152587. lajstromszámú szabadalom • Rácsos tartószerkezet és az ahhoz tartozó kapcsolatok

/ 15258? 8 felső 11 övelem az alsó 14 övelemhez képest ferde elhelyezésű és viszonylag keskeny felső 30 szegéllyel, valamint viszonylag széles belső 31 felülettel vagy homlokfelülettel van kialakítva. Egy megfelelő keskeny alsó 32 szegély és az ellenkező oldalon levő 33 oldalfelület képezi az egész felső 11 övelemet. Az alsó 14 övelem hasonló kialakítású és 34 és 35 keskeny felső és alsó szegéllyel, valamint széles belső 36 és 37 külső oldalfelületekkel van ellátva. A felső 11 övelem belső 31 oldalfelületébe a 38 fogazás van bemetszve, amelynek — mint látható — fűrészfogszerű a kialakítása, míg hasonló kiegészítő 39 fogazás van az alsó 14 övelem széles belső 36 oldalfelületébe bemetszve. Mint azt az ábra mutatja, a felső 11 övelem külső vége túlnyúlik az alsó 14 övelem külső végén, a 38 fogak nem terjednek ki egészen a felső 11 végéig, míg a 36 oldalfelületbe metszett 39 fogak az alsó 14 övelemnek egészen a legvégéig kiterjednek. A 38 és 39 fogaknak az övelemekbe való bemetszésé előtt először meg kell határozni a rácsos tartószerkezet méreteit, úgy, hogy amikor az övelemek végeiken át vannak lapolva, fogaik pontos egymásba kapcsolódása biztosíthassa, hogy az övelemek a rácsos tartószerkezet kívánt tervének megfelelő módon helyezkednek el. Az 5. ábra szerint a széles 31 és 36 oldalfelületek külső végeinek egymásra lapolása látható a 38 és 39 fogazásoknak az átlapolási területen való egymásba kapcsolódása útján. A 38 és 39 fogazás méretezése olyan, hogy az a sarokillesztésnél a lehető legnagyobb teherbírást biztosítja és megfelel a kombinált húzó-és nyomóigénybevételnek, amelyek a felső 11 és 12 övelemekben és alsó 14 és 16 övelemekben keletkeznek akkor, ha a rácsos tartószerkezet terhelés alatt van. Minden fog „B" teherhordófelülete merőleges a húzó- és nyomóerők „T" és „C" — nyilakkal megjelölt — irányára, tehát úgy vannak méretezve, hogy az elemektől megkívánt teljes teherbírást ki tudják fejteni azok átlapolási területén a rácsos tartószerkezet terhelés alatti állapotában. Minthogy minden fog „S" nyírt felülete kisebb teherbírású, mint „B" teherhordó felülete, abban az esetben, ha a sarokillesztés húzó- és nyomóigénybevételnek van alávetve, a nyírt S felület valamivel nagyobbra van méretezve, mint a B teherhordó felület. A nyírt 2 felület és a teherhordó (nyomott) B felület közötti méretviszonyt az 5. ábra mutatja, amely szerint S felület Y mérete valamivel nagyobb, mint B felület X mérete. A nyírt S felületet a találmány szerint alakítjuk ki, úgy a nyírófeszültség kedvezően oszlik meg a felső és alsó övelemek között, melyek anyagában a fogak úgy vannak kialakítva, hogy a terhelést a rálapolás területén felvegyék és kifejtsék ugyanitt az elemektől megkövetelt nyírószilárdságot. A találmány szerinti illesztésnek megvan még az az előnye is, hogy a rácsos tartószerkezet teherbírása növekszik a rácsos tartószerkezet lejtésének csökkenésével. Eszerint tehát minél enyhébb a szerkezet lejtése, annál nagyobbak a felső öv és az alsó öv rálapolási területei és ezzel az illesztés szilárdsága. Ebből kitűnik, hogy a tartószerkezet bármilyen függőleges terhelésénél a rúderők a felső övelemek lejtésének csökkenésével növekednek és ennek megfelelően növekszik a sarokillesztések szilárdsága is, megfelelve a tartószerkezettel szemben támasztott igénynek. Amint az az 1. ábrán látható, a 10 rácsos tartószerkezet baloldali sarokillesztését 28 sarokillesztés képezi. A jobboldali 29 sarokillesztés természetesen hasonlóképpen van kialakítva. Felső 12 övelemnek és alsó 16 övelemnek ugyanis átlapoló felületük van, amelyekben fogazás — éspedig felső 12 övelemben 42 fogak, alsó 16 övelemben pedig 40 fogak — van kialakítva, amelyek egymás között összekötő kapcsolatot hoznak létre. A 26 tetőponti illesztést a 28 sarokillesztéséhez hasonló összekötő kapcsolat hozza létre, a felső 11 övelemben a belső széles felületen kialakított 44 fogak és a felső 12 övelem széles belső felületén kialakított 45 fogak útján. A felső 11 és 12 övelemek tehát ily módon a 44 és 45 fogak a 26 tetőponti illesztésnél egy átlapolási felületet adnak. Az alsó 14 és 16 övelemek ugyancsak átlapolási felületet alkotnak az alsó öv középső pontján — vagy az ahhoz közel eső helyen — ahol is az átlapoló felületek az egymásba kapcsolódó 46 és 48 fogazások útján alakulnak ki és közreműködnek abban, hogy az illesztés szilárdsága megfeleljen az övelemektől megkívánt szilárdságnak. Az ábrából kitűnik, hogy a 46 és 48 fogak éppen ellenkező irányúak, mint a 44 és 45 fogak, minthogy az alsó 14 és 16 övelemek toldási illesztése húzott kapcsolat, míg a 26 tetőponti illesztés nyomással igénybevett kapcsolat. (1., 2. és 3. ábra.) A nyomásra igénybevett 18 és 20 rácsrudak az alsó 14, illetőleg 16 övelemekhez vannak erősítve az előzőekhez hasonlóan kialakított 50, illetőleg 52 egymásba kapcsolódó fogak segítségével, amelyek a 18 és 20 rácsrudak belső felületeibe vannak bemetszve. Az 1. ábrából kitűnőleg a 18 nyomott rácsrúd az alsó 14 övelem belső oldalán, míg a nyomott 20 rácsrúd az alsó 16 övelem külső oldalán helyezkedik el. Ennek megfelelően az 54 fogak a 14 alsó övelemen annak belső oldalán, míg az 56 fogak az alsó 16 övelemen, annak külső oldalán vannak kialakítva. Mint ez később kitűnik, fontos, hogy a 11 és 12 felső övelemek keresztmetszetét azok közbenső szakaszain a fogak bemetszésé ne gyengítse, ezért a nyomott 18 és 20 rácsrudak felső végei a felső 11 és 12 övelemekhez tompa illesztéssel csatlakoznak. A nyomott 18 és 20 rácsrudak helyzetének rögzítése céljából azokat és a felső 11 és 12 övelemeket 57- lemezek fedik át. A húzott 22 és 24 rácsrudak ugyancsak kapcsolódnak a felső 11 és 12, valamint alsó 14 és 16 övelemekhez és a felső 12 övelem, valamint az alsó 14 övelem között, illetőleg a felső 11 övelem és a 16 alsó övelem között helyezkednek el. Mindkét húzott rácsrúd felső és alsó fogakkal van ellátva azokon a felületeken, ame-10 15 20 25 30 . 35 40 45 50 55 60 4