152732. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antibiotikumok előállítására

15 152732 16 iparban jelenleg általában használatos külön- féle típusú készülékek és berendezések alkalmazhatók. E műveletek lefolytatására célszerűen az alábbi vázlat szerinti munkamenet alkalmazható: Streptomyces viridans DS 9466 — törzstenyészet ágár-tenyészet I tenyészet rázott lombikban l inakülum-tenyészet fermentorban i termelő kultúra fermentorban A fermentáció céljaira felhasználásra kerülő tápközeg lényegileg egy szénforrást és egy aszszimilálható nitrogétnforrást, továbbá ásványi elemeket és esetleg növekedési faktorokat tartalmaz; mindezeket jól definiált vegyületek alakjában vagy természetes eredetű komplex anyagok alakjában alkalmazhatjuk (pl. különféle biológiai eredetű anyagokban található termékek alakjában). Asszimilálható szénforrásként szénhidrátok, mint glükóz, szacharóz, laktóz, dextrin, keményítő, melasz vagy más szónhidrát-jellegű anyagok, mint cukoralkóholok, pl. mannit stb., szerves savak, mint tejsav, citromsav, barkősav stb., állati Vagy növényi eredetű olajok, mint lardolaj vagy szójaolaj stb. alkalmazhatók. Ez utóbbi szerves -anyagokat, a fentemlített szénhidrátok helyett vagy azok mellett alkalmazhatjuk a tápközegben. Asszimilálható nitrogénfarrásként igen sokféle anyagot használhatunk. így alkalmazhatunk ilyen célra egyszerű 'kémiai anyagokat, mint nitrátokat, szervetlen vagy szerves ammóniumsókat, karbamidot vagy aminosavakat. Használhatunk azonban olyan bonyolultabb öszszetételű szerves anyagokat is, amelyek a nitrogént főként fehérje-szerű alakban tartalmazzák, mint a kazein, laktalbumin, glutin és ezek hidrolizátumai, szójaliszt, földidió-liszt, halliszt, húskivonat, élesztő, cefre-sűrítmény, kukoricalekvár és hasonlók. A tápközeghez hozzáadandó szervetlen vegyületek részben semlegesítő vagy tompító hatásúak lehetnek, mint az alkáli- vagy földalkali-foszfátok, kalciumkarbonát ~vagy magnéziumkarbonát, részben a,„ Streptomyces viridans D3 9466 mikroorganizmus fejlődéséhez és antibiotikum-termeléséhez szükséges ion-egyensúlyt biztosítják, mint az alkáli- és földalkáli-kloridok és -szulfátok. Egyes.ilyen szervetlen anyagok a Streptomyces viridans DS 9466 mikroorganizmus anyagcsere-reakcióinak aktivátoraiként játszanak különleges szerepet; ilyenek a cink-, kobalt-, vas-, réz- és mangánsók. A tápközeg pH-értéke a fermentáció elején 6,0 és 7,8 között, előnyösen 6,5 és 7,5 között lehet. A legelőnyösebb fermentációs hőmérséklet 25—28 C°, kielégítő eredményeket érhetünk azonban el általában 23 C° és 35 C° közötti hőmérsékleteken. A fermentációs közeg szellőzése eléggé széles határok között változtatható. Azt tapasztaltuk azonban, hogy a tápközeg 1 literjére számítva percenként 0,3 liter és 2 liter kö-5 zötti levegőmennyiség alkalmazásával különösen jó eredményeket érhetünk el. A maximális antibiotikum-hozamot általában 4—7 napi fermentáció után érhetjük el, ez az időtartam azonban lényeges miértékben függ a felhasználó lásra kerülő tápközegtől is. A fentiek alapján látható, hogy a Streptomyces viridans DS 9466 mikroorganizmus 11,837 R. P. antibiotikum termelése céljából történő tenyésztésének körülményei viszonylag széles 15 határok között változtathatók és általában az adott különleges körülményekhez alkalmazva szabhatók meg. A termelt 11,837 R. P. antibiotikum különféle módszerekkel különíthető él a fermentációs lér-20 bői. Eljárhatunk pl. olymódon, hogy a fermentációs levet 7 vagy efeletti pH-értéken leszűrjük, • ilyen körülmények között azonban a termelt .antibiotikum számottevő része a szűrőlepény 25 ben marad, és így ezt is külön kezelésnek kell azután alávetni az antibiotikum kivonása céljából. Előnyösefob ezért olymódon eljárni, hogy a szűrést .5 alatti, előnyösen 3 körüli pH-értéken végezzük; ilyen körülmények között a termelt 30 antibiotikum teljes mennyisége a szűrőlepényben marad, ós abból 3 és 7 közötti pH-értéken extrahálható; ezt az extrakciót valamely kismolekulájú alkoholt, mint menatolt, etanolt vagy ..propanolt artalmazó vízzel vagy legfeljebb 35 6 szénatomos alifás alkoholok elegyeivel végezhetjük, különösen előnyösnek bizonyult 2:1 vagy 3:1 térfogat-arányú n-butanol-metanol elegy e célra való alkalmazása. Dolgozhatunk azonban olymódon is, hogy a fermentációs levet vala-40 mely erős anionos jellegű ioncserélő gyantát tartalmazó oszlopon vezetjük keresztül, majd az oszlopot egy elektrolitot is tartalmazó vizes alkohollal, mint vizes netanollal eluáljuk. A nyers terméket a fentemlített alkoholos, ill. 45 vizes alkoholos oldatokból olymódon különíthetjük el, hogy az oldatot kis térfogatra töményt tjük be; ez a betöményítés előnyösen csökkentett nyomás alatt, 40 C° alatti hőmérsékleten történhet. A betöményített oldatból a nyers 50 antibiotikumot az oldat lehűtése ós/vagy a 11,837 R. P. antibiotikumot rosszul oldó szerves oldószer, mint valamely keton, éter, észter, klórozott oldószer, benzol vagy hexán hozzáadása útján választhatjuk le. Ha az antibiotikum a 55 fermentációs lé szűredékében van jelen, akkor ezt valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, pl. 4—5 szénatomos alifás alkohollal extraháljuk. A továbbiakban a fent említett módon járunk el, tehát az oldatot kis térfogatra 60 pároljuk be, és a nyers antibiotikumot leválasztjuk a betöményített oldatból. A 11,837 R. P. antibiotikum olymódon tisztitható, hogy a hatóanyagot valamely erős anionos jellegű ioncserélő gyantára visszük, majd a 65 gyantát valamely elektrolitot, pl. sósavat, nát-