152771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 4-aminometil-ciklohexán-karbonsav antifibrinolitikus hatású izomérjének előállítására

152771 tékelése során kitűnt, hogy az e hatóanyagot tartalmazó készítmények a klinikai használatban is számottevő mértékű antifibrinolitikus aktivitást mutatnak. Az állati szervezet, ill. a kezelt egyén szervezete azonban oly gyakran g kiválasztja áz epszilon-aminokiapronsavat, hogy klinikai körülményék között a kívánt antifibrinolitikus hatás fenntartása céljából 24 óránkint 25 g-ot is meghaladó mennyiségeket kell beadni, annak ellenére, hogy a szer antifibrino- 1() litikus aktivitása viszonylag nagy. További kutatások során kitűnt, hogy a 4-áminometíl-ciklohexán^íarbonsav jó antifibrinolitikus aktivitással. rendelkezik. A 949 512 sz. brit szabadalmi leírásban és Okamoto S. és jg munkatársai közleményeiben — 1. A new potent antifíforinolytíc substance and its effects on blood of animals", XXII Intern. Congr. Physiol. Sei., Leiden, 1962. szept. 10<—17; 2. „AMCHA, a new potent inhibitor of the fibrinolysis", 20 Keio J. Med. 11 (1962) 3. 105." old.; 3. „Influence of AMCHA on the activity of fibrinoly^ sin (plasmin)", uo. 117. old. — 'közzétett adatok azt mutatják, hogy a 4-aminometil-ciklohexán-Jkarbonsav antifiibrinolitikus aktivitása 25 nagyobb, még pedig klb. kétszer akkora, mint az epszilon-^amindkapronsavé. Az egéren és patkányon végzett akut intravénás toxikussági vizsgálatok azonban azt is kimutatták, hogy a 4-^a;minometil-ciklohexán- 30 karbonsav 50%-os letalis adagja (LD50) alapján kb, kétszer olyan toxikusnak bizonyul, mint az epszilon-aminokapronsav. Ezért a 4--aminometil-oiklohexán-karbonsav klinikai alkalmiazás szempontjából nem mutatkozik elő- 35 nyösefoibnek az epszilonMaminokapronsavnál. A jelen találmány alapját képező kutató munkánk során azonban felismertük, hogy a 4-aminometil-eiklohexánTkaribonsav gyanánt Okamoto és munkatársai által vizsgált és alkial- 40 mázott anyag két izomer vegyületből áll. Felismertük továbbá, hogy az eddig 4-aminometil-dHohexán-kainbönsavnak tartott anyag teljes antifibrinolitikus aktivitása e két izomer egyikéből származik; ez az az izomer, amelyet a je- 45 len! leírás elején a 4-aiminometil-ciklolhexán-karbonsav aktív izomérjének neveztünk. Ezen aktív izomer az eddig 4-aiminometil^ciklohexán-karbonsavnak tartott és a 949 Q12 sz. brit szabadialmi leírásban ismertetett eljárással, tehát 50 pl. a 4-aminometil-benzoesav benzal-gyűrűjénefc katalitikus hidrogénezése vagy a 4-cianobenzoesav redukálása és hidrogénezése útján előállítható izomérelegy kb. 10—2i5 súly%-hyi részét képezi. 55 A 4naminometil-cil

klohexán-karbonsav két különválasztott izomerjenek az alább ismertetendő eljárással történő értékelése során kitűnt, hogy a 4-iaminometil-ciklohexán-karbonsav aktív izomérje hússzor nagyobb antifibrinolitikus 60 aktivitással rendelkezik, mint az epszilon-aminokapronsav, míg a 4-aminometil-ciklohexán-karbonsav másik, inaktív izomérje gyakorlatilag egyáltalán nem mutat antifibrinolitikus aktivitást, így igen számottevő előnnyel jár az eä oly készítmények klinikai , alkalmazása, amelyek viszonylag nagy mennyiségi arányban tartalmazzák a 4-aminometil-ciklohexán-karbonsav aktív izomérjét. Ez az előny még nyilvánvalóbbá válik abból a körülményből, hogy a 4-aminometilj

cikIo!hexán-fearbonsav két izomérjének akut toxikussága nagyjából egyező; a 10—^25%^ktív izomért tartalmazó 4-aminometil-ciklohexán-karbonsav-izomérelegy LE>5o-érté_ ke nem különbözik a tiszta aktív izomer LD50 értékétől. A jelen találmány szerinti eljárással oly 4--aminometil-ciklohexán^karbonsav készítmények állíthatok elő, amelyek túlnyomó részben aktív izomérből állnak; az ilyen készítmények eddig el nem érhető nagyságú specifikus antifibrinolitikus aktivitást mutatnak. A találmány szerinti eljárás közelebbi részletei az alább közlendő példákból fognak kitűnni. A 4-atninometilHOÍklohexán-ikarbonsav aktív izomérjének elkülönítése, azonosítása és menynyiségi meghatározása: A 4-aminametil^ciklohexán-kar|

bonsav aktív izomérjét az izomérelegyben jelenlevő inaktív izomértől és esetleg még jelenlevő egyéb aminosavaktól papír-elefctroforézis után különítettük el, az Atfieíd G. N. és Morris G. J. O. R. által (Bioehem. J. 81, 606, 1961) más vegyületek esetében leírt módszerrel. Az elefctroforétikus elválasztást nagyfeszültségű elektroforézis-készülékkel végeztük, amely üveg hűtőlappal volt felszerelve és ezt vízvezetéki vízzel +2 C° és +13 C° közötti hőmérsékletre hűtöttük. Az elektroforézisnek alávetendő oldatokat Munkftell 302 M típusú kromatográfiai papírra vittük fel. A 4-aminométil-cikl'Ohexán-karbonsav aktív izomérjét 4,5 pH-értéken végzett papír-elektroforézissel különítettük el a minta-oldatban adott esetben jelenlevő" egyéfo aminosavaktól. Azt találtuk vizsgálataink sorén, hogy ennél a pH-értéknél a 4-iaminometil-tóklohexán-karbon^ sav a kaitód irányában mozog és így teljesen elkülöníthető' az összes jelenlevő természetes aminosavtól. Az így elvégzett elektroforézises elválasztás után a jelenlevő 4-aminometil-JCÍklohexán-karbonsavat ninhidrin-reagenssel való kezelés útján hívtuk élő, a kapott színes komplexvegyületet metanollal extraháltuk és a 4-aminometil-ciklohexán-karbohsav jelenlevő mennyiségét spektrofotometriai úton határoztuk meg, ismert- 4-aminometu-cik'lohiexán-karbonsav minták sorozatával Való összehasonlítás útján. A 4,5 pH-értéken, 50 V/cm feszültséggel, +6 C° hőmérsékleten lefolytatott elektroforézis során a jelenlevő különféle aminosavak 200 perc alatt az alábbi migrációt mutatták: alanin " _._ 25 mm 4-aminom.etil^cáklóhexán— - -karbonsav aktív izomer 135 mm epszilon-aíminokapronsav 150 mm ^-a'minomötil-ciklohexán-karbonsav inaktív izomer 160 mmj lizin 240 mm 2