152758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinil-monomérek polimerizálására

3 . v ',••''••;. • ló visszanyerése ugyanis általában nem oldható meg az alacsony hőmérsékletű polimerizáeiós eljárásokban alkalmazott katalizátor-rendszerek bonyolult összetétele és.kisfokú stabilitása foly­tán. A katializátor kihasználásának növelése ér­dekében tehát a konverzió fokának emelése szükséges, A találmány tárgya tehát elsősorban egy olyan tökéletesített eljárás vinil-monomérek alacsony hőmérsékleten történő polimerizálá­sára, .amely mentes a fentebb felsorolt hátrá­nyoktól. Azt találtuk, \iogy a polimerizáeiós reakció­elegy; sűrűsödési állapota (amely valószínűleg a polimernek a monomerben való duzzadása foly­tán következik be) számottevő mértékben befo­lyásolható oly anyagoknak a polimerizáeiós reakcióéi egyhez való hozzáadása útján, amelyek olymódon képesek a polimer molekulákkal rea­gálni, hogy a reakció-tömeg viszonylag magas konverziós fok esetén, tehát szilárd termék nagy százalékarányban való jelenlétében is megtartja cseppfolyós állapotát. Ezek a találniány' értelmében alkalmazásra kerülő folyósítószerek, amelyek a polimernek nem jó oldószerei, nem változtatják meg szá­mottevő mértékben a polimerizáció fentebb le­írt jellegét; az ilyen polimerizáció heterogén fá­zisban végbemenő tömeg-polimerizációnak te­kinthető, abban az értelemben, hogy termék­ként egy oldhatatlan polimer képződik, amely a polimerizáció folyamán kicsapódik a polime­rizáeiós reakcióelegyből. Ezek a folyósítószerek emellett nem viselked­nek a monomer egyszerű hígítószereiként sem; meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy e folyó­síttószereknek a polimerizáeiós reakció-tömeg kondenzáció-fokára való befolyása lényegesen nagyobb mértékű, mint amilyen egy egyszerű hígító-tatás esetében várható lenne. Meg kell továbbá jegyezni azt is, hogy ezek az anyagok nem gyakorolnak semmilyen káros hatást a vi­nil-^monotnerek alacsony hőmérsékletű polimeri­záció jához általában alkalmazott katalizáto­rokra; e folyösítószerek semmilyen formában nem változtatják meg maguknak a katalizátor­rendszereknek az aktivitását. A reakciósebesség megfigyelhető kismértékű csökkenése nyilván annak tulajdonítható, hogy a monoméry- és a katalizátor-koncentráció a fo­lyósítószer hozzáadása esetén csökken; így ez a kisfokú reakciósebesség-csökkenés egyszerűen a közönséges . reakciókinetikai törvények alapján magyarázható. Végül arra is rá kell mutatni, hogy a talál­mány értelmében alkalmazásra kerülő folyösí­tószerek nem tekinthetők molekulasúly-módo­sító anyagoknak, minthogy a polimerizáeiós' reakeióelegyhez való hozzáadásuk semmilyen módon nem befolyásolja a polimerizáció során kapott polimer vagy kopolimér molekulasúlyát. A folyósító anyagoknak a találmány szerinti módon történő alkalmazása azzal a , további előnnyel jár, hogy ezeket a folyósítószereket gyakorlatilag mennyiségileg visszanyerhetjük a -,,- ' 4 visszakeringtetett monomerrel együtt, a poli­mernek ill. kopolimérne'ík a reakcióelegyből való elkülönítése után. A vinil-monomérek alacsony hőmérsékletű 5 polimerizációja során a reakcióelegy folyékony állapotban való tartására alkalmas anyagok a vegyületek meglehetősen széles köréből szár­mazhatnak. A legjobb eredményeket a telített és telítetlen alifás szénhidrogének, mint a me­•f tán, etán, propán, etilén, propilén és magasabb homológjaik halogénezett származékainak, halo­génezett cikloparaffinoknak, mint klór-ciklo­hexánnak, egy vagy több halogén-atomot tar­talmazó egy- vagy többgyűrűs aromás szénhid-15 rogéneknek, egy vagy több heteroatomot tar­talmazó ciklusos vagy aciklusos vegyületek ha­logénszármazékainak, mint béta-monoklór-etil­éternek, béta, béta'-diklór-etiléternek/ 3-klór­-tetrahidrofuránnak, tetrahidrofurfurilkloridnak 20 . és hasonlóknak, tehát általában a szerves halo­génszármazékoknak az alkalmazásával érhetjük el. Az ilyen adalékokat a találmány szerinti po­limerizáeiós eljárás során egymagukban, vagy 25 elegyeik alakjában alkalmazhatjuk; az adalék mennyiségi aránya (a monomer ill.- monomer -elegy mennyiségéhez viszonyítva) széles határok között változhat; a legjobb eredményeket azon­ban akkor érhetjük el, ha a folyósítószer meny-30 nyisége 0,5 és 150 súlyrész között van, 100 súly­rész monomerre ill. monomér-elegyre számítva., A találmány szerinti tökéletesített polimeri­zálási eljárás vinil-polimérek és -kopolimérek elő­állítása során alkalmazható. Különösen jól al-35 kalmazhatónak bizonyul ez az eljárás oly poli­merizáeiós termékek előállítása esetében, ame­lyek legalább 60%, előnyösen legalább 80% ké­miailag kötött vinilkloridot tartalmaznak. A találmány szerinti polimerizálási eljárást 40 általában 25 C° .alatti hőmérsékleten folytatjuk le. Különösen kedvező eredményeket érhetünk el a polimerizáció 0 C° és •—80 C° közötti hő­mérsékleteken való lefolytatása esetén. A találmány szerinti eljárás előnyös kiviteli 45 módja értelmében a polimerizációt rozsdamen­tes acélból vagy üvegből készített autóklávban folytatjuk le. Az autóklávot először általában —30 C° kö­rüli hőmérsékletre hűtjük le, ezután betáplál-50 juk a monomert ill. monomérelegyet és a fo­lyósítószert, előre meghatározott mennyiségi arányokban. Az autóklávban visszamaradt le­vegő kiküszöbölése érdekében ezután a mono­mer és a folyósítószer feletti szabad teret nit-55 rogénárammal átöblítjük. • Az autokláv tartalmát ezután keverjük és -eközben bejvisszük a katalizátor-rendszert, amely vinilklorid polimerizálása esetén általá­ban alkil^bórvegyületből, dietiléterből és oxi-80 génből áll. A polimerizáció folyamán a reakció­elegy sűrűsödésének mértékét olymódon ellen­őrizzük, hogy szabályszerű időközökben mintát veszünk a polimerizáeiós reaktorból és emellett gondosan szabályozzuk a reaktor belsejében ,65 fennálló hőmérsékletet. %

Next

/
Thumbnails
Contents