152587. lajstromszámú szabadalom • Rácsos tartószerkezet és az ahhoz tartozó kapcsolatok

9 152587 10 lyek az, Övelemekkel szembe kerülnek és alkalmasak arra, hogy a felső 11 és 12, valamint alsó 14 és 16 övelemekben hasonlóképpen kialakított fogakba bekapcsolódjanak. Így például a húzott 24 rácsrúd alsó 58 fogai kapcsolódnák az alsó 16 övelemben kialakított 56 fogakba, míg a felső 62 fogak a felső 11 övelemben bemetszett 62 fogakba kapcsolódnak. Hasonlóképpen a 22 rácsrúdon kialakított felső 64 és 66 alsó fogak a felső 12, illetőleg alsó 14 övelemeken bemetszett, együttműködő 68 és 54 fogakba kapcsolódjanak bele. Amint az a 2. ábrán látható, az egymásba kapcsolódó 60 és 62 és az egymásba kapcsolódó 64 és 68 fűrészfogak ellenkező irányúak, mint a 26 tetőponti illesztésnél levő, egymásba kapcsolódó 44 és 45 fűrészfogak, minthogy a 22 és 24 húzott rácsrudak, illetőleg a felső 11 és 12 övelemek által meghatározott illesztés húzásra, ezzel szemben a felső 11 és 12 övrudak által a rácsos tartószerkezet csúcspontján meghatározott illesztés nyomásra van igénybevéve. Habár ez a rajzon nincs feltüntetve, a 22 és 24 húzott rácsrudak alkalmasak arra, hogy átfedési felületükön valamilyen módon egymással Össze legyenek kötve. Mindkét húzott 22 és 24 rácsrúdon függőleges irányban fogak metsz^ hetőek be a rudak átfedési területén és ezek a fent ismertetett módon kapcsolhatók egymásba, vagy pedig — ha úgy tetszik — mindkét húzott 22 és 24 rácsrúd fél vastagságát az átfedés területén 'ki lehet gyalulni és a kigyaiult területeket egymásba lehet illeszteni beeresztés útján. Az övelemek és rácsrudak már előzetesen egymáshoz erősíthetők megfelelő rögzítő eszközökkel, mint pl. szegekkel vagy ácskapcsokkal, de az ilyen küldő összeerősítések nem befolyásolják az átlapolás helyén az erők fent leírt elosztását. Az egymásra lapolt elemek összekötésére ragasztóanyagot is lehet használni, amely egyúttal ellenállást fejt ki a fordított irányú erőhatásokkal szemben és alternatív fogazat elrendezésnél az illesztés szilárdságát növelheti. A ragasztóanyag továbbá az illesztések oldalirányú szétválását is megakadályozza. Minthogy a rácsos tartóelemek végeiken mind egymásba lapoltak és egymásba kapcsolódó fogakkal vannak összekötve, a szerkezet egész vastagsága minden illesztésnél azonos, ami lehetővé teszi az egyszerű csomagolást. A találmány szerinti rácsos tartószerkezet előnyös azért is, mert a fogak az elemekbe vannak bemetszve és ezzel faanyag kapcsolódik faanyaghoz; ez lehetővé teszi a rácsos tartóelemek anyagának a lehető legjobb kihasználását. A fogak a rácsos tartószerkezet elemeiben ott vannak elhelyezve, ahol az összetett erőhatások kisebbek, mint azokon a helyeken, ahol nincsenek fogak bevágva. így tehát a sarokillesztések csak közvetlen erőkkel vannak igénybevéve, vagyis az alsó övelemekben húzás, a felső övelemekben nyomás lép fel. A hajlítóvagy nyomatéki igénybevételeket a tetőre ható, egyenletesen megoszló terhelés idézi elő, ezek a sarofcülesztések és tetőponti illesztések között lépnek fel, ahol közvetlen tengelyirányú erők is hatnak. Így tehát — minthogy az övelemek végei közötti közbenső szakaszokon nincs keresztmetszet gyengítés — a legnagyobb összetett erőhatások az elemeknek azokon a szakaszain fordulnak elő, ahol azok felvételére a teljes fakeresztmetszet rendelkezésre áll. Az erre vonatkozóan végzett számítások szerint pl. a tetőponti illesztésnél — ahol a felső övelemekben bemetszett fogak vannak — a nyomatéki igénybevétel mintegy 30%-kal kisebb, mint a felső övelemek közbenső szakaszain. A közvetlen erőhatások a tetőponti illesztésnél ugyancsak lényegesen kisebbek, mint a felső övelemek alsó végkeresztmetszetén, amelyet nem gyengítenék meg bemetszett fogak. Így tehát a felső övelemekben több mint elegendő faanyag van a rájuk ható terhelések hordására, még a fogaknak az elemek legvégén való bemetszése után is. Hasonlóképpen a fogak az alsó övelemekbe a hossztoldási illesztésnél ott vannak bevágva, ahol a nyomatéki igénybevételek kisebbek, mint egyebütt az öv hossza mentén és ahol a közvetlen (húzó és nyomó) igénybevételek kisebbek, mint az öv legvégső szakaszain. Ebből látható, hogy a rácsos tartószerkezetben a kritikus igénybevételek ott fordulnak elő, ahol nincs fogbemetszés, ami csökkentené a faanyag teherbírását és az egyes elemek közötti illesztések biztosítják az elemek folytonosságát, ami kisebb lehajlásokat és nagyobb anyagtakarékosságot eredményez, mint amit eddig bármely rácsos tartószerkezetnél el lehetett érni. Az összekapcsolódó elemek így ellenállnak a rájuk ható hajlító és közvetlen igénybevételeknek, ami különbözik az előregyártott elemek eddig ismert típusaitól, ahol a fémvagy csomólemezek hajlító igénybevétel elleni szilárdsága nem volt hatásos. A 6—11. ábrák az egymásba kapcsolódó fogak kialakításának néhány változatát mutatják be, önként értetődik azonban az, hogy az 1. ábra szerinti tartószerkezet a kapcsolódó fogak bármely módosított megoldásának beépítésével alkalmazható. A 6. ábra nyújtott fűrészfogazást ábrázol, ahol 70 fogak oldalai egyforma hosszúságúak. Ennél a megoldásnál a nyírt S keresztmetszeti felület viszonylag hosszú, közvetlen teherhordó felület azonban nincs kialakítva, tekintettel a fűrészfogak oldalainak ferde voltára. A fogak ilyen kialakításánál a fogak oldalfelületein alkalmazott enyvezéssel akadályozzuk meg az illesztés szétválását úgy húzó-, mind nyomóigénybevétel esetén. A 7. ábra derékszögű fogazási módot mutat be, ahol 72 fogak B teherhordó felületei a nyomóerőt veszik fel, ezzel szemben S nyírt felület kisebb. Ezt a fogazási módot akkor lehet alkalmazni, ha a szilárdsági követelmények valamivel enyhébbek, mint a fűrészfogas kialakításnál. Hullámalakú fogazást mutat be a 8. ábra, ahol 74 fogakon nincs egyenes teherhordó felület és 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5