152822. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a helyközi távbeszélő forgalom automatizálásának megjavítására

5 ható régebbi vagy egyszerűbb átviteltechnikái berendezések további használatát teszi lehetővé. Gyakran előfordul továbbá, hogy egy adott területén a helyközi forgalom automatizálása egyelőre csak a távtárcsázás bevezetése formájában célszerű. Ekkor az A—B vonalcsatlakozó áramköröket a találmány szerint alkalmazva biztosítható, hogy ezek a táwálasztás későbbi, esetleg előre még - nem is látható időpontban történő bevezetése után is használhatók maradjanak azáltal, hogy a távválasztást is majdan az 1. ábra szerinti módon vezetik be. Nem jelentéktelen végül az az előny sem, amely a fokozott üzembiztonságban jelentkezik azáltal, hogy a forgalom zöme kevés anyagot tartalmazó, egyszerű, csupán két áramköri egységet tartalmazó vonalakon bonyolódik, le. A leírt egyszerű eset ismeretében nem szorul külön magyarázatra a találmány alkalmazásának általános esete sem, amelyben a táytárcsázó vonalak a találmány szerint az ellenkező irányú, forgalom számára és más központok között is alkalmazásra kerülnek. Ekkor tehát a kimenő központból nézve n, kitüntetett helységben lévőx

bejövő központ van, így a CSV-fokozat kimeneteit 2n +1 csoportra osztjuk (eltekintve az egyéb célokra szolgáló esetleges kimenetektől), melyek közül n. csoporthoz a különböző kitüntetett' központokhoz menő. A vonalcsatlakozó áramkörök, további n részhez az ugyanezen központokhoz, tartozó Di-adapterek és az utolsó részhez a D2-adapterek csatlakoznak. Elegendő csak említeni továbbá azt, hogy a távtárcsázó és a táwálasztó vonalak számának meghatározása a többletforgalmi elrendezések méretezésére szolgáló bármelyik matematikai eljárással, pl. COITT által 1960. évi plenáris ülésén E. 93 szám alatt kiadott ajánlás szerint történhet. Az előzőkben általánosságban leírt találmány konkrét alkalmazásai két csoportba oszthatók, aszerint, hogy az 1. ábrán kapcsoló GSV-fokozat működése után az előfizető számára újabb készenléti jelet, ún. második tárcsahangot adunk-e. Ennek a találmány alkalmazása során természetesen mind a távtárcsázó, mind a távválasztó rendszerben egyformán kelí történnie. Második tárcsahang alkalmazása esetében a helyi központot úgy kell kialakítani, hogy a kapcsolófokozat működése után áttáncsázható állapotba kerüljön. Ez a lépkedő rendszereknél minden további nélkül amúgyis megtörténik. A 7A—2 és 7DU rendszerék esetén pedig közismert módon érhető el. Ez a lehetőség sok más rendszer esetében is megvan, illetve fejlesztés előtt vagy alatt álló rendszereknél könynyűszerrel megvalósítható. Az első tárcsahang megjelenése után tárcsázandó számok között minden távtárcsázással elérhető kitüntetett központ számára külön forgalomválasztó számot alkalmazunk, ezenkívül még egyet a csak távválasztással hívható központok számára. Az A-és B-vonalcsatlakozó áramköröket a példaképpen részletezett módon (2. és 3. ábrák) úgy alakítjuk ki, hogy miután a kapcsoló CSV-6 fokozat az A vonalcsatlakozó áramkört lefoglalta, a bejöv* központban hívást kezdeményezzen, olymódon, hogy az a bejövő központ helyi tárcsahangjának megjelenését váltsa ki. Ez jut 5 el a hívó előfizetőhöz, mint^ második tárcsahang, melyre a hívott előfizető helyi számát kell tárcsázni. A táwálasztó központ E kimenő blokkját most valamelyik ismert eljárás felhasználásával úgy képezzük ki, hogy a Di és 10 D2 adaptereket azonosítsa, majd a regiszter, .kapcsolódása után második tárcsahangot adjon ki. Az azonosítás útján nyert információt használja fel arra, hogy a kapott számokat, mint az egyik távtárcsázással elérhető központ helyi 15 hívószámát, vagy pedig, mint egy másik központ előfizetőjének helyközi hívószámát kezelje. A másik esetben egyszeres tárcsahang alkalmazása esetén a helyi központ regiszterét ké-20 pezzük ki — az adott központrendszerben előkészített lehetőségek felhasználásával — úgy, hogy az előfizető által tárcsázott összes számjegyet felvegye és ezek alapján a kapcsoló CSV fokozatot működtesse. Az A- és B-vonalcsatla-25 kozó áramköröket most úgy képezzük ki, hogy a bejövő központ tárcsahangját vagy elektromos készenléti jelét továbbítsák a kimenő központ helyi regiszterébe, átalakítva arra a formára, amelyben azt a kimenő központ további 30 helyi fokozatai adnák. Erre a jelre a helyi regiszter a tárcsázott számjegyek közül a hívott előfizető helyi számának megfelelőket adja ki, melyeket az A- és B-vonalcsatlakozó áramkörök szükség esetén megfelelően átalakítva 35 továbbítanak. Részletes magyarázat nélkül is érthető, hogy ez /esetben a táwálasztó rendszer működése csak abban tér el az előzőtől, hogy tárcsahang helyett az előbb említett készenléti jelet adja és be van rendezve arra, 40 hogy a számokat a helyi regiszter által adott formában vegye fel. A találmány szerinti eljárás konkrét alkalmazásában jelentős szerep jut az 1. ábrán A és B vonialcsatlakozó áramköröknek, amelyek 45 egyik konkrét kivitelét példaképpen a 2., ill. 3. ábra kapcsán ismertetjük. Ezek az áramkörök 7D-rendszerű központba tartozó hívó előfizető és Strowger, 7D- vsjgy 7A2-rendszer központhoz kapcsolt hívott előfizető esetén 50 használhatók. A 2. és 3. ábrán betűkkel jelölt rajz jelek a HT szaggatótárcsa kivételével különböző jelfogókat jelölnek. A 2. ábrán látható kimenő vonalcsatlakozó áramkör négy vezetékkel csatlakozik a. 7DU 55 központ első csoportválasztójának, vagy speciális csoportválasztójának ívére, melyek közül a c ágon nyugalmi állapotban Kvr, Tsr, Air jelfogók nyugalmi kontaktusain keresztül 500 Ohm eredő ellenálláson át telep jelenik meg. A kap-60 csoló' CSV-fokozat a kimenő vonalcsatlakozó áramkör lefoglalásakor kis ellenállású földet, kapcsol erre az ágra, mire Cr jelfogó meghúz és Kxr jelfogót meghúzatja. Utóbbi Kyr és Kzr jelfogókkal együtt adókapcsolást alkot, 65 amely most egy rövid impulzust küld ki a vo-3