihez kapcsolt Fi és F2-vonalcsatlakozó áramköröket, A T blokk az esetleges tranzit központ (központok). A hívott központban (amely az ábra szerint éppen azo- 65 nos a bejövő központtal) a vonalhoz Gi és G2 vonalcsatlakozó áramkör, majd a H-blokk csatlakozik, amelyben a bejövő helyközi hívásokat az előfizetőhöz juttató kapcsolófokozatokat és esetleges egyéb szerelvényeket fogtuk össze. A használatos télefonközponti rendszerek egy részében az alkalmazott, szolgáltatásoktól függően a C- és H-blokkok kisebb-nagyabb része egybeesik. Amikor tehát az összes távtárcsázó vonal foglalt, a találmány szerinti elrendezésben a CSV fokozat kimeneteinek többletforgalmi K2 -csoportjához csatlakozó szabad Di-adaptérek közül kapcsol egy szabadot. Ha a helyi központ más módon nem jelzi, az E-kimenő blokk az adapter azonosításával értesül arról, hogy a bejövő központ felé kell az összeköttetést felépíteni. Egyébként az ismert eljárások valamelyike szerint ugyanúgy működik, mint a D2-adaptereken át érkező hívások esetében. Utóbbiak a táwálasztó hálózat többi központja felé irányulnak. A helyi központ vezérlését az adott konkrét esetben meghatározott módon, úgy alakítjuk ki, hogy ezeket a hívásokat mindig a közös L-csoportba tartozó kimenetekhez csatlakozó valamelyik D2-adapterre irányítsa. A legtöbb táwálasztó rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy a bejövő központ felé irányuló forgalom egy része közvetlen nyalábon, az F2—G2 vonalcsatlakozó áramkörökkel felszerelt vonalakon bonyolódjon le és csak a többletforgalom terelődjön automatikusan az Fi—T— Gi útvonalra. Tekintettel , a táwálasztó rendszerekben a tranzitkapcsolások lehetővé tételére szükségessé vált sajátos jelzésátviteli, csillapításszabályozási és egyéb megoldásokra, az Fi vonalcsatlakozó áramkör céljaira átalában nem alkalmazható az F2 -től eltérő, tehát annál esetleg egyszerűbb felépítésű áramkör. Ugyanez érvényes a Gi és G2 vonalcsatlakozó áramkörökre. Abban az esetben, amikor egyéb feltételek lehetővé teszik az F2 —G 2 úton érkező hívásoknak a C-blokkon át való továbbítását, a G2-vonalcsatlakozó áramkört még ki kell egészíteni a táwálasztó rendszer és a helyi központ jelzésrendszereit egymáshoz illesztő, általában nem jelentéktelen mennyiségű szerelvényekkel. Ezzel szemben az A- és B-vonalcsatlákozó áramkörök az F- és G-vonalcsatlakozó áramköröket alkotó szerelvényék 1/4—1/10 részének megfelelő mennyiségű szerelvényből kialakíthatók, ezenkívül alkalmazásuk esetén elmarad az E-kimen^ blokk arányos része is. Ezen gazdasági előnyt a találmány alkalmazása esetén anélkül érjük el, hogy a táwálasztó rendszer szolgáltatásaiban bármiféle romlás állna be. További gazdasági előny nyerhető abból, hogy az A- és B-vonalcsatlakozó áramkörök közötti vonalakkal szemben enyhébb minőségi követelményeket támaszthatunk, mint az F- és G-vonalcsatlakozó áramkörök közöttiekkel szemben, ez adott esetben műszaki adataik miatt táwálasztásra egyébként nem használ-2