152767. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminok előállítására
3 152767 ;4 képletű vegyületek reakcióját Lewis-savak vagy erős ásványi savak jelenlétében hajthatjuk végre. Így pl. savas szerként sósavas cinkkloridot, bórtriiluoridéterátot, alumíniumkloridot, kénsavat, foszforsavat vagy sósavat használhatunk. 5 Ezt a reakciót közömbös oldószer távollétében, de előnyösen jelenlétében hajtjuk végre, oldószereket, pl. aromás vagy alifás szénhidrogéneket, mint benzolt, tolüolt vagy magas forráspontú petrolétert, étert (mint dioxánt) vagy 10 klórozott szénhidrogéneket (mint kloroformot) használhatunk. A reakciót célszerűen melegítés közben, különösen kb. 50 C° feletti és a reafccióelegy forrási hőmérséklete közötti hőmérsékletre való melegítés közben játszatjuk le, ami- 15 kőris a reakcióidő a hőmérséklettől függően kb. 2—14 óra. Az eljárás e foganatosítása módjában is előnyösen a reaktánsok kb. ekvimoláris mennyiségeit vagy a (3) vagy (4) vegyületből enyhe felesleget használunk. 20 Ha a kondenzálási termékeknek acilezett aminő-csoportjaik vannak, az acil-csoportokat ismert módon, katalitikus hidrogénezéssel vagy előnyösen kémiai redukálással, pl. komplex fémhidrid, mint lítiumalumíniumihidrid alkalma- 25 zásával, alkil-csoportokká redukálhatjuk. A. lítiumalúmíniumhidrides redukciót célszerűen közömbös oldószerben, pl. tetrahidrofuránban hajtjuk végre. A jelenlevő acil-csoportokat hidrolitikúsan is lehasíthatjuk. / 30 Oly kondenzálási termékéket, amelyek egy szabad amino-csoportot vagy egy monoalkilezett vagy monoacilezett amino-csoportot tartalmaznak, önmagában ismert módon alkilezhetünk. Az alkilezést pl. savakkal vagy ezek re- 35 akcióképes funkcionális származékaival végzett kezeléssel vagy ezt követő redukálással hajthatjuk végre. A redukciót az előző bekezdésben leírt módon foganatosíthatjuk. Az amidocsoportokat azonban közvetlenül alkilező sze- 40 rékkel, mint alkilhalogenidékkel vagy alkilszulfátoklkal is átalakíthatjuk alkilamino-csoportokká. . Az eljárás termékei új vegyületek, amelyek előre nem látható módon, meglepően jó antioxi- 45 dáns hatást és nagy E-vitamin-aktivitást mutatnak. Az ismert vegyületekkel szemben, amelyek a 4-alkilamino-csoport helyett 4-hidroxi-csoportot tartalmaznak (tokoferolok), az új vegyületek lényegesen növelt stabilizáló hatásúak oxidálás- 50 ra érzékeny anyagokra, így pl. élelmiszerekre és takarmányókra, vitamin készítményekre és kozmetikumokra. Mivel ugyanakkor rendkívül csekély toxicitásúak, élelmiszerekben és takarmányokban is aggálytalanul használhatók. Meg- 55 lepő, hogy szemben a 4-helyzetben szabad amino-csoportot tartalmazó tokoferaminokkal, az új vegyületek részben (pl. N-metil-^-tokoferamin vagy N-metil-y-tokoferamin esetében) igen nagy E-vitanúnnhatásosságot mutatnak. A ki- 60 váló stabilizáló tulajdonság, rendkívül csekély toxicitás és a magas E-vitamin-aktivitás folytán^ a találmány szerinti eljárás termékei komoly - műszaki haladást jelentenek. Az alábbiakban a különféle tokoferolok ese- 65 tén használatos görög betűs megjelölést a megfelelő aminoknál is alkalmazzuk. 1. példa: 1 liter 99%-os hangyasavat desztillálunk és 120 g 2,3,5-trimetil-4-formilamino-fenolhoz adunk.. 200 g izofitolt adunk hozzá és 22 óra hosszat, nitrogén atmoszférában, 135 C°-on visszafolyatás közben kavarjuk. A reakcióelegyet kihűlés után 2 kg jégre öntjük, amikoris barnás olaj válik ki. Háromszor éterrel extrahálunk, az éteres oldatot háromszor egyenként 400 ml 10%-os nátronlúggal, majd semleges kémhatásig vízzel és végül telített konyhasó oldattal mossuk. Az oldatot nátriumszulfáton való szárítás után csökkentett nyomáson bepároljuk. Az olajos maradók alakjában kapott formil-oj-tokoferamint 1200 ml absz. alkoholban felvesszük, 350 ml tömény sósavat adunk hozzá és 4 óra hosszat visszafolyatás közben főzzük. Vákuumbepárlás után a maradékként kapott a-tokoferamin-hidrokloridot 500 ml kloroformban felvesszük, 500 ml 10%-os nátronlúggal kirázzuk, vízzel semlegességig mossuk, telített konyhasó oldattal rázzuk és nátriumszulfáton szárítjuk. Vákuumban szárazra párlunk és barnás olajat kapunk, melyet kevés benzolban felveszünk és 2,5 kg szilikagélt tartalmazó oszlopon tisztítunk. Petroléter/éter elegyekkel való tisztítás után 130 g tiszta a-tokoferamint kapunk; forráspont 200—203 C°/0,01 mm; abszorpciós maximum 300 m^ (E1 ! = 85) tiszta alkoholban. 19,5 g «-tokoferamint 30 ml ecetsavanhidriddel, 30 ml jégecettel és 0,3 g cinkkel 1 óra hoszszat 100 C°-ra melegítünk. Lehűlés után 30 ml etanolt adunk hozzá, fél óra hosszat állni hagyjuk, vízzel hígítjuk és m etilénkloridban felvesszük. A metilénkloridos kivonatot egymás után 2%-os nátronlúggal és vízzel mossuk, nátriumszulfáton megszárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A kapott nyers N-acetil-a-tokoferamin desztillációval nagyvákuumban tisztítható, amikoris világossárga, 235—240 C°/0,08 mm-en forró olajat kapunk. A kapott N-aoetil-a-tokoferamin 15 £-ját 50 ml tetrahidrofuránban feloldjuk. 2,5 g lítium^ alumíniumhidrid hozzáadása után 4 óra hosszat forrásig hevítünk. Óvatosan metanolt adunk hozzá, az oldatot jéghideg normál kénsavra öntjük és metilénkloriddal extraháljuk. A metilénkloridos kivonatot még egyszer vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, megszűrjük és vákuumban bepároljuk. A kapott maradék szilikagéles kromatografálással vagy desztillációval tisztítható. 500 g szilikagél alkalmazása esetén, egy előpárlat eltávolítása után (40—45 C°-on forró petroléter/éter 4 :1 arányban) az N-etil-a-tokoferamint éterrel aluáljuk. Ezt a terméket világossárga olaj alakjában kapjuk, forráspont 211—214 C°) 0,01 mm; UV abszorpciós maximum 299 m/x (E\ = 52) n24 > 5 D = 1,5086. 2,3-dimetil-4-formilamino-fenolból kiindulva, analóg módon N-etil-y-tokoferamint kapunk; forráspont 195—197 C°/0,05 mm; UV"abszorp-2
